Mourinho az utcán didergő férfinak szertárosi állást adott a Realnál

Történt, hogy Abel Rodríguez mexikói származású takarító Los Angeles metróállomásait járta takarítócuccával, és minden álma az volt, hogy összekuporgatott pénzéből eljusson Spanyolországba, és megnézze a februári el Clásicót.

Repülőre szállt, el is jutott Madridba, de sem jegye, sem szállása nem volt. Úgy tűnt, hogy nem tud bejutni a nagyon várt meccsre. Ha már jegyet nem kapott, gondolta, elmegy a Real edzőközpontjához, hogy legalább edzésen lássa kedvenceit.

Ez sem sikerült neki, mert a biztonságiak elhajtották. Ezzel minden reménye elszállt, és magába roskadva leült az út szélére. A hó esni kezdett, Rodríguez pedig búsan merengett sorsán, amikor is…

„Csoda volt, hogy megláttam – mesélte később Mourinho a Sports Illustrated magazinnak. – Abel ott ült az edzőközpont mellett az út szélén.”

„Rui Faria autójában indultam haza, nagyon sokan voltak odakint. Egyszer csak azt mondtam Ruinak: állj csak meg, ezt a fickót ismerem Los Angelesből”.

Abel Rodríguez ugyanis az előző évben önkéntes labdaszedő volt a Real Los Angeles-i túráján.

„Barátom, mit keresel te itt?” – kérdezte Mourinho a kocsiból.

„Titeket akartalak megnézni. Most vagyok először Európában, és az volt a vágyam, hogy lássalak benneteket a meccsen. Az el Clásicóban bíztam…”

„Csakhogy arra már nincs jegy – mondta Mourinho. – Hol szálltál meg?”

„Egyelőre sehol. Először titeket akartalak látni, aztán jöhet a többi. Ha itt nem láttalak volna benneteket, mentem volna a stadionhoz, hogy valahogy jegyet szerezzek. Ha ez sem jön össze, hazamegyek.”

Mourinho aznapra szobát foglalt Rodrígueznek abban a szállodában, ahol a Real megszállt, és VIP-jegyet adott neki. Ráadásul este, a meccs után megkérdezte tőle, hogy volna-e kedve szertárosnak lenni a Manchester United elleni meccsen.

„Azt mondtam neki: dehogy mész vissza. Velünk jössz Manchesterbe, és szertáros leszel. Segíteni fogsz nekünk, és még nagyobb élményhez juthatsz, hiszen közvetlen közelről láthatsz egy Bajnokok Ligája-meccset” – mondta neki Mourinho.

Rodríguez természetesen szinte repült, és örömében sírva fakadt a Real asztalánál aznap este. Néhány nappal később pedig már az Old Traffordon segített az öltözőben.

Aznap rengeteg relikviával halmozták el a férfit, de nemcsak a Real, hanem a Manchester öltözőjéből is. Chicharito, Özil, Kaká, Essien mezét megkapta, ráadásul a meccs egyik labdája is az övé lehetett, sőt találkozott Alex Fergusonnal és Maradonával is.

Abel Rodríguez ragaszkodott ahhoz, hogy ingyen végezze a munkáját, semmilyen pénzt nem volt hajlandó elfogadni érte.

„Nagyon hezitáltam, hogy egyáltalán elinduljak-e otthonról, de a feleségem bátorított. »El kell menned. Mindig ez volt az álmod.«”

Lám, az álmok egyszer valóra válnak, akármilyen lehetetlennek is tűnnek olykor…