„Vége a karrieremnek! Mi lesz velem?"

Mészáros Dömötör 1999 nyarán a világ legerősebb röplabda-bajnokságába, az olasz A1 ligába szerződött és a Petrarca Padova alkalmazottja lett. Október 3-án vasárnap pedig eljött a nagy pillanat, a campeonato első fordulójának napja.

A Kaposvárról friss bajnokként és kupagyőztesként érkező 199 centis magyar légiós kezdőként lépett pályára az előző szezonbeli ezüstérmes Casa Modena Unibon ellen. A párharcnak külön ízt adott, hogy a másik oldalon klasszisunk, Kántor Sándor nézett vele farkasszemet. Sajnos nem sokáig. Néhány perc múlva ugyanis a 22 éves Mészáros súlyos sérülést szenvedett és fájdalmas arccal a parketten maradt.

„Ha jól emlékszem, három háromra álltunk, és Döme előtte egyet nyitott, kétszer védekezett hátul, aztán amikor az első sorba forgott, felemeltek neki egy labdát. Ő az elsőütő helyén várta, és amikor felugrott volna, hirtelen belekapaszkodott a játékvezetői állványba, majd a földre rogyott" – idézte fel másnap a történteket az NS számára a szemtanú, Kántor Sándor.

„Szerintem nem a leérkezéskor történt a baj, igaz, a sánctól nem sokat láttam a hátsó sorból. A labda mindenestre nem jutott át a háló fölött. Ilyen szörnyűséget még nem láttam. Döme térdkalácsa felugrott a combizomhoz, míg a térde helyén egy jókora horpadás maradt. Amikor meglátta szegény, ordítani kezdett, később pedig csak ezt hajtogatta: »Vége a karrieremnek! Mi lesz velem? Hívjál fel valakit otthon!«"

A gyorsdiagnózis szerint a válogatott kulcsember térdkalácsát tartó szalag szakadt el, ami rendkívül súlyos sérülésnek minősül. Az Achilles-ín után ez a második legvastagabb ín, ebből pótolják például az elszakadt térdszalagokat.

„Mészárost kedden műtik a Velence melletti Dolóban, ott praktizál ugyanis a klub orvosa – tájékoztatta a Nemzeti Sportot a padovaiak igazgatója. – Hónapokban mérhető a gyógyulása, ám biztosat csak az operáció után mondhatunk. Valószínűleg új játékost szerződtetünk a helyére, pedig Dömötörrel hosszú távon számoltunk."

Az olasz egylet fájdalmánál csak a magyar válogatott vezetőié volt nagyobb (nem tekintve persze a röplabdást és hozzátartozóit), hiszen az egyre markánsabb, a következő évtől az Európa-bajnoki A-osztályban szereplő együttes kezdő hatosában ezzel óriási lyuk keletkezett.

„Nagyon-nagyon sajnálom Dömét – nyilatkozta Nyári Sándor szövetségi kapitány. – Lehet rá sok mindent mondani, de nélküle nem jutottunk volna el idáig. A négyesütő-nyitásfogadó Kántor és ő a gárda két pillére, s közülük az egyik most kidőlt a sorból. Egy biztos, fel van adva a lecke."

A terveknek megfelelően 1999. október 5-én megműtötték nemzeti csapatunk nehéztüzérét, és az első orvosi vélemények szerint fél évvel később kezdhetett el újra mozogni, vagyis számára rögtön a debütáló mérkőzésén véget ért az idény. Sokat ígérő itáliai kalandjának legelején játszott néhány percet, szerzett egy pontot – és félő volt, hogy ezzel slussz. Klubja, a Padova vezetői azért reménykedtek a teljes gyógyulásában és kitartottak mellette.

„Se nem hosszú, se nem komplikált műtéten esett át Mészáros – informálta lapunkat az olasz klubigazgató. – Mint kiderült, nem elszakadt, hanem leszakadt a térdkalácsot rögzítő szalag, vagyis levált a tapadási felületről. Carraro professzor fémszegecsekkel rögzítette, majd a játékos jobb lábát a bokájától a csípőjéig gipszbe tették. Ezt negyven napig kell viselnie, majd újabb negyven nap múltán a szegecseket is eltávolítják. Ezután még hatvan napot kell várnia, hogy február vége felé megkezdhesse a rehabilitációs mozgást.

Az orvosok egyébként garantálták neki és nekünk egyaránt, hogy Dömötör százszázalékosan felépül. Elméletileg elképzelhető, hogy az évad végén pályára léphet, de erre minimális az esély. Mindenesetre számunkra ő befektetés is, nem véletlenül adtunk ki érte több mint kétszázmillió lírát. Megvárjuk, amíg felépül" – jelentette ki a sportvezető, hozzátéve, hogy Mészáros a fizetését ugyanúgy megkapja, mintha játszana.

Voltak amúgy figyelmeztető előjelei a súlyos sérülésnek. A 39-szeres válogatott ütő délelőttönként ultrahangos és lézeres terápiára járt Padovában, mert fájdalmat érzett a jobb térdében. Meg is röntgenezték, de semmi különöset nem találtak – igaz, a szalagokat nem vizsgálták meg tüzetesebben.

A kiváló játékosnak egyébként többször is injekciózták a térdét a megelőző három évben, ami azért érdekes, mert nem sokkal a horrorisztikus eset előtt a magyar bajnokságban is előfordult két súlyos sérülés, és ezeket vissza lehetett vezetni az injekciózásra. Általában egy gyulladás elleni szert fecskendeztek a fájós ízületekbe, ami – bizonyos mennyiség felett – káros hatást is kifejthet. Állítólag könnyebben elpattanhatnak a szalagok, az inak.

– Nem gondoltam volna, hogy ekkora baj történhet – mondta Mészáros, miután hazavitték a kórházból. – Öröm az ürömben, hogy nem keresztben szakadt el a térdkalácsot tartó szalag, ellenkező esetben ugyanis biztosan lemondhatnék arról, hogy az olasz első ligában játsszak tovább.

– Ágyhoz van kötve?
– Többnyire fekszem, a legszükségesebb esetben kelek fel. Csak mankóval tudok közlekedni.

– Van, aki segítsen az ön előtt álló nehéz napokban, hetekben, hónapokban?
– A barátnőm itt van mellettem, csak bizonyos időközönként megy haza Magyarországra.

– A klub vezetői azt mondták, hogy Olaszországban marad a felépüléséig.
– Igen. Itt műtöttek, az operáció több mint tízmillió lírába, közel másfél millió forintba került. Ezért érthető, hogy itt figyelnek rám, ráadásul a feltételek itt ideálisak.

– Javult valamelyest a hangulata?
– Már jobb kedvű vagyok. Nagyon készültem a Modena elleni bemutatkozó meccsre, nyerni akartunk. Sajnos csak néhány perc jutott nekem. Többen is mondták, hogy ha nem sérülök meg, három egyre győztünk volna. Végül öt játszmában kikaptunk.

– A hírek szerint nehezen illeszkedett be az új környezetébe, adott feladatot a padovai vezetőknek.
– Nem tagadom, akadtak nehézségeim, de kizárólag a pályán kívül. Szigorúan a tudomásomra is hozták, hogy mit várnak el tőlem. Azóta igyekszem megfelelni, és úgy érzem, megoldódtak a problémák. Csak ez a sérülés ne jött volna!

De jött – viszont ez sem tartott örökké. Mire bő fél évