Romelu Lukaku - „vajon mivel etették?"

„Te jó ég, mivel etették?" Ez jutott először Juhász Roland eszébe, amikor a Lierse ifjúsági csapatából átvett Romelu Lukaku tavalyelőtt tavasszal belépett az Anderlecht öltözőjébe. A brüsszeli lila-fehéreket régóta alapemberként szolgáló légiós így emlékezett vissza az első találkozásukra:

„Ötvenes láb, száz kilogramm tiszta izom, szép szál gyerek... Azt hittem, hogy próbajátékos, noha a vezetőinkre nem jellemző, hogy boldog-boldogtalant idehívnak. Kérdeztem tőle, hogy hány éves. Azt felelte: tizenhat. Hittem is, meg nem is, hisz annyiszor olvastam már, hogy kalandortermészetű labdarúgók hamis papírokkal »turnézzák« végig Európát."

Ez a nagydarab fiatalember azonban nem csak átszállójegyet váltott. A 191 centi magas erőcsatár üstökösként robbant be a belga élvonalba: a 2009–2010-es idényben úgy lett főszereplő, hogy a megelőző évad végéről még csak egyetlen első osztályú bevetés volt a lábában a felnőttek között!

A fantasztikus gyorsaságú folyamatból ragadjunk ki egy pont két évvel ezelőtti epizódot. Az Európa-liga csoportkörének záró fordulójában a második helyen álló együttes presztízsmeccsre érkezett a szomszédos Hollandia nagyágyújához. Az NS által megkérdezett magyar válogatott védő hangsúlyozta, hogy bár az Anderlechtnek egy pont is elég lenne a továbbjutáshoz, nem döntetlenre szándékoznak játszani a már tét nélkül pályára lépő Ajax otthonában.

Az első 45 perc fejleményei nagyon is alátámasztották Juhász Roland szavait. A látogatók nem egészen negyed óra elteltével vezetést szereztek: Mbark Busszufa, aki azóta Dzsudzsák Balázs csapattársa Dagesztánban, szabadrúgásból beívelt, Lukaku pedig közelről a kapuba fejelt.

Nem sokkal később Lucas Biglia lefülelte az egykori barcás – és a jelek szerint a katalán „álomgépezetből" a Guardiola-korszak beköszöntével nem véletlenül kikerülő – Oleguer Presas bűn rossz indítását, kipasszolt a jobb oldalon robogó Jonathan Legaerhez, aki középre adott, és ezúttal is Lukaku feje jelentette az amszterdamiak vesztét.

A játékrész hajrájában Legaer begyötörte a harmadik vendégtalálatot is, amivel a végül 3–1-re diadalmaskodó Anderlecht az első helyen lépett tovább a kvartettből; az Ajax az azt megelőző öt csoporttalálkozóján összesen kapitulált ennyiszer, mint most egyetlen félidő alatt...

A fentiek voltak Romelu Lukaku első góljai az El-ben, ám ha addigi múltját vesszük, szinte „járt neki" a dicsőség, hogy a hollandiai duplájával ő legyen az európai kupák történetének harmadik legfiatalabb gólszerzője.

Az aznap frissített örökrangsorban a 16 éves és 218 napos belgát egyedül egy másik (korábbi) Anderlecht-klasszis, a ghánai Nii Lamptey (16, 100; 1991, UEFA-kupa), illetve a svéd Niklas Bärkroth (16, 186; 2008, BL-selejtező) előzte meg – a lista 8. helyén amúgy a mi Bene Ferencünk (16, 347), az Újpest későbbi olimpiai, illetve ötszörös magyar gólkirálya szerepelt egy 1961-es KEK-mérkőzés révén.

Lukaku a brüsszeliek utánpótlásgárdáiban 99 fellépésen 131 találatot jegyzett, és mindössze fél esztendő alatt a nagyok között is bizonyította, hogy nem véletlenül kiáltották ki máris az egyik legígéretesebb labdarúgónak: az élvonalban kilencszer volt addig eredményes, amivel a második pozícióban állt a mesterlövészek között, és a kontinens legtekintélyesebb klubjai vetettek szemet rá.

Fél esztendővel később már 15 találat szerepelt a közben a válogatottban is bemutatkozó támadó neve mellett, ami ugyan nem kiugró szám, de elég volt ahhoz, hogy 17 esztendősen – ráadásul friss aranyérmesként – gólkirály legyen a hazájában! (Érdekesség, hogy mögötte másodikként holtversenyben két exdebreceni légiós zárt: a Tatabányán feltűnő Dorge Rostand Kouemaha, illetve Ibrahima Sidibe...)

Lukaku a következő szezonban sem lankadt, jó úton haladt afelé, hogy túlszárnyalja majd az egy évaddal korábbi termését (16-tal fejezte be végül a bajnokságot, ám ez ezúttal nem volt elég az Aranycipőhöz...), s egy évvel a nagy Ajax-verés után szinte nem telt el úgy nap, hogy az újságok ne írtak volna róla. Médiasztár lett, szinte még gyerekként (ami nem ránézésre derült ki, csak a hivatalos dokumentumai alapján...). A flandriai Eén televíziós csatorna például hétfőnként valóságshow keretében mutatta be a „kalandjait" az iskolapadban.

A Nemzeti Sport 2010. december 22-i számában ismét szakértőnk, a közeli szemtanú Juhász Roland árult el érdekes háttérinformációkat. „A szülei figyelnek rá, nem hanyagolhatja el a tanulást. Édesapja első osztályú futballista volt, szigorúan fogja a fiát: nem hagyja elkallódni, most éppen továbbállni. Neki köszönheti, hogy helyén van a szíve és az esze" – mondta róla és a papáról, az egykori kongói (akkor még zaire-i) válogatott játékosról a védő.

Persze nem volt könnyű két lábbal a földön járni, miközben az Arsenal, Bayern, Chelsea, Inter, Manchester United, Real Madrid, Tottenham szuperhetesről cikkeztek a lapok a srác (közel)jövője kapcsán. Csakhogy Romelu Lukaku egyelőre a maradás mellett döntött.

„Kivételes adottságai vannak – folytatta Juhász Roland. – Rendkívül erős, gyors támadó; technikailag nem a legképzettebb, ennek ellenére ígéretes jövő előtt áll. Talán nem lesz gondja abból, hogy hirtelen ilyen nagyra nőtt, és majd' száz kilót kell cipelnie. Csak meg ne sérüljön! A vezetők alaposan felsrófolták az árát, húszmillió euró alatt senkinek sem adják. Afelől azonban nincs kétségem, hogy megfelelő ajánlat esetén a nyáron továbbáll."

Herman Van Holsbeeck, az Anderlecht sportigazgatója a Het Nieuwsbladnak azt találta mondani, hogy nem sietnek a 2012-ig érvényes szerződésű ifjú eladásával, még több évig igényt tartanak rá.

„Olyat is halottam, hogy egy európai élklub megvásárolná Lukakut, és engedné, hogy kitöltse nálunk a megállapodásából hátralévő időt – tette hozzá a magyar hátvéd. – Én azonban úgy látom, hamarosan kinövi a belga bajnokságot, és ha egyszer nagyot dobbant, világsztár lehet belőle."

A félelmetes erejű erőcsatár a jelenlegi szezont 2/2 mérkőzés/gól mutatóval kezdte, és a respektje időközben oly magasra nőtt, hogy az igazi nagyágyúk egyszerűen nem hagyhatták tovább Brüsszelben „porosodni" – a legkomolyabb kérő, a Chelsea valóban megadta érte a kért árat (mindennel együtt 18 millió fontot).

Romelu Lukaku az ősszel csupán három PL-összecsapáson kapott szerepet a londoniaknál, mindannyiszor csereként, s abból is kétszer kikapott a gárda. A Ligakupában is három meccse volt, s ezek közül az elsőn lebőgött. Ugyanakkor a tartalékoknál kiválóan megy neki, és jól tudjuk, hogy az A-csapat klasszisai közé arrafelé nem olyan könnyű beférni, még neki sem. Nyilván az angliai kiugráshoz még időre van szüksége – márpedig az idő neki dolgozik: alig múlt tizennyolc, és máris szép múltja van...