A Premier League jelenlegi szezonjában már 24 találatot számláló uruguayi gólvágó páratlan küzdőszellemét még gyerekként, Montevideo utcáin szedte magára és azóta sem engedte el. Már a grundon reggeltől estig zajló meccseken sem ismerte az elveszett labda és a vereség fogalmát.
Ha mégis elvesztette, azt nem viselte el. Mentalitása nem csak a pályán, de az életben is elkíséri, még akkor is, ha otthon feleségével, Sofiával és hároméves kislányával, Delfinával játszanak.
„Nem tudom elviselni a vereséget. Képtelen vagyok rá. Úgy érzem, ebben a tekintetben Delfina rám ütött” – mesélte egy interjúban Suárez.
„Amikor otthon közösen játszunk és ő veszít, mindig elsírja magát. A feleségem azt szokta mondani, olyan, mintha engem látna a pályán.” (Ez most bók vagy zrika? – a szerk.)
„Hétéves korom óta versenyzem, azóta sem tudok leállni vele, engem ez éltet. És a győzelem. Egész életemben kőkeményen dolgoztam azért, hogy a legmagasabb szinten futballozhassak, és egyetlen labdát sem vagyok hajlandó elveszíteni.”
Tényleg korán kezdte a versengést:
Suárezt mérhetetlen győzni akarása angliai pályafutása alatt már kétszer is komoly bajba sodorta. 2011 decemberében Patrice Evrával keveredett rasszista szóváltásba, amiért 8 meccses eltiltást kapott, Braniszlav Ivanovics (Chelsea) megharapásáért pedig 10 bajnoki fordulóra száműzték a lelátóra.
Állítása szerint otthon, a családja körében teljesen más személyiség, mint amit a pályán mutat magából. Felesége szeptemberben adott életet második gyermeküknek, Benjaminnak.
„Amikor hazatérek egy vesztes meccs után és megpillantom a családomat, minden bánatomat elfelejtem. De egy olyan mérkőzést követően, amikor négy gólt szerzek – mint például a Norwich ellen –, a feleségem arra kér, felejtsem el azt, aki a pályán vagyok, mert otthon elsősorban férjnek és apának kell lennem.”
„Ha a magánéletben boldog vagy, a pályán is jobban megy minden, szinte bármi lehetséges. A családom hatalmas szerepet játszik ebben” – ismerte el a veszíteni gyűlölő, de a családját imádó Luis Suárez.