Több mint 40 perces videót tett közzé az AC Milan legújabb sztárja, a Manchester Citytől megvett Mario Balotelli hivatalos bemutatásáról. Az olasz válogatott csatár a divat egyik fővárosához méltó eleganciával, és a szokásos rezignált egykedvűséggel vette tudomásul, hogy a hatalmas sajtószoba zsúfolásig megtelt a rá kíváncsi újságírókkal.
(Forrás: youtube.com/milanchannel)
A prezentáció Mario érdemeinek méltatásával kezdődik: mindjárt legelső botrányainak egyikével, amikor még a városi rivális Internazionale játékosaként a Milan mezében pózolt. Majd perceken át csodálhatjuk a különböző csapatok (kivéve az Intert...) mezében szerzett, nem ritkán valóban szépségdíjas góljait.
Eztán Adriano Galliani, a klub alelnöke ecseteli a szerződés nyélbe ütésének nehézségeit, de a konzekvencia pozitív: „Mindenki boldog: a szurkolók, Berlusconi elnök úr, és persze maga Mario is." Márpedig az a legfontosabb...
Ő meg örül, „mert hosszú idő után végre teljesült az álmom, és a Milan játékosa lehetek. Egy másik, egy felnőtt Balotellli tért vissza Milánóba, nem az, aki elment innen. Tudom, hogy sokat várnak tőlem, de nincs teher a vállamon, együtt kell sikeresnek lennünk" – mondta az olasz újságírók kérdéseire.
Nem szeretnénk senkit a részletekkel untatni (az olasz szöveg fölött angol tolmácsolás van, azaz bizonyára sokak számára érthető a többi rész), így a lényegre térnénk! Angol újságírók is voltak a teremben, akikhez Mario érezhetően ridegebben viszonyult. Az Independent zsurnalisztájának még csak válaszolt, amikor azt kérdezte tőle: mi volt jó és mi volt rossz Angliában?
„Jó volt, hogy Carringtoban, az edzőközpontban mindenki barátságos volt, és az edző is jó volt. Minden más rossz volt." Aztán részletesebben is kifejtette: „Rossz volt az angol sajtó, az időjárás, az ételek, és hogy nem vezethettem úgy, ahogy akarok."
Eztán jött a show: szót kért a The Sun újságírója, kérdezhetett is, választ azonban nem kapott, illetve igen, de arra talán még ő sem büszke:
„A Sun rengeteg rossz dolgot, hazugságot írt rólam, amíg Angliában voltam. Úgyhogy nem akarok magukkal beszélni, és nem is válaszolok a kérdéseire, sajnálom."