Megbukott a sokbírós és headsetes rendszer?

Nem mindennapi végjátékot hozott a 2006-os vb-n a Horvátország–Ausztrália csoportmérkőzés (2–2), ezúttal azonban nem a labdarúgók voltak a főszereplők, hanem a játékvezető. A hajrában, döntetlen állásnál délnyugati szomszédunk csapata mindent elkövetett a győzelemért – ami számára az életben maradást jelentette volna –, és a számtalan párharcot Graham Poll nem mindig ítélte meg jól.

Az egyik tévedéséhez fogható nem sok akad, legalábbis ilyen rangos tornán. Előzmény: a 63. percben sárga lapot adott a horvátok 3-as számú dresszben játszó futballistájának, Josip Simunicnak, aki feltartotta Harry Kewellt. Aztán a 90. percben újra sárgával fegyelmezte a hátvédet, miután az buktatta Mark Vidukát.

A bíró ekkor követte el a súlyos hibát, hiszen nem állította ki a vétkest, aki hőzöngve elvonult mellőle. Az angol sportember három perccel később vetett véget a meccsnek, és akkor, a lefújás után lépett oda hozzá Simunic, aki üvöltözni kezdett vele. Poll ekkor ismét elővette a sárga kártyát, felmutatta a horvátnak, majd előhúzta a pirosat is, kiállítva a védőt. Ez bizony műhiba volt, olyasmi, amiről rögtön látszott, hogy szégyenfoltként ott fog maradni a szakmai bizonyítványán.

Teljesítménye láttán elképedt az NS által már aznap megkérdezett Székely Ferenc FIFA-asszisztens is, aki 2002-ben partjelzőként megjárta a távol-keleti világbajnokságot, és a hivatalos kommentárokat megelőzve elmondta:

„A játékvezetés megszégyenítését láttuk ezen a találkozón, ráadásul olyan nagy hírű, tapasztalt bíró követte el, akinek ez már a második világbajnoksága volt, és számos BL-meccset is vezetett. Számomra érthetetlen, miért nem siettek a segítségére a partjelzők, a negyedik meg az ötödik játékvezető, vagy a technikai személyzet, amelynek minden esetben a feladata lenne ez. Február óta szinte egyfolytában készültek, tréningeztek a vébén részt vevő bírók, de úgy tűnik, hiába. Ilyen műhiba emberemlékezet óta nem esett meg."

Némi zavar után a nemzetközi szövetség előbb eltussolta, majd másnap, 2006. június 23-án már beismerte Graham Poll hatalmas hibáját. A sajtó úgy vélte, Stuttgartban gyakorlatilag csődöt mondott a FIFA-bírók új rádió-adóvevője és az öt játékvezetős, túlbiztosított rendszer.

A helyzet azért számított súlyosnak, mivel ezen a vb-n debütált a kis headset, amellyel a bírói csapat tagjai kommunikálni tudtak egymással. A negyedik játékvezető tehát anélkül figyelmeztethette volna kollégáját a tévedésre, hogy ezt bárki észreveszi, és lehetőség lett volna azonnal korrigálni.

De volt még egy sor súlyosbító körülmény. A legfontosabb, hogy immár bevezették az ötödik játékvezető intézményét is, aminek „első hallásra a potya meccsnézésen túl semmi értelme sincs – írta a korabeli szaklap –, hacsak az nem, hogy több szem többet lát alapon éppen az ilyen esetekben van valaki, aki kisegítse a figyelmetlen vezetőbírót. Ezúttal kiderült, semmi értelme a posztok szaporításának, mert amit négyen képtelenek voltak észrevenni, azt az ötödik is elnézte..."

Ezt egyébként Sepp Blatter is megemlítette: ő volt az első hivatalos megszólaló az ügyben, sokáig úgy tetszett ugyanis, hogy a FIFA nem vesz tudomást a botrányról. Egy újságíró azonban a szokásos berlini sajtótájékoztatón rákérdezett az afférra, mire a svájci elnök támadással védekezett:

„Sem felfogni, sem megbocsátani nem tudom, ami történt. Öt játékvezető közül négy rádió-összeköttetésben van, mégis előfordulhatott ilyen rövidzárlat mindannyiuknál. Remélem, a játékvezetői bizottságunk megteszi a szükséges lépéseket."

A BBC ekkor már régen azt írta: „Úgy tűnik, Poll számára befejeződött a vb." Ez a búcsú egyébként a sárga lapos ügy mellett a legalább két meg nem adott 11-es miatt is valószínűsíthető lett volna, tette hozzá a Nemzeti Sport.

Mérkőzés közben egyébként a tévékommentátorokat tájékoztató belső láncon még megjelent az első, majd a második sárga lap ténye is (ahogyan a FIFA-honlap percről percre frissülő tudósításában úgyszintén), nyomon lehetett tehát követni a hibát, a meccs utáni sajtótájékoztatón azonban nem esett szó róla, mi több, a megszokotthoz képest jókora késéssel érkező nyomtatott jegyzőkönyvben és statisztikában mindössze két sárga szerepelt Josip Simunic neve mellett – egyszerűen kihagyták a felsorolásból a középső, a kilencvenedik percben felmutatott kártyát.

Sőt ez utóbb eltűnt a vb hivatalos website-járól is. Talán akkor még volt, aki úgy gondolta, ezzel az adminisztrációs csalással eltussolható az ügy, bár a televíziózás mai szintje mellett ez már-már elképzelhetetlen. A felvételeken világosan látszott, hogy Poll mindháromszor felmutatja a lapot, s mindháromszor ugyanannak a horvátnak. Miután aztán Blatter a csalódottságának adott hangot, a FIFA hivatalosan is elismerte a baklövést.

Az NS-nek röviddel a történtek után sikerült megszólaltatnia a bírók mellé kirendelt FIFA-sajtófelelőst, aki részleteket is elárult, miképpen történhetett meg a baj.

„Sajnos valóban ugyanaz a futballista kapta mindhárom sárga lapot, és nem lehet vita tárgya, hogy ez súlyos tévedés – mondta Andreas Werz. – Beszéltem Graham Poll-lal, aki nagyon el van keseredve, és egyelőre nem nyilatkozik a médiának. Az történt, hogy a horvátok hármas dresszben szereplő játékosának első sárgáját az ausztrál hármasnak könyvelte el (Craig Moore-nak, ám a hivatalos statisztikában akkor az ő neve sem volt ott... – a szerk.), így amikor a másodikat felmutatta és elkönyvelte neki, azt gondolta, ez még csak az első figyelmeztetése.

Igaza van, nagyon sajnálatos, hogy a négy kolléga sem hívta fel Graham Poll figyelmét a tévedésére, ez az ő hibájuk is, hiszen azt már tudjuk, hogy semmilyen technikai probléma nem volt, a kommunikációs rendszer kifogástalanul működött."

Már csak azért is, mert a megelőző, 2002-es vb szörnyű tapasztalatai alapján Németországban többnyire egy országból vagy legalább egy nyelvterületről származó játékvezetők kerültek egy csapatba. Poll mindkét partjelzője jól ismert angol kolléga volt, a többiek pedig amerikaiak...

Az egyik labdarúgó, a 90. percben Simunic által visszahúzott ausztrál Viduka amúgy észrevette, hogy valami nem stimmel. „Megkérdeztem a bírótól: hány lapja van Simunicnak? – emlékezett az ausztrál(iai horvát) csapatkapitány. – Azt felelte, hogy csak egy. Mindenki hibázhat, nem akarom bántani a játékvezetőt, aki a legjobb bírók egyike."

„Hivatalosan csak öt nap múlva dől el, hogy kik maradnak, és kik mennek haza a bírók közül – folytatta Andreas Werz –, akkor lesz a játékvezetői bizottság következő ülése, és egyelőre azt sem tudom megmondani, hogy addig vezet-e újabb meccset Graham Poll. Hivatalosan legalábbis, mert ha a személyes véleményemre kíváncsi, aligha hiszem..."

A vb előtt egyébként maga az angol is azt nyilatkozta egy interjúban: „Ha itt hibázol, nem lesz több meccsed..." Az eset pedig az említetteken túl azért jelentett hatalmas pofont a szakmának, mert a két ázsiai bíró mellett éppen ő volt az egyedüli a vb-keretben, aki professzionális játékvezetőként dolgozott, vagyis ebből élt, semmilyen civil foglalkozást nem űzött a bíráskodás mellett. „Ez azt sejtetné, hogy profiként jobban tud összpontosítani, csak a bíráskodással foglalkozni. Nos, az eset nem erről tanúskodik..." – kommentált az NS.

Miközben Poll néhány nap múlva tényleg a hazautazók közé soroltatott és ő maga minden felelősséget magára vállalva bejelentette, nagy tornán soha többé nem szerepel – majd a következő idény végén a BL-től és PL-től is visszavonult –, a történteket végiggondolva, illetve a Kassai-ügy alapján is azt tehetjük hozzá: akkor sem a technológiával volt a baj, hanem az emberi tényezővel, amiért nem beszéltek egymással (vagy eleve nem is figyeltek kellően).

Idén pedig újra kiderült: azzal, hogy a játékvezetők számát szaporítjuk – most éppen hatnál járunk –, nem(igen) leszünk előrébb…