Rajtunk múlik: Aston Villa-Tottenham

Egészen elképesztő, de igaz: újra a saját kezünkben a sorsunk. Nem akarom csakis a Norwich számlájára írni a fejleményeket, hiszen Lennonék is megtették a magukét azzal, hogy végre bevették a Reebokot, de tény, hogy ha egyáltalán bíztunk bármiben is a harmadik hely visszahódítását illetően, az a gúnárok Hawthorns-beli zárófordulós vendégeskedése volt. Nem igazán volt benne a pakliban, hogy a nálunk tett látogatása óta álomkóros üzemmódban lébecoló Norwich hármat vág az Emirates-ben. Elképesztően nagy ajándék ez mind a Kanáriktól mind a gúnároktól - el kéne fogadni. Csak hát ez a szezon eddig arról szól, hogy a rivális csapatok rendre nem élnek az ellenfél gigászi töketlenségeiből adódó lehetőségekkel. (És itt nemcsak az észak-londoni tragikomádia szereplőire gondolok, hanem a manchesteri cirkuszra is.)Egészen elképesztő, de igaz: újra a saját kezünkben a sorsunk. Nem akarom csakis a Norwich számlájára írni a fejleményeket, hiszen Lennonék is megtették a magukét azzal, hogy végre bevették a Reebokot, de tény, hogy ha egyáltalán bíztunk bármiben is a harmadik hely visszahódítását illetően, az a gúnárok Hawthorns-beli zárófordulós vendégeskedése volt. Nem igazán volt benne a pakliban, hogy a nálunk tett látogatása óta álomkóros üzemmódban lébecoló Norwich hármat vág az Emirates-ben. Elképesztően nagy ajándék ez mind a Kanáriktól mind a gúnároktól - el kéne fogadni. Csak hát ez a szezon eddig arról szól, hogy a rivális csapatok rendre nem élnek az ellenfél gigászi töketlenségeiből adódó lehetőségekkel. (És itt nemcsak az észak-londoni tragikomádia szereplőire gondolok, hanem a manchesteri cirkuszra is.)

Hihetetlen, hogy nem tudtunk élni a tíz pontos előnyünkkel, és pár fordulóval a vége előtt odáig engedtük fajulni a helyzetet, hogy az Arse bronzérme formalitásnak tűnt. Az is hasonlóan abszurd, hogy a gúnárokat egy Wigan elleni hazai bajnoki választotta el attól, hogy négy fordulóval a vége előtt nyolc pontos előnybe kerüljenek velünk (és a Newcastle-lel) szemben - erre most azért kell imádkozniuk, hogy mi és Cisséék is tökön rúgjuk magunkat, különben az ötödik helyen találhatják magukat. Nincsenek szavak arra, hogy kifejezzük mennyire őrült ez a szezon. Egymást múljuk alul a szomszédokkal, miközben a két csapat rittyentett egy 10/11-es ill. egy 9/10-es győzelmi szériát is évközben, amit csak űberkirály klubok szoktak véghezvinni...

CSAPATHÍREK

Fáradtak lehetnek a játékosok a szerdai meccs után, de ilyenkor már nincs hova tartalékolni. Bárkire is bökjön rá Harry a tornasorban, annak végig kell zakatolnia a pályán töltött időt. Új sérültünk nincs egyébként. Walker ugyan eltörte az egyik lábujját a Bolton ellen, de fájdalomcsillapító injekciókkal vállalni tudja a játékot. Scottie is visszatérhet - bár Sandro formáját látva nem biztos, hogy indokolt a kezdőcsapatba állítása. Megintcsak azt kell mondjam mint a Bolton elleni meccs előtt: a lehető legkevesebb változtatással küldeném pályára a srácokat.

Friedel

Walker - Kaboul - Gallas/King - Rose

Lennon - Sandro/Parker - Modric - Bale

van der Vaart

Adebayor.

Tudom, hogy rizikós a rotáció hiánya, és Harry-t sok kritika érte több oldalról is amiatt, hogy egész szezonban ugyanazokat a játékosokat dolgoztatta. Sokan ennek számlájára írják a tavaszi összeomlást is (ami ennél azért alighanem komplexebb folyamatok eredménye volt). De a jelen helyzetben, két fordulóval a vége előtt képesnek kell lenni a játékosoknak arra, hogy átlendítsék magukat a fáradtság okozta esetleges holtpontokon.

VILLA

A birminghamiek háza táján enyhén szólva sincs minden rendben. Hétfő hajnalban három játékosuk kocsmai verekedésbe keveredett - köztük Collins és Delph, akik a Villa borzalmas szezonjának kevés pozitív színfoltját szolgáltatták. McLeish alaposan leordíthatta a fejüket, és a klub is megbüntette őket - ha ma mégis a kezdőben találják magukat ez jelenthet extra motivációt és béklyót egyaránt. Szóval ezzel nem lettünk okosabbak... viszont az öltözői hangulat aligha lehet rózsás. És tudjuk, hogy ez mennyit számíthat.

