Sörivó triót büntettek az NB I dobogósánál

A ZTE remekül kezdte az NB I 2006–2007-es kiírását, kilenc meccsből nyolcat megnyert, egyszer pedig döntetlent játszott – a következő négy találkozóján viszont csupán négy pontot gyűjtött.

„El kell ismernem, az utóbbi időben több meghatározó játékos, köztük természetesen én is, gyengébben futballozott – mondta erről akkor a 31 éves, korábban Ciprust is megjáró Sebők József, aki az élvonalban addig 53 gólt szerzett, és még jóval több gólpasszt adott. – Ez annak is betudható, hogy a mostani szezonban bizony komolyabban számolnak velünk. Fel kell nőnünk a feladathoz, és már a Loki ellen be kell bizonyítanunk, hogy az utóbbi néhány mérkőzés csak kisiklás volt."

Jó kezdés után aztán sima 3–1-es győzelmet aratott a DVSC a tartalékos Zalaegerszeg ellen – a vendégek három játékosa azonban igen furcsa körülmény miatt hagyta ki az összecsapást.

Hiába fogadkozott Sebők a Nemzeti Sport bajnoki beharangozójában, hogy a hazai védők között kilépve gólt rúg majd Csernyánszki Norbert kapujába, semmi sem lett az ígéretből. Nemhogy a Debrecen kapuját nem vette be, de még a stadion öltözőjének kilincsét sem foghatta meg. Habár Simon Antal pénteken még a kezdőbe jelölte tizenkétszeres válogatott csatárát, szombaton már a kispadra sem ültette le. Mint mondta: fegyelmezési okból.

Ám nem csak Sebők Józseffel voltak bajok: Lendvai Miklós és a cserekapusnak jelölt Varga Zoltán is hasonlóképpen járt. Történt ugyanis, hogy a Hajdúszoboszlón elszállásolt ZTE vezetőedzője azt kérte a péntek esti megbeszélésen a játékosaitól, lehetőleg tartózkodjanak az alkoholfogyasztástól. Hárman nem tartották be ezt, és noha a társak állítása szerint csak egy üveg sört ittak, Simon Antal következetes maradt, a poharazgatókat nem nevezte a szombati rangadóra.

Két napra rá, 2006. november 20-án az NS a Futballparlament II – A magyar klubok válsága című elemző sorozatában épp a honi játékosok mentalitásával, hozzáállásbeli problémáival foglalkozott, így kapóra jött a szurkolókat is foglalkoztat friss eset, amelyet ebben az „epizódban" középpontba állított, hogy rávilágíthasson bizonyos – a futballon sajnos túl is mutató – bajokra. Az alábbiakban a korabeli cikket közöljük változatlan formában.

„Volt egy játékosunk, aki korábban nyugaton profiskodott. Állandóan nyafogott: miért edzünk, miért nem edzünk, miért most edzünk, miért futunk ennyit, miért nem kevesebbet vagy éppen többet – miért, miért, miért? Semmi sem maradt kérdés vagy vélemény nélkül. Egyszer megkérdeztem tőle: kint is mindig faggatta az edzőjét, tette a megjegyzéseit? Á, dehogy, mondta ő, eszébe sem jutott. Ott nem fér bele, mondta. Akkor itt miért csinálja? – kérdeztem. Mert itt belefér."

Milyen a magyar futballista mentalitása? Sokszor hallani, hogy semmiképpen sem olyan, mint az igazi professzionális játékosoké, és hogy leginkább ezen a területen vagyunk lemaradva az európai elittől. De ez mit jelent? Egy pohár sör nem a világ – ne higgyük, hogy az angol, a spanyol vagy a német bajnokságban szereplők soha életükben nem isznak alkoholt, mégis: a zalaegerszegi labdarúgók esetén keresztül talán közelebb kerülhetünk a válaszhoz.

Simon Antal, a ZTE vezetőedzője azt mondja: a mentalitásbeli különbség nem nagyobb a futballistáknál, mint más területeken.

„Arra gondolok, hogy például egy német melós mennyire precízen akarja végezni a munkáját a hétköznapokon, mennyire figyel oda a teljesítményére, milyen önbizalommal dolgozik, és hogy néz ki ez nálunk. Nyilvánvaló, hogy nem az egy pohár sör a probléma – szögezte le a szakember. – Felnőtt emberekről van szó, akiknél ennyi alkohol nem befolyásolja a másnapi meccsen elvárható teljesítményüket. Itt elvekről van szó: vannak bizonyos kívánalmak, amelyeknek meg kell felelni, és ehhez hozzátartozik, hogy a házirendet be kell tartani."

Simon Antal elmondta, nem személyes okból tette ki a három játékost a keretből a debreceni meccs előtt, mindenkivel szemben hasonló eréllyel lépett volna fel – legyen az német, román vagy bármilyen más nemzetbeli légiós. A kívülálló számára pedig az is izgalmas kérdésnek tűnhet, hogy mi lesz ezután.

A zalaegerszegi vezetők a szakmai stábbal közösen határozzák meg, milyen büntetéssel szankcionálják a fegyelmezetlenséget, de vajon az edző és a csapat közötti összhang megmarad-e? Elfogadják-e a döntést, okulnak-e belőle a többiek, vagy elindul a duruzsolás („Miért kell ebből ilyen ügyet csinálni?", vagy „Miért kell ezért kihagyni a jó játékosokat, velük talán nyerhettünk volna?"), szóval nem tereli-e vakvágányra az eddigi együttműködést az ilyen konfliktus?

„Nem érdekel – vágta rá a felvetésre határozottan a tréner. – Egy csapat nem működhet másként, a fegyelem az alapja mindennek. A futballistának igenis vannak kötelességei a klubjával szemben a pályán kívül is."

Érdekes helyzet, mit mond erre az elnök? Láttunk már olyat, hogy hasonló szituációban a vezető simítani, békíteni próbál: „Egy pohár sör miatt ne tegyük ki a csapatból a házi gólkirályt! Hadd játsszon, aztán majd kap valami pénzbüntetést..."

A klubvezető állásfoglalása sorsfordító: ha a játékos mellé áll, elveszi az edző minden tekintélyét. Nagy Ferenc, a ZTE első embere is azt mondja, igen kényes kérdés ez. Egyfelől azért, mert rutinos profik kerültek ebbe a helyzetbe, és Lendvai Miklós vagy Sebők József rengeteget tett már a ZTE-ért, évekig külföldön szerepeltek, tehát tudhatják, mi zajlik arrafelé.

„A céljaink nem változnak ettől az esettől – mondta Nagy Ferenc. – De számomra nem volt kérdés, hogy egyetértek az edzői döntéssel. A múltban nem egy esetben a futballvezetők cinkosai voltak a fegyelmi vétséget elkövetőknek, és ez hozzájárult futballunk morális mélyrepüléséhez. Nos, nálunk nincs cinkosság."

Az elnök a lehetséges szankciókról szólva leszögezte: annak ellenére, hogy szerinte a három játékos élete legdrágább sörét itta péntek este, a legnagyobb hiba az lenne, ha a klub túllihegné az esetet. Nagy Ferenc szerint az optimális megoldás az, ha a labdarúgók, büntetésüket elfogadva, azt befizetve, tiszta lappal dolgoznának tovább a Zalaegerszeg sikeréért – és nem lenne előítélete sem a szakvezetőnek a játékosokkal szemben, sem fordítva.

