Montezemolo megszüntette volna a Ferrarit

Tavalyelőtt már novemberben szárnyra keltek pletykák arról, hogy a 2006-ban hétszeres világbajnokként visszavonuló Michael Schumacher újra versenyezni fog a száguldó cirkuszban. A német pilóta három esztendőn át mint tanácsadó segítette tovább az általa 1996 és 2006 között a mezőny első számú sztárjaként szolgált istállót, sőt 2009-ben egy darabig úgy tűnt, hogy a Magyar Nagydíjon megsérülő Felipe Massa helyére be is ugorhat az olaszok autójába, ám korábbi motorbalesetéből eredő nyakfájdalmai ezt végül nem tették lehetővé.

Most azonban ennél jóval többről volt szó, és egy nappal azután, hogy a sorozatba újra bekapcsolódni készülő – a Brawn GP-ből névváltozással átalakuló – Mercedes-istálló a Bild szerint szerződést ajánlott a legendának, 2009. december 12-én a német lap már azt írta (amit pedig a stuttgartiak még aznap is cáfoltak), hogy a két fél szóban megállapodott egymással, és csak az aláírás hiányzik a papírokról.

Hat nappal később a Ferrari elnöke sajtótájékoztatót tartott a témában. „Michael felhívott, s azt mondta, hogy a Mercedesnél akar versenyezni, és nagyon valószínű, hogy sikerül a terve. Még nem biztos, de nagyon akarja" – kezdte nyilatkozatát Luca di Montezemolo (akinek szavait e ponton azzal egészíthetjük ki, hogy végül majd december 23-án lett hivatalos a német sztár és a német gyár mindmáig tartó munkakapcsolata).

„Schumacher az mondta nekünk szeptemberben Monzában, hogy készen áll megújítani a tanácsadói szerződését, és úgy nézett ki, hogy a Ferrarinál fejezi be a pályafutását. Ugyanakkor mindenkinek joga van azt csinálni, amit szeret, és megértem, ha valaki negyvenévesen újra akarja kezdeni a karrierjét" – fejtette ki továbbá a maranellói istálló főnöke, aki még azt is hozzátette:

„Barátként nehéz nekem, de örülök, hogy ennyire fitt és ilyen eltökélt. Csapatunk elnökeként szomorú vagyok, hiszen rengeteget adott és rengeteget kapott a Ferraritól. Úgy vélem, hogy abban az időszakban, amikor velünk volt, a jó és a rossz pillanatok aránya nagyon kedvezően alakult, ezért azt gondolom, hogy az igazi Michael velünk maradt, és egy »másik« tér vissza a száguldó cirkuszba."

Bár a világsajtó a fent idézetteket kapta fel a szóba kerülő kérdések közül, hamarosan megtudhattuk az NS-ből, hogy azért más érdekes dolgokról is beszélt az elöljáró; többek között arról, hogy (a világválság árnyékában erőteljes szabályváltoztatásokkal, költségcsökkentési törekvésekkel útnak indított – majd a duplafedeles diffúzor engedélyezése kapcsán óvásokat, míg az élen hatalmas átrendeződést hozó! – idény fejleményei láttán) kis híján megszüntette a patinás alakulatot.

„Tizennyolc éve vagyok a Ferrari elnöke, és most először fordult meg a fejemben, hogy kiszálljunk a Formula–1-ből – fogalmazott Montezemolo. – Összehívtam az elnökséget, és mindenki egyetértett velem abban, hogy az F1 és annak szereplői az elmúlt esztendőkben rengeteget vesztettek a tekintélyükből, elhatalmasodott a sportágon a politika, a tudomány és a szakma pedig a háttérbe szorult. Szerencsére véget ért a rémálom, de hatalmas árat fizettünk érte, a Toyota és a BMW távozott, a Renault pedig sajnos már nem ugyanaz, mint korábban volt."

A Toyota és a BMW döntésében szerepet játszott a sikertelenség is, és bár a Ferrari nyert egy versenyt a szezon során, a saját szintjétől jócskán elmaradt: a konstruktőröknél a megelőző tíz évadból nyolc végén diadalmaskodó, s ezen belül az utolsó kettőt is győztesként záró team ezúttal még a dobogóra sem fért fel összesítésben!

Az elnök szerint nem csak az volt a baj, hogy csupán a 2008-as küzdelmek véget érte után kezdtek el az új idényre összpontosítani, hanem az is, hogy a mérnöki gárda számos, az előírások adta lehetőséget elszalasztott.

Luca di Montezemolo a jövőről is szólt, pontosabban Fernando Alonsóról, aki Felipe Massa társaként, Kimi Räikkönen helyén csatlakozott hozzájuk a következő kiírásban. A kétszeres vb-győztes spanyol a hosszú renault-s időszakát megszakítva 2007-ben a McLarennél tett már egy próbát, és bár remekül versenyzett, a wokingi vezetőséggel összeveszett, így egyetlen szezon után távozott is. Az elnök úgy vélte, náluk ez nem fog megismétlődni.

„Nem százszor, hanem ezerszer beszéltem erről Stefano Domenicali csapatfőnökkel és Alonsóval is. A pilótának megmondtam, hogy itt nem önmagáért versenyez, hanem a csapatáért. Ha saját istállót akarsz, tégy úgy, mint egykor John Surtees, és alapíts magadnak egyet – javasolta a »vörösök csúcsfejese«. – A Ferrarinál régóta nem volt belviszály, legutóbb Rubens Barrichello és Michael között jelentkezett feszültség, mert megkértük a brazilt, hogy segítse a világbajnoki címért küzdő társát. Az F1 ugyanolyan csapatjáték, mint a futball vagy a kerékpár. Alonso okos ember, tudja, hogy nem tökéletes. Követett el hibákat, tanult belőlük, és arra törekszik, hogy ne ismétlődjenek meg."

Nos, a spanyollal kapcsolatban már rég nem hallani olyan fokú konfliktusokról, mint amilyenekben négy éve az újonc Lewis Hamiltonnal volt része – persze a renault-s párjai, majd Massa nem is veszélyezteti az alakulaton belüli hegemóniáját. Ami meg a Ferrarit illeti, szerencsére nem szakadt meg Formula–1-es jelenlétének folytonossága – viszont a megelőző évek sikereitől „elkényeztetett" elnök 2009-es dilemmái, azaz a mélypont óta is csupán a dobogó harmadik fokáig tudott visszakapaszkodni a csapatok összevetésében.