Vialli: Ibrahimovic a Milan-arany kulcsa

Vágólapra másolva!
2012.03.05. 09:10
Mikor Gianluca Vialli 1992-ben a vele sokáig „összenövő" Sampdoriából a Juventushoz igazolt, a világ legdrágább játékosának számított a 12.5 millió fontot kitevő vételárával. A torinóiaknál, sőt pályafutása végén a Chelsea-nél is letette a névjegyét, azaz egyike azon kevés olasz labdarúgónak, aki egy másik topbajnokságban is érdemi nyomot hagyott. Az a kuriózum szintén hozzá kapcsolódik, hogy ő a földkerekség egyetlen futballistája, aki mindhárom nagy európai kupában (BEK, KEK, UEFA-kupa) részese lehetett megnyert és elvesztett döntőnek is. Az utóbbi időben a Sky Italia vezető szakkommentátoraként dolgozik, és a címbeli állítását, azaz a „komolyan vehetőségét" mind az előző Serie A-idény végeredménye, mind a svéd csatár Palermónak (negyedóra alatt...) lőtt tegnapelőtti klasszikus mesterhármasa aláhúzza, továbbá hogy a Milan most is vezet, épp a Juve előtt. A sztár tavaly ilyenkor exkluzív interjút adott az NS-nek.

Gianluca Vialli számára az edzősködés túl stresszes lenne már – a golfról ez nem mondható el 
(Fotó: Action Images)
Gianluca Vialli számára az edzősködés túl stresszes lenne már – a golfról ez nem mondható el (Fotó: Action Images)
Gianluca Vialli számára az edzősködés túl stresszes lenne már – a golfról ez nem mondható el
(Fotó: Action Images)


Talán nem emlékszik már rá, de 1989 áprilisában az olasz válogatott színeiben játszott a magyarok ellen, és...
– ...az én fejes gólommal szereztünk vezetést – válaszolt kapásból a Nemzeti Sport 2011. március 5-én megjelent interjújában a legendás játékos, Gianluca Vialli. – Hogyne emlékeznék rá! Tarantóban rendezték a mérkőzést, négy nullára nyertünk. Mondanom sem kell, a magyar válogatott ellen ez óriási sikernek számított, az egy évvel későbbi, közelgő világbajnokság előtt pedig eufórikus pillanat volt. Mégsem csak szép emlékeket őrzök a találkozóról.

GIANLUCA VIALLI
Született: 1964.07.09., Cremona
Posztja: csatár
Válogatott mérkőzései/góljai: 59/16
Klubjai játékosként: Cremonese (1980–1984), Sampdoria (1984–1992), Juventus (1992–1996), Chelsea (1996–1999)
Legnagyobb sikerei játékosként: BL-győztes (1996), 2x KEK-győztes (1990, 1998), UEFA-kupa-győztes (1993), európai Szuperkupa-győztes (1998), 2x olasz bajnok (1991, 1995), 4x Olasz Kupa-győztes (1985, 1988, 1989, 1995), 2x olasz Szuperkupa-győztes (1991, 1995), FA-kupa-győztes (1997), angol Ligakupa-győztes (1998), vb-bronzérmes (1990)
Klubjai edzőként: Chelsea (1998–2000), Watford (2001–2002)
Legnagyobb sikerei edzőként: KEK-győztes (1998), európai Szuperkupa-győztes (1998), FA-kupa-győztes (2000), angol Ligakupa-győztes (1998), angol Szuperkupa-győztes (2000)

– Lehetett volna hat is?
– Nem, nem az eredmény miatt. Kisebb húzódást szenvedtem, és az orvosok napokig bizonytalanságban tartottak, hogy képes leszek-e felgyógyulni a sérülésből a két héttel későbbi KEK-döntőre. Szerencsére felépültem, aztán sajnos a Sampdoriával a berni mérkőzésen kettő nullára kikaptunk a Barcelonától.

– Ha ilyen élénken él a fejében a múlt, nyilván a két évvel későbbi Olaszország–Magyarország Európa-bajnoki selejtezőről is van valami anekdotája.
– Kilencvenegyből? Várjon csak... Biztos, hogy pályára léptem a meccsen?

– Olyannyira, hogy az adatok szerint ön szerezte csapata harmadik gólját, amellyel három egyre győztek.
– Sajnálom, hirtelen nem ugrik be.

Azt mondom, magyar labdarúgás. Mi jut az eszébe?
– Tudom, hogy a második világháború után hazájuk igazi futballhatalom volt. Puskás, Grosics, Hidegkuti neve nekem is fogalom. Rémlik, hogy az angolokkal játszottak egy nagy meccset, nyertek hat kettőre, ha nem tévedek.

Hat háromra.
– Más idők jártak akkor. Azóta sok évtized eltelt, ma már, hogy úgy mondjam, kevésbé erősek.

Fel tud sorolni aktív magyar játékosokat?
– ...

Nehezet kérdeztem?
– Nem, csak kicsit gondolkodnom kell. Elsőre az U20-as csapatuk ötlött fel, amely két évvel ezelőtt világbajnoki bronzérmes lett. De mondok neveket is! Torghelle... Priskin... Gera a Fulhamből... Halmosi a Hull Cityből...

– Utóbbi januárban visszatért Magyarországra, a Haladáshoz.
– Erről lemaradtam. Közben viszont eszembe jutott még valaki: Buszaki.

– Kicsoda? Elnézést, nem értettem tisztán.
– Buszaki.

