Befogták Benítez száját, ő meg a főnökeiét

Manapság már annyi mindenre lehet pénzt feltenni a fogadóirodákban, hogy semmin sem érdemes csodálkozni. Négy éve, a Bajnokok Ligája csoportkörének utolsó előtti fordulója idején (s persze nem csak akkor) létezett olyan tétel is, melynek kérdése úgy hangzott: melyik európai élcsapat edzője veszíti el legközelebb az állását?

Ha úgy tartja kedvünk, Rafa Benítezre, a Liverpool spanyol menedzserére tehettünk volna – de 2007. november 28-án, a Porto elleni hazai meccs napján ez már nem számított nagy üzletnek, a bukmékerek annyira alacsony nyereményszorzót állapítottak meg.

A 47 esztendős szakember kevéssel korábban kijelentette: „Liverpoolban akarok maradni, és sikerre vezetni az együttest!" Ezt azonban nem ő, hanem az amerikai tulajdonosok voltak hivatottak eldönteni. A spanyol menedzser a megelőző hetekben kisebbfajta szócsatát vívott a Tom Hicks és George Gillett duóval az újságok hasábjain, mivel a két tengerentúli mágnás nem támogatta a szerződtetési terveit.

A „vörösök" menedzsere azzal a kéréssel fordult hozzájuk, hogy januárban újabb játékosokat igazolhasson. Ezt a 2007 februárja óta többségi tulajdonosnak számító, a klubvásárláskor 470 millió fontot kiadó két üzletember – és közülük is hangsúlyosabban Hicks – egyértelműen elutasította.

Azt mondták, a csapatot a nyáron már kellően megerősítették, csaknem 40 millió fontot adtak ki új labdarúgókra, úgyhogy Benítez ne akarjon további milliókat költeni – inkább új menedzser után néznek, ha nem boldogul a meglévő kerettel. A felek emiatt állítólag úgy összevesztek, hogy egyes angol lapok már arról cikkeztek, a trénernek meg vannak számlálva a napjai az Anfield Roadon.

A pénzemberek azt javasolták az edzőnek, hogy jobban tenné, ha a következő mérkőzésekre koncentrálna. Rafa Benítez pedig szót fogadott, azzal a tudattal, hogy három BL-kör után egyetlen ponttal állva a Besiktas és a Porto elleni meccs már nemcsak alakulata továbbjutási esélyeinek megőrzéséről, hanem a saját sorsáról is dönthet.

Hogy aztán lássák a tulajdonosok, nem feneketlen kútba szórták a pénzüket, előbb 8–0-ra lemészárolták a törököket (Joszi Benajun három, Peter Crouch és Ryan Babel kettő-kettő, Steven Gerrard egy gólt jegyzett), majd – még mindig eléggé lemaradva, kvartettjük harmadik helyén szerénykedve – a Portóval szemben is foggal-körömmel harcoltak.

A Reina – Finnan, Carragher, Hyypiä, Arbeloa – Benajun (Crouch, 71.), Gerrard, Mascherano, Babel (Kuyt, 85.) – Voronin (Kewell, 63.), F. Torres összeállítású angol gárdából az első félidőben Fernando Torres villant meg: a nyáron klubcsúcsot jelentő 25 millió fontért az Atlético Madridtól vett támadó fejesével kerültek előnybe a házigazdák a csoport éllovasa ellen. Ez volt a spanyol csatár első találata a sorozatban, miközben a bajnokságban 11 meccsen öt gólnál járt.

Benítez aztán döntetlen állásnál, a hajrához közeledve (még a szünet előtt egyenlített ugyanis Lisandro López) remekül cserélt. Peter Crouch beállásával egy csapásra veszélyesebb lett a Liverpool játéka, sőt a megtáltosodó Torres újabb találata és Gerrard értékesített büntetője után, szintén az utolsó tizenhárom percen belül, a langaléta támadó is gólt fejelt.

A túlélésért küzdő merseyside-iak végül fölényesre sikerülő győzelme azt jelentette, hogy versenyben maradtak a nyolcaddöntőbe jutásért. A pontszámban utolért Olympique Marseille (amely ellen az utolsó körben kellett pályára lépniük) közben 2–1-re kikapott a Besiktasnál, így kénytelen volt átengedni a folytatást érő második pozíciót a jobb gólkülönbségű Poolnak.

„Lehet élesíteni a fegyvereket!"– utalt azért másnap az egyik liverpooli napilap arra, hogy a Bajnokok Ligája csoportkörének utolsó meccsén milyen kemény harc vár majd az együttesre. A szigetországi média szerint eleve az is nagy szó volt, hogy a már-már kilátástalannak tűnő helyzet után egyáltalán talpra állt a Liverpool, és a csoportkör végére eljutott oda, hogy a marseille-i Vélodrome Stadionban saját maga dönthetett a továbbjutásáról (amely csakis győzelemmel volt elérhető az egymás elleni eredmények miatt).

A Liverpool mezében napra pontosan tíz évvel a Porto vendégül látása előtt debütáló Gerrard (a csapatkapitány egy Blackburn ellen 2–0-ra megnyert mérkőzésen lépett először pályára a „vörösöknél") közben a duplázó Torres teljesítményéről beszélt. A 28 éves középpályás szerint a spanyol szép lassan a világ egyik legjobb támadója lett, és bevallotta, még akkor sem cserélné őt el, ha mondjuk Didier Drogba vagy Thierry Henry érkezne cserébe.

„Egy egynél ugyan ment előre becsülettel a csapat, de egy-két játékoson éreztem a bizonytalanságot – vallotta be az angol válogatott vezéregyénisége. – Fernando Torres azonban nem ilyen típus. Ha a kapu előtt van, őt semmi sem zavarja. A második gólja egyszerűen zseniális volt. Hihetetlen figura, szükség lesz rá Marseille-ben is."

Ezalatt abban is egyetértettek az újságok, hogy Rafa Benítez a 4–1-es sikerrel minden bizonnyal újabb néhány hónapra odaszögezte magát a kispadhoz. A bírálóit a két kiütéses diadallal elhalkító érintett a győzelem után boldogan, ám valamelyest bűnbánóan nyilatkozott.

„Talán nem beszélem elég jól az angol nyelvet, ezért érthettük félre egymást – mondta a spanyol. – Nem aggódom: ahogy korábban is kifogástalan volt a kapcsolatom a tulajdonosokkal, ezt a problémát is megoldjuk. Nincs semmi gondom velük, tisztában vagyok vele, hogy ők ugyanúgy a legjobbat akarják a Liverpoolnak, ahogy én. Az utóbbi két meccsünkön óriási nyomás nehezedett ránk, ám bírtuk a terhet, és mind a kétszer nyertünk. Nincs más hátra, mint Marseille-ben is felülkerekedni."

A Porto elleni találkozót követően a kötözködésre mindig kapható angol újságírók azért megkérdezték a szakembert, megbánta-e a tulajdonosokat bíráló kijelentését. Benítez nyomban rövidebbre fogta a mondandóját: „Belügyekről nem beszélek, és amúgy is szeretném kiélvezni a mostani győzelmünket."

Mindenesetre megnyugodni látszottak a kedélyek, a klubvezetőség pedig nem győzte hangsúlyozni, szent a béke a menedzserrel. Egészen a hétvégi fordulóig tartott ez az idilli állapot, amikor is a Daily Express világgá kürtölte: Rafa Benítez ultimátumot kapott. A lap információi szerint Tom Hicks és George Gillett kérésére a Liverpool elöljárói tudatták az edzővel, hogy ha még egyszer nyilvánosan kritizálja a tulajdonosokat vagy a döntéseiket, akkor menesztik.

Válaszul a szakember csapata vasárnap 4–0-ra legázolta a Boltont, amivel fellépett a harmadik helyre a tabellán. A mérkőzés során számtalanszor éltette őt az Anfield Road publikuma, jelezve az amerikai fejesek felé, hogy mit gondolnak az esetleges trénerváltásról...

Hiszen a spanyolt imádta a közönség, mert bár a Premier League-ben nem tudott aranyérmet szerezni, három éven belül kétszer is a döntőbe vezette az együttest a BL-ben, s egyszer, 2005-ben meg is nyerték az európai elitsorozatot. „Tisztáztuk a félreértéseket Rafa Benítezzel – mondta Hicks. – Örülünk, hogy lenyugodott, és megértette, miképpen képzeljük el a jövőt."

A szűkszavú nyilatkozat alapján nehéz volt megfejteni, hogy vajon mire is gondolt a milliárdos üzletember, ám elnézve a Liverpool feljavulását, valószínűtlennek tűnt, hogy egy szócsata, egy kisebb nézeteltérés miatt valóban menesztenék a hihetetlenül népszerű menedzsert.

És jól tették, ha a józan eszükre (meg a szurkolókra) hallgattak: a „vörösök" Marseille-ben is parádéztak (4–0), majd az egyenes kieséses szakaszban az Intert ugyancsak kapott gól nélkül (2–0, 1–0), az Arsenalt pedig igazi belföldi presztízsharcban (1–1, 4–2) búcsúztatták.

A PL-ben ugyan lecsúsztak végül a dobogóról, de nem lehetett szemrehányást tenni egyik érmes miatt sem, hogy miért léphettek eléjük: az Arsenal történetünk idején még vezette a tabellát (a Liverpoolnál hat ponttal gazdagabban), a fél évvel később élen záró MU, Chelsea duó pedig egyúttal Európa legjobbja is volt, ők vívták májusban a BL-döntőt (a majdnem színangol elődöntőben amúgy a londoniak gáncsolták el – 1–1, 3–2-vel, csupán hosszabbítás után – Gerrardékat).

A „vörösök" azóta sem jutottak ilyen messze a legrangosabb nemzetközi sorozatban. Fernando Torres pedig sehol sem: a 2007–2008-as idényben hat gólt szerzett a Bajnokok Ligájában, illetve 24-et a Premier League-ben – mindkét fronton csak egyvalaki tudta megelőzni: a következő esztendő végén Aranylabdával elismert Cristiano Ronaldo (8, 31).

A spanyol csatár egyébként azelőtt sem ért el ennyi találatot a két kiírás bármelyikében, és a Pool színeiben már aligha fog, mert idén januárban a Chelsea-hez igazolt. Ezzel aztán lezárta az átalakulás nagy időszakát, hiszen kevéssel előtte szintén távoztak az Anfieldről az egykori civakodók is – előbb, a 2010–2011-es évadot megelőző júniusban Benítez, októberben pedig az amerikai tulajdonosok...