Újabb botrányos fejezettel gazdagodott a Lionel Messi alapítványa számára szervezett „Messi és barátai" mérkőzéssorozat. Azok után, hogy a Los Angeles-i meccs elmaradt (az ügyben egymásra mutogat a szervező és az argentin sztár, de valószínűbb, hogy utóbbinak van igaza), a hétvégi chicagói mérkőzés sem aratott osztatlan sikert.
Azt már korábban megírtuk, hogy a 60 ezer férőhelyes Soldier Fielden csak félházat sikerült összehozni, a két „sztárcsapatot" pedig olyannyira nem sikerült összetrombitálni, hogy azokat a helyi egyetemi focicsapat spílereivel kellett feltölteni, ráadásul még a meccs gólját sem egy sztár, hanem egy pénzügyi
tanácsadó szerezte...
Ezek után derült ki, hogy a szervezők 2500 dollárért (kb. 570 ezer forint) különleges VIP jegyeket is árultak. Közel 80-at el is adtak belőlük, ami nem csoda, hiszen a csomagban olyanokat kínáltak, mint „Messi által dedikált futball-labda és mez, találkozás a sztárokkal, valamint egy extra belépő a játéktérre a mérkőzés előtt".
Nos, mindebből semmi nem valósult meg: a nagy találkozóra csak néhány közepesen ismert focista ment el a stadion egyik ablaktalan, fülledt meleg helyiségében, a labdák olcsó gumilasztik voltak, akárcsak a harmadosztályú minőségű mezek, melyekre úgy nyomtatták rá Messi aláírását. Az argentin sztár még arra sem adott lehetőséget, hogy a mérkőzés után találkozzon vele valaki: a 68. percben lecseréltette magát, majd elviharzott a stadionból – indult megkezdeni az ibizai nyaralását (amire jó alapokat adhatott Ronaldo Las Vegas-i medencés bulija).
Egy apa, aki fiáa, Hudson és a maga részére 5000 dollárt áldozott a nagyszerű programra, érthető csalódottsággal nyilatkozott a Yahoo!Sports híroldalnak.
„Hudson írt egy papírt még korábban, az volt rajta, hogy „az ember, akivel nagyon szeretnék találkozni". Természetesen Messi neve volt odaírva. Mindketten óriási Barcelona-drukkerek vagyunk, jártunk már a városban, voltunk a Camp Nou Stadionban is, most pedig hihetetlenül fel voltunk dobva a gondolattól, hogy találkozhatunk a világ legjobb futballistájával."
De, mint azt már tudjuk, a dolog nem egészen így történt: „Nagyjából két órán át várakoztunk 75 másik »szerencséssel« a Soldier Field egyik alagsori, ablaktalan, fullasztóan meleg helyiségében. Vártunk, vártunk, aztán valamikor 6 óra előtt öt perccel közölték velünk, hogy Messi nem jön. Azt is mondták, hogy megpróbálják még a szünetben vagy a meccs után megszervezni a találkozást, de mint tudjuk, Messi a 68. perceben elhagyta a pályát, majd a stadiont is. Átöleltem a fiamat, mondtam neki, hogy nagyon sajnálom, de vigasztalhatatlan volt, csak sírt.”
„Nem nagyon tudtam neki mit mondani. Amikor a kocsiban újra sírva fakadt, akkor azt mondtam, hogy a hőseink néha bizony magunkra hagynak bennünket, mert azért ők is csak hétköznapi emberek, hiába nagy művészek, színészek vagy éppen sportolók – akkor is csak emberek. Némelyik jobb, némelyik pedig rosszabb."
Az iméntieket elmondó csalódott drukker (és közel 80 sorstársa) bizonyára nem olvasta, hogy Messi a találkozó előtt (vélhetően a Los Angelesben történtek miatt) azt mondta: „Nekem már semmi dolgom többé a helyi szervezőkkel. Ma estig itt vagyok, de csak azért, hogy pénzt gyűjtsek a Messi Alapítvány és az UNICEF számára."
Mindez nyilván aligha vigasztalja az alagsorban órákon át hiába várakozó rajongókat.