Meggyűrűztük a bátor Kanárikat: Norwich-Tottenham 0-2

Továbbra is nagyon szimpatikus csapat maradt a Norwich - felvállalták a nyílt küzdelmet ellenünk, és nem is voltak totál esélytelenek (az első gólunk előtt például volt egy nagyon veszélyes szabadrúgásuk a félkörön belülről). De azért sosem éreztem annak a veszélyét, hogy gól nélkül maradunk. Annyiszor álltunk fel kézilabdás, sőt jéghokis módon a tizenhatosuk körül, hogy előbb-utóbb szükségszerű volt Bale, vdV és Adebayor ellenállhatatlan technikai és kreatív fölényének gólban történő érvényesülése. A bátor játék mellett azért is dícséret illeti a két éve még harmadosztályú hazaiakat, mert egyáltalán nem durvultak a meccsen - mármint a nevével ellentétben végig eleven Holt korai maflásától eltekintve, ami valszeg csak részben volt tudatos mozdulat. No, de ne csak a Kanárikat süvegeljük meg! Gyönyörű dolgokat láthattunk tegnap este a mieinktől - Bale sokszor emberfeletti képességekről tett tanúbizonyságot, van der Vaart újra utánozhatatlan németalföldi művész önmaga volt, Adebayor pedig olyan rongylábú táncot adott elő az első gól előtt, hogy csak a lassításban jöttem rá, hogy nem összevissza pattogott a labda, hanem végig ragadt a lábához.Továbbra is nagyon szimpatikus csapat maradt a Norwich - felvállalták a nyílt küzdelmet ellenünk, és nem is voltak totál esélytelenek (az első gólunk előtt például volt egy nagyon veszélyes szabadrúgásuk a félkörön belülről). De azért sosem éreztem annak a veszélyét, hogy gól nélkül maradunk. Annyiszor álltunk fel kézilabdás, sőt jéghokis módon a tizenhatosuk körül, hogy előbb-utóbb szükségszerű volt Bale, vdV és Adebayor ellenállhatatlan technikai és kreatív fölényének gólban történő érvényesülése. A bátor játék mellett azért is dícséret illeti a két éve még harmadosztályú hazaiakat, mert egyáltalán nem durvultak a meccsen - mármint a nevével ellentétben végig eleven Holt korai maflásától eltekintve, ami valszeg csak részben volt tudatos mozdulat. No, de ne csak a Kanárikat süvegeljük meg! Gyönyörű dolgokat láthattunk tegnap este a mieinktől - Bale sokszor emberfeletti képességekről tett tanúbizonyságot, van der Vaart újra utánozhatatlan németalföldi művész önmaga volt, Adebayor pedig olyan rongylábú táncot adott elő az első gól előtt, hogy csak a lassításban jöttem rá, hogy nem összevissza pattogott a labda, hanem végig ragadt a lábához.

Volt még rajtuk kívül is bőven kiváló teljesítmény. A mostanában sokat ekézett Benny és Kyle is kifejezetten jól védekeztek, bár a támadójátékuk a Chelsea elleni formát idézte. Gallas többnyire nyugodt és magabiztos volt (egy elcsúszástól eltekintve), Kaboul meg a levegő ura - pedig a jégkorszak után kipusztult barlangi medve legközelebbi élő rokona, Grant Holt ment fel vele legtöbbször fejelni. Modric csendes és hasznos volt - bár lőni még a Liverpool elleni rakéta ellenére sem tanult meg rendesen... Parker és Sandro pedig nagyon megnyugtató kombináció a védelem előtt. Bár Parker újra nem volt annyira kiemelkedő mint az első tucat meccsén, dehát ennyi bőven belefér, mert még így is nagyon energetikus és kemény volt. Friedel szokás szerint tette a dolgát - annyira tetszik, hogy a kapusok 99%-ával ellentétben nem dobálja feleslegesen magát: ha középre megy egy lövés, akkor vagy flegmán de biztosan lekapja a levegőből vagy lazán kiüti, nem parádézik, a védésre koncentrál, nem a reflektorfényre. (U-S-A! U-S-A! U-S-A!) Bár most nem volt igazán nehéz dolga. A meccs nagy részében öröm volt nézni a játékunkat - persze néha idegesítő volt, hogy túl sokáig halogattuk a kapura lövést, de még ezen esetekben is a magabiztos, egyérintős passzok nagyon tetszetősek voltak.

A góljaink kifejezetten emlékezetesre sikeredtek. Először vdV passzolta be a labdát a négy védő között sínylődő Manunak, aki csodával határos módon nemcsak megtartotta azt, hanem el is juttatta az egy pillanatra egyedül hagyott Bale-hez, aki kissé eltörte ugyan a labdát, de a kapuhoz való közelség miatt így is megszerezte a vezetést. A második gólnál Modric ugratta ki jó ütemben a wales-it, aki tényleg sokkolóan ellenállhatatlanul viharzott át a Norwich védelmén, anélkül, hogy bárki is meg tudta volna közelíteni. A befejezés pedig az eszméletlen sprint után gyönyörű kontraszttal igencsak fineszesre sikeredett.