„Ragyogóan kezdtünk, de kissé megtorpantunk – fogalmazott az elöljáró. – Panaszra nem lehet okunk, de néhány nappal a debreceni túra előtt, a Vác elleni bajnoki után leültünk a csapattal beszélgetni. Arról volt szó, hogy a mai magyar futballban nem könnyű azokat a körülményeket megteremteni, amelyek között a ZTE most dolgozik, és igenis figyelni kell arra, hogy a nézőink mellett a szponzoraink elvárásainak is megfeleljünk. Nincs probléma, de azért egy kicsit jobban figyeljünk oda, szedjük össze magunkat – ez volt a megbeszélés konklúziója. Nos, ezek után nem telik el egy hét, és ez történik. Finoman fogalmazva nem érzem azt, hogy mindenki mélyen magába nézve reagált volna az elhangzottakra."

„Nem vagyok bűnös, nem érzem, hogy bármiféle gyalázatot követtem volna el – mondta Sebők József, mintegy rávilágítva a labdarúgók és vezetők közötti véleménykülönbségre. – Elfogadom a büntetést, de nem értem, miért lett ebből ekkora ügy. Minden vacsora után megiszom egy pohár sört, ezután sem lesz másként. Az előírtnál sokkal korábban a szobámban pihentem, nem éjszakáztam, sportszerűen készültem a meccsre, nekem tiszta a lelkiismeretem."

A futballista kijelentette: egyetért edzőjével abban, hogy sikeres csapat csak fegyelmezett társulat lehet – abban már nem, hogy ő vétett volna a házirend ellen („Nekem egyébként nincs is a két fél által aláírt házirendem" – mondta), és vallja, továbbra is azért dolgozik, hogy bajnok és kupagyőztes legyen a ZTE-vel. Szerinte nem a mentalitásban, hanem a futballt körülvevő közegben van az igazi különbség a profik és magyarok között.

Sebők József úgy véli, itthon is mindenki nyerni akar, sikereket elérni, a hozzáállással tehát nem lehet probléma – és bár elmondása szerint maga alatt van a történtek miatt, nem érti, miért korbácsolt fel ekkora hullámokat egyetlen pohár sör.

Nos, mi eláruljuk: azért, mert az edzője szerint nem ihatta volna meg...

Az iménti cikk megjelenésének napján egyébként vége is lett a sörös mizériának: a házirend ellen vétő három vétkes zalaegerszegi labdarúgót megbüntette a klubja. Igaz, azt már jó magyar szokás szerint senki sem árulta el, mi is ez a büntetés – a felek ugyanis abban maradtak, hogy nem hozzák nyilvánosságra...

Simon Antal elmondta, számára befejeződött az ügy, s immár nem is kíván mindezzel foglalkozni (a következő játéknapon, a Tatabánya 1–0-s hazai legyőzésekor Varga Zoltánt be is tette a kapuba, míg Sebők Józsefet csereként vetette be; egyedül Lendvai Miklós nem jutott szóhoz – de ő meg sérülés miatt). Sebők az NS kérdésére azt válaszolta: tudomása szerint mindhárman ugyanakkora büntetést kaptak.

„Egyenként mentünk Nagy Ferenc elnök úrhoz, ahol elmondta az esetről a véleményét. Továbbra is azt gondolom, az egészből sokkal nagyobb hisztéria lett, mint amennyit az egész ügy ért volna, de elfogadtam a büntetést, és biztos vagyok benne, hogy jobban odafigyelünk mindannyian arra, hogy ne vétsünk a fegyelmi követelmények ellen."

A Nemzeti Sport így zárta a beszámolóját: „A sörügynek tehát vége. Arra azonban nincs válasz: a bajnokságot parádésan kezdő ZTE az utóbbi öt meccsén miért úgy teljesített, ahogy. A gárda kikapott Pakson, Kaposvárott és Debrecenben, egy elképesztő öngóllal ugyan legyűrte a gyengécske Vasast, de a harmatos Vácot még az otthonában sem tudta legyőzni. Öt meccs, négy pont, három pohár sör – ez most a zalaiak mérlege."

A tanulság levonását pedig az olvasóra bízzuk.