„Paulo Sousa nagyon kedves, kellemes fiú”

– Rég láttam Fradi-mérkőzésen.
– Ne is mondja! – reagált az NS munkatársának köszöntésére (a lap 2011. május 20-i számában megjelent interjú szerint) László Csaba, aki Lothar Matthäus mellett a magyar válogatott edzőjeként ténykedett, irányította a Ferencvárost, később a Sopront is, volt Uganda szövetségi kapitánya, majd Skóciában a Hearts csapatát vezetve az év edzője. – Hétéves koromtól Fradi-szurkoló vagyok, Erdélyben rádión hallgattuk a körkapcsolást, ha sikerült, és Albert Flóriánékat, Nyilasi Tibort istenítettük. Ismertem olyan embereket, akiknek a nyári vakáció azt jelentette, hogy Budapestre utaztak, valamelyik rokon adott szállást, egész nap a Fradi-vendéglőben üldögéltek, és azt nézték, hogy itt jön Rákosi Gyula, ott ül Martos Győző. Megszólítani nem merték őket, de nézni közelről, már az nagy élmény volt. Más klubnak nem szurkoltam, csak a Fradinak, ez egy különleges csapat számomra, és mint szurkoló voltam kint legutóbb a stadionban, de azért tiltakoztam, mert már visszahallottam, hogy nyomulok a Fradi kispadjára. Ilyen hülyeséget!

– A magyar ember kombinál, hiszen itt már dolgozott, és most éppen nincs állása...
– Ez butaság. Ha hármasban leültem valakikkel, és egyikük kiment a mosdóba, a másikuk odasúgta: vigyázz vele, meg akar fúrni. Amikor a másikkal maradtam kettesben, az mondta ugyanezt a harmadikról. Majdnem kibukott belőlem: ti barátok vagytok! Miért nem lehet együtt dolgozni a sikerért? José Mourinho jó edző, de ne higgye, hogy a vele dolgozó team nem világszínvonalú! Nálunk a többség olyan segítőt alkalmaz, aki bólogat, helyesel, nem azt, aki esetleg jobban ért a szakmához, mint a vezetőedző, sőt még sokszor az orvosnál, az erőnléti edzőnél is jobban tudja, mit kell annak tennie. Amióta sokfelé megfordultam a világban, rengeteg más futballkultúrával találkoztam, és még élesebben látom, hogy minőségi csapatmunka nélkül a tréner nem lehet sikeres.

– Akkor nem lesz ön a Fradi edzője?
– Egyszer, talán, jó lenne. De amikor itthon az egyik oldalán azt írja az újság, félhavi fizetést adtak hónapok óta, a másikon pedig azt, hogy a szövetség megadta a licencet, jövőre is indulhat, minden rendben a klubnál... Ez mi? Hülyítjük magunkat, és ami ugyanilyen rossz, másokat is. Arról nem beszélve, hogy olvasom, itthon nem elég megnyerni a bajnoki címet...

– Na igen, nem kis rizikót vállalt a Videoton, hiszen Paulo Sousa három éve edző, és ha bajnoki aranyig vezeti a fehérváriakat, csak megismétli, amit az elődje elért. A BL pedig nehéz, majdnem azt mondtam, szinte reménytelen ügy.
– Azt hiszem, sok klubvezetőnek nem jó és sikeres edző kell, hanem simulékony, akivel nincs konfliktus. Paulo Sousát Skóciában Roy Hodgson révén megismertem, nagyon kedves, kellemes fiú, kitűnő játékos volt, többször is beszélgettünk. Edzőként eddig nincs sok eredménye, de nagyon szurkolok neki. Tudom, hogy időigényes, amíg megismered egy másik ország szokásait, kultúráját, mentalitását, márpedig enélkül nem lehetsz sikeres.

– Gondolom, Ugandában találkozott újdonsággal...
– Nyugodtan mondhatom, hogy rengeteget tanultam ott. A titok az lehet, hogy asszimilálódni kell, ám úgy, hogy közben önmagad maradj. Sokan nem hinnék, de például a lányom azt mondta, hogy ha megöregszik, visszamegy Kampalába. Nagyon szép város, egész évben tavasz és nyár van, a főváros tele parkokkal, nagyon jól éreztük magunkat. Azzal, hogy a családom velem jött, a helyiek látták, hogy nem a távolból akarok okoskodni, hanem velük együtt élve próbálunk meg sikert elérni. Ha Nigéria legyőzése az, márpedig ez nem gyakori Afrikában, akkor azt hiszem, volt értelme a munkának.

– Itthon csak azt hallották, hogy az év edzője volt Skóciában.
– Nemrég Edinburgh-ba vitt az utam, és amikor megérkeztem, azzal fogadott az első szembejövő: Welcome home, Mr. László. A skótok abban hasonlítanak ránk, székelyekre, hogy kicsik ugyan, de nagyok akarnak lenni, az életet örök küzdelemnek tartják, tényleg otthon éreztem magam náluk. Sokat tanultam ott is; azt hiszem, bár más ember nem lettem az utóbbi években, a mai eszemmel már bejutna a Fradi a Bajnokok Ligájába. A prágai Sparta ütött ki bennünket, ám ma már mi nyernénk, ebben biztos vagyok. Azt olvastam, a tapasztalat a korral jár, én viszont hozzátenném, csak az lesz tapasztalt, aki érdemes is arra. Az építő kritika visz előre, azon tilos megsértődni! Taktikailag is többet tudok a szakmából, de tény, minden fejben dől el. Ma már tudom, nem a meccsen kell meghalni a győzelemért, hanem az edzésen. Ha nem így teszel, vereséget szenvedtél.