KRITIKA

Nem a fociról lesz szó, hanem a DigiSport kommentátoráról - úgyhogy ezt a bekezdést át is ugorhatja mindenki akinek nem kenyere a kicsinyes kukacoskodás. Először is: annyi felkészültséget azért elvárhatnánk a legnagyobb hazai sport-tévé szpíkerétől, hogy egy Gareth Bale-szintű (és -hírnevű) játékosról ne terjessze azt ország-világ előtt, hogy még nem szerzett gólt az idei szezonban, amikor balszélsőként immár hét bajnoki találatnál jár (az EL-ben is vágott egyet). Bale első félidő derekán Modric passza után bemutatott leheletfinom és zseniális, talppal elhúzós cselére pedig egyenesen bűn azzal reagálni, hogy hatalmas szerencséje volt a wales-inek, mert aligha így akarta... Másodsorban: bocsánatos dolog, ha elsőre rosszul ítél meg az ember egy incidenst - a Gallas elleni buktatást valóban nagyon nehéz volt kiszúrni a lassítás előtt. Viszont annak semmi értelme, hogy pusztán önigazolási céllal a lassítások alatt és után is ragaszkodjunk az eredeti, immár nyilvánvalóan téves kinyilatkoztatásunkhoz. A közvetítés készítői nyilvánvalóan nem azért ismételték háromszor az esetet, és nem azért közelítettek rá kétszer is Gallas méltatlankodó fejére, mert a francia feldobta magát. Hanem azért mert egyértelműen felbuktatták - senki nem fogja kevesebbre tartani a kommentátort ha elismeri a tévedését (sőt!), ellenben ha az illető a képernyőn látottakat következetesen cáfolni próbálja az csak feljebb tornássza a néző pulzusát - és ezt a feladatot a játékosokra kellene hagyni.

HOGYÁLLUNK?

Csodálatosan! A Manszúr-Abramovics-Arse-Pool négyes minden tagján hoztunk két pontot! A ManU-t pedig nem engedtünk még inkább ellépni. Ez elképesztően fontos volt, kiváltképp annak fényében, hogy legközelebb egy a mostaninál sokkal jobban védekező csapat otthonába látogatunk majd. (A Swansea összesen három gólt kapott eddig hazai pályán! Ez a legkevesebb az egész mezőnyben!) Másrészt közvetlen riválisaink általában igencsak nyerhető meccsekre készülhetnek a következő fordulóban is (Arse-QPR, Pool-Castle, Abra-Villa, ManU-Blackburn, Sunderland-Manszúr). Aligha számíthatunk a mostanihoz hasonlóan tökéletes eredménysorra.

A meccs után Redknapp főleg Bale tökéletességét emelte ki (érthető módon), meg persze sikerült egy kis önfényezést is belevinnie (mekkora igazolás volt má' Scottie, Manu és Brad!). A hét legjobb interjúja azonban alighanem Friedel FOX Soccer-nek adott exkluzívja. A négy részes beszélgetésben szó esik a sportág amerikai helyzetéről, Brad isztanbuli kalandjáról (játszott azon a bizonyos Fener-Galata kupadöntőn, amikor Souness kitűzte a piros-sárga zászlót a Fener pályájának kezdőkörében és a hazai szurkolók órákig nem engedték ki őket az öltözőből, majd később kishíján felborították a csapatbuszt, miután minden ablakát kidobták kövekkel), de esik benne szó bőven a Tottenham-ről is. Friedel szerint ennél jobb csapatban még sosem játszott, és hüledezik egy sort a srácok sebességén, illetve megemlíti, hogy ismerősei sorra mondják neki, hogy a miénk fociznak legszebben az egész ligában. Ó, és ami még fontosabb: jenki portásunk még két-három évig gondolni sem akar a visszavonulásra. (A rendszeres jóga mindennek a kulcsa.)

Egyébként a képekben tapasztalható Bale-tobzódás szándékos: annyira örült mindkét gólja után, hogy még a hazai szurkolók közül is jópáran mosolyogtak a háttérben. Gondoltam itt is felderít pár Yiddót kelta futárunk örömittas részegsége.

Élvezzük a dobogót és a magaslati levegőt - hétvégén pedig vigyázó szemünket fordítsuk Wales délnyugati ékkövére, Swansea-ra. Az Ugly Lovely Town-ra. Vagy Pretty Shitty City-re. Ahogy tetszik. (Én imádom a várost, ajánlani tudom mindenkinek aki a Szigetekre látogat, vagy esetleg ott él, és még nem tette tiszteletét Dylan Thomas kedvenc helyén.)

További kellemes évvégét mindenkinek!

COME ON YOUUUUU SPUUUUUUURRRRRRSSSS!