A házigazdák legnagyobb hiányzója a pár hete leukémiával diagnosztizált csapatkapitány, Sztilian Petrov, akinek természetesen teljes felépülést kívánunk. Rajta kívül még a Villa legfőbb gólfelelőse, Darren Bent kénytelen kihagyni a meccset, és a múlt szezonban ellenünk két gólt is szerző Albrighton is alighanem pihenni kényszerül. Visszatér viszont Stephen Ireland - az idióta ír gyógyírt jelenthet a McLeish csapatainak középpályáján törvényszerűen jelentkező krónikus kreativitás-deficitre. Rá jó lesz majd figyelni, mint ahogy a Wigan PL-tagságát majdhogynem egy személyben meghosszabító N'Zogbia lépteit is águs szemekkel és még árgusabb lábakkal kell követkiük a mieinknek. Rajtuk kívül a villámléptű, ámde formán kívül teljesítő Agbonlahor, és az angol T-34-es, Emile Heskey jelenthet még gólveszélyt. Bár tulajdonképpen a középsővédők, Collins és Dunne is kifejezetten veszélyesek szoktak lenni szögiknél-szabiknál... és akkor Alanzinho-ról még nem is beszéltünk!

Hmmm... igazság szerint azt kell mondanunk, hogy mérföldekkel a tudása alatt teljesít a Villa. Ezzel a kerettel ott kellene tartaniuk mint az Evertonnak (a Liverpool előtt). Reméletőleg nem ringatja hamis kényelembe a srácokat a bordó-kékek tabellán elfoglalt siralmas pozíciója. A birmingham-iek keretében bőven van potenciál - tenni kell azért, hogy benne is maradjon és ne szabaduljon ki.

KÖZELMÚLT

Múlt szezonban odavissza vertük a Villát - Rafa két duplával járult hozzá ezekhez a sikerekhez. Akkor még Friedel apánk védte a bordó-kékek hálóját, ám McLeish-ék megtalálták azt az embert aki megbízhatóság tekintetében talán a leginkább hasonlít az agg jenkire az aktív PL-kapusok közül: Shay Givent. Az ír válogatott ex-szarka rengeteget tett a Villa elsőosztálybeli tagságának megőrzése érdekében - reméljük ma sikerül olyan kiszolgáltatott helyzetbe hoznunk, hogy még az ő legendás reflexei is kevésnek bizonyulnak majd.

A Villa évek óta kontracsapatként funkcionál, és a McLeish-érában sem jellemző rájuk, hogy uralni próbálnák a pályát. Két olyan meccsre emlékszem idén amikor öröm volt nézni a játékukat - ebből egyszer a Stamford Bridge-en kontrázták agyon a Chelsea-t, a másik alkalom pedig egy Arse elleni hazai bajnoki volt, ahol ugyan kikaptak 2-1-re, de nem csak a kontrákra hagyatkoztak, és a konszenzusos vélemények szerint nemhogy pontot, de győzelmet érdemeltek volna, főleg az első félidei játékuk alapján. Látható tehát, hogy a sokat szenvedett Villa-szurkolók számára két nagyobbacska londoni csapat ellen nyújtott teljesítmény enyhíthette a siralmasabbnál siralmasabb fordulók szürkeségét...

Az FCKATALAN által megénekelt őszi hazai bajnokinkon egy egészen színtelen-szagtalan Villát láthattunk. Egy helyzetre emlékszem tőlük még meccs legelejéről, de a hátralévő 85 percben láthatatlanok voltak. A Blackburn legutóbbi látogatása volt még hozzá fogható idén. Borítékolható, hogy ezúttal nem lesznek ennyire előzékenyek. Számukra is hatalmas tétje van a meccsnek: még bőven kieshetnek, ami a PL történetében még sosem fordult elő a Villával. (Spurs, Arse, ManU, Pool, Everton, Villa, Chelsea az eddig "örökös" tagok névsora.) Ráadásul ha bennmaradnak, akkor is ez lehet az eddigi leggyengébb PL-szezonjuk. És a klubtörténet egyik legrosszabb hazai eredménysora: az 1890-es bajnoki idény volt az utolsó, amikor nem tudtak négynél több hazai győzelmet összehozni - és akkor csupán tizenkét csapat alkotta a bajnokságot. Ráadásul ez lesz a utolsó hazai bajnokijuk és a szezon zárómeccsén a Carrow Road-ra látogatnak, ami megintcsak nem életbiztosítás.

HASRAÜTÉS

Nagyon kiélezett meccs lesz. A keretek erejét tekintve mi vagyunk a favoritok. A hazai pálya a Villának kedvez. A nyomás egyformán óriási mindkét csapat játékosain. Készüljünk fel arra, hogy tövig rágjuk a körmünket - sőt, nyúljuk le bátran a Blöki szülinapjára bekészített gumicsontot. Mert ez észveszelytően feszült kilencven perc lesz. De szerintem nyerünk. Van der Vaart egyre inkább formába lendül, és ez intő jel a Villa számára. 2-1 ide.

Ide azzal a harmadik hellyel! Come on you Spurs!

YID ARMEEEEEEEEHHHHH!!!