Papírforma: Tottenham-QPR 3-1

Papírforma, mert egészen simán hoztuk a kétgólos győzelmet, de azért sikerült egy olyan 20 percet is belecsempészni a meccsbe, amikor elhittük, hogy akár gondok is lehetnek. És pontosan ezt várja el az ember a Tottenham Hotspur-től. Tegye fel a kezét aki a szünetben nem gondolt arra, hogy félálomban kezdjük a második félidőt, ill. akinek nem fordult meg a fejében a "2-0 egy kifejezetten veszélyes félidei eredmény"-közhely. Tudjuk mit várjunk a csapatunktól, egy QPR elleni hazain például azt, hogy tulajdonképpen esélyt se adjunk az ellenfélnek, de azért biztosítsuk be, hogy a vendégszurkolók sem utaztak hiába.Papírforma, mert egészen simán hoztuk a kétgólos győzelmet, de azért sikerült egy olyan 20 percet is belecsempészni a meccsbe, amikor elhittük, hogy akár gondok is lehetnek. És pontosan ezt várja el az ember a Tottenham Hotspur-től. Tegye fel a kezét aki a szünetben nem gondolt arra, hogy félálomban kezdjük a második félidőt, ill. akinek nem fordult meg a fejében a "2-0 egy kifejezetten veszélyes félidei eredmény"-közhely. Tudjuk mit várjunk a csapatunktól, egy QPR elleni hazain például azt, hogy tulajdonképpen esélyt se adjunk az ellenfélnek, de azért biztosítsuk be, hogy a vendégszurkolók sem utaztak hiába.

A Match of The Day összefoglalóját itt találjátok. Többnyire szép dolgokat fogtok találni benne. Ha végigmegyünk a meccsen azt látjuk, hogy az első 45 percet totálisan domináltuk, talán a 4-0 lett volna a legreálisabb félidei eredmény. Aztán a második félidőt roppant idegesítő módon úgy kezdtük mintha már a zsákban lenne a győzelem, de azért komolyan nem kellett tartani attól, hogy pontot vesztünk. Mindenesetre megint sokunkban felmerült, hogy Harry túl későn cserélt - Sandro pályára lépése már jóval korábban indokolt lett volna, hiszen bőven túlságosan sokat volt a labda a vendégeknél a második félidő elején-közepén. De végülis megint ott tartunk, hogy kétgólos győzelemnél, ahol helyenként valóban élmény volt nézni a csapat játékát, nem illik akadékoskodni.

A gólok közül különösen a harmadik volt ínyenc-módra tálalva (az ellenfél edzője is alig győzte tapsolni, ami azért jelez valamit) - Parker labdafelhozatala, van der Vaart leheletfinom húzogatása aztán Lennon és Bale háromszögelése, majd a wales-i tökéletes finise alighanem a forduló (ha nem a hónap) gólját eredményezte. De az első sem volt csúnya - ne feledjük, hogy Bale mindkét góljánál Lennon adta a gólpasszt -, a második pedig Ledley King csodálatosan rosszul sikerült távoli lövésének köszönhetően lesz örökké emlékezetes. Persze a dicséret főleg van der Vaart-tot illeti, aki pille könnyen kezelte le és juttatta rendeltetési helyére Kapitányunk eltévedt próbálkozását. (Ez utóbbi gól kapcsán egyébként érdemes felkeresni a klub honlapját [vagy facebook-os oldalát], mert Bale és Ledley is eléggé poénosan emlékeznek meg arról a találatról.) (Ó, és Egon bá lelkiismeretes megjegyzésére reagálva, miszerint megállíthattuk volna a játékot miután Traoré leheveredett a fűre - a srác azonnal felpattant mihelyt úgy tűnt, hogy a QPR ki tudja hozni a labdát, és King lövésekor már állt - szóval én nem lennék túl szigorú a mieinkkel ezügyben. De az erkölcsi felügyeletet természetesen mindig szivesen látjuk - az önkritika a legjobb módja a fejlődésnek, akkor is ha a klub nevében a szurkolók gyakorolják.)

Ez a dupla volt az első alkalom január elseje óta, hogy Bale betalált a Lane-en - ideje volt, hogy újra kiprovokálja a közönség szokásosnál is nagyobb imádatát. Mindkét finis ellentmondást nem tűrő lövés volt - ugyanakkor Bale volt az első aki elismerte meccs utáni nyilatkozatában, hogy egy-két gólt még ezeken felül is szereznie kellett volna a meccsen. Van der Vaart sorozatban ötödször is eredményes volt (ő is rúghatott volna egy mesterhármast), ezzel beállítva Sheringham és Keane csúcsát. Adebayor első ránézésre újra felejthető meccset zárt, de előkészítésben újra nagyszerűen teljesített. VdV gólja előtt az ő becsúszásása után került Gabbidon felszabadítása Kinghez, aztán a második félidőben is adott Bale-nek egy kvázi-gólpasszt (vdV távoli szabija után). A befejezéseknél viszont szokatlanul bendzsa volt - az volt az ember érzése, hogy Defoe mesterhármassal zárta volna a meccset a helyében (persze lehet, hogy a végeredmény akkor is 3-1).

A QPR góljánál sokakat lehet szidni - még magát a Királyt is. Elvégre egy szögleten belül két fejpárbajt is elvesztettünk, először Helguson verte meg a King-Kaboul-párost, majd Bothroyd előzte meg Assou-Ekotto-t és a megszokott módon kényelmes Friedelt. Persze a QPR a rögzített szituációk specialistája - magasabb arányban szereztek gólt szöglet/szabi után mint bármely más PL-csapat. Mindenesetre Friedel, Kaboul, King és Assou-Ekotto osztoznak főként a bekapott gól miatti felelősségen.

A meccs nagy részében tökéletesen muzsikált a középpályánk. Harry egyenesen Dave Mackay-hoz hasonlította Parker játékát, és valóban nagyon jól teljesített újra Scotty. Más kérdés, hogy szerintem 60-70 perc után már kifejezetten fáradtan mozgott - Sandro behozatala már ekkor esedékes volt. Modric is a szebbik arcát mutatta - Joey Barton meccs utáni twitteres megnyilvánulásában egyenesen a PL utcahosszal legjobb játékosának nevezte Lukát. (Nem szívesen vitatkoznánk vele ebben a kérdésben...) Van der Vaart újra hozta amit el kell várni egy világklasszistól - gól, plusz Bale mindkét gólja előtt ő adta a labdát Lennonnak. Bale teljesítményét ugye nem kell magyarázni és Lennon is már-már régi önmagát idézte játékban (gólpasszok tekintetében pedig meg is haladta önmagát).

Mindazonáltal nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy újra visszaengedtünk a meccsbe egy inferior ellenfelet 2-0-ás vezetés után. Nem tudom megérteni miként kezdhettük ennyire hebrencs módon a második félidőt. A QPR szépítése 100%-ig megérdemelt volt. Harry-nek viselnie kell a felelősséget ezért - mit mondott a szünetben? Altatót?

De azért ne legyünk túl szigorúak, ha megnézitek a MoTD-t, akkor láthatjátok, hogy mindegyik meghívott szakértő el volt ájulva a játékunktól - míg Ginola-nál elvárható, Mark Lawrenson-nál pedig érthető, addig Lee Dixon szájából már kijefezetten kivételes a dicshimnuszt hallgatni. Az utóbbi hét bajnokinkon a megszerezhető 21 pontból 19-et zsebeltünk be, ami egészen elképesztő mutató (és a 'Castle vendégeként sem sok választott el bennünket a három ponttól). Ahogy Neil Warnock is mondta meccs után - nagyon jónak kell lennie a riválisainknak ahhoz, hogy kiszorítsanak a top4-ből, de a harmadik hely sem elérhetetlen.

Optimistán állhatunk a jövőhöz. Csütörtökön a tatárok vendégei leszünk, majd a Craven Cottage-en teszünk látogatást Big Martin Jol új táborhelyén. Nincs megállás, tartani kell magunkat a kiváló formához, mert a fejlődést csak így lehet biztosítani.

Tiszteletteljes Mindenszentek Napját kívánok mindenkinek. A Rubin meccs előtti viszontolvasásra!

YID ARMEEEEEEEEEEH!