– Buzsáky Ákos, a Queens Park Rangers középpályása!
– Bocsánat, a kiejtésem valószínűleg nem tökéletes.

– Neki edzője is lehetne, hiszen úgy hírlik, néhány éve felvetődött a neve az akkor éppen menedzsert kereső QPR-nál.
– Írogattak ilyesmit, de alapja nemigen volt. Jó viszonyt ápoltam a tulajdonosokkal, Flavio Briatoréékkal, ez adott okot a találgatásra.

– Furcsa, hogy olaszként nem sorolt fel egyetlen Olaszországban játszó magyart sem.
– Rudolfot a Bariból sokra tartom, kreatív játékos. Hasznos, ha valaki a támadó középpályástól a befejező csatárig több poszton is bevethető elöl.

– És Koman Vladimir?
– A Sampdoriából, ugye? Ügyes futballista, de a kelleténél kevesebbet játszik a klubjában.

– Ha már a Serie A magyar kapcsolódásairól beszélünk, kikerülhetetlen téma Dzsudzsák Balázs, akit az utóbbi hónapokban többször emlegettek a Juventus kiszemeltjeként. Mondják, sokat segítene a torinói csapaton, ha nemcsak a jobb, hanem a bal szélen is száguldozna egy Kraszics – és a „másik Kraszics" lehetne a PSV hasonló stílusú magyar játékosa.
– A Juventus a közelmúltban sokszor melléfogott az átigazolási piacon, jelentős összegeket áldozott, különösebb hatás nélkül. Nem tudom, hogy hasznos lenne-e a magyar középpályás szerződtetése. Vannak esetek, amikor kisebb nevekkel is előbbre lehet jutni, nem kellenek szupersztárok. Állítom viszont, hogy igazán nagy eredmény eléréséhez szükség van az utóbbiakra is. A Milannak például nem lenne esélye megnyerni a bajnokságot, ha nem szerezte volna meg tavaly nyáron Ibrahimovicot.

– Így megnyeri?
– Szerintem igen. Persze ott van még a szép harcra készülő Inter és a Napoli is, de én a Milant jósolom bajnoknak.

DICSŐSÉGES KISPESTI EMLÉK
A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulója a Sampdoria történetének csúcsidőszakát jelentette, fél Európa rettegett a genovai csapattól. A Honvéd viszont a kontinens másik feléhez tartozott: 1991. október 23-án a BEK-nyolcaddöntőben 2–1-re legyőzte az olaszokat, akiket pedig olyan futballisták erősítettek, mint Gianluca Pagliuca, Pietro Vierchowod, Srecko Katanec, Roberto Mancini vagy Gianluca Vialli. Mezey György alakulatának góljait Pisont István és Cservenkai Donát, míg a látogatókét Toninho Cerezo szerezte.
A kinti visszavágón sajnos elmaradt a bravúr: bár a 82. percben Pagliuca csak földöntúli mozdulattal tudta kivédeni Adrian Negrau fejesét, a Samp végül megőrizte – az elsősorban Vialli duplájával kiharcolt – 3–1-es előnyét, a kispestieket pedig csak az vigasztalhatta, hogy az ellenfél később a döntőig menetelt, ahol a Barcelona állította meg.

– Mi a baj korábbi szeretett csapatával, a Juventusszal? Mintha az öt évvel ezelőtt kirobbant bundabotrány megtörte volna a klubot...
– Nem hiszem, hogy közvetlen kapcsolat lenne a calciopoli és a visszafogott szereplés között. Inkább abban látom a bajok forrását, hogy nem találták meg a helyes felfogást. Vettek játékosokat, találtak minőségi edzőket, mégsem alakult ki az összhang, nem jött be a számítás.

– Majd ön rendet tesz!
– Ezt hogy érti?

– Úgy tartják, Luigi Delneri menesztése után leülhet a Juve kispadjára.
– Kötve hiszem. Ha jól számolom, hatszor váltott edzőt a Juventus az elmúlt öt évben, engem mégsem hívtak egyszer sem. Ebből arra következtetek, hogy nem szerepelek a terveikben.

– Lassan tíz éve, hogy távozott a Watfordtól. Nem hiányzik az edzősködés?
– Nem. Ha valami hiányzik, az a játék, a játszott futball. Edzőnek lenni szép feladat ugyan, de óriási felelősség, és sok stresszel jár. Keresett az elmúlt években két-három csapat, ám nem vállaltam. Több kedvem lenne például valamilyen klubvezetői megbízatáshoz.

– Olaszországban vagy Angliában?
– Inkább Angliában.

– Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy valaki játékos-edzőként irányítsa az együttesét, mint ön tette a kilencvenes évek végén a Chelsea-nél. Miért veszett ki a kettős szerepkör?
– Rettentő nehéz, fizikailag és lelkileg is, fárasztó munka egyszerre játszani és irányítani egy gárdát. Ha van is létjogosultsága a játékos-edzői feladatnak, csakis ideiglenes jelleggel, például trénerváltást követően néhány hétig-hónapig, áthidaló megoldásként.

– Lehet, hogy az egyre kilátástalanabb helyzetben lévő Juventusnál tűzoltásként előbb-utóbb a játékos-edzői hagyomány felelevenítése is szóba kerül.
– Mint mondtam, edzőnek még nem hívtak, és játékosnak sem, pedig azt az ajánlatot kétszer is megfontolnám...

VIALLI ZSENIÁLIS GÓLJAI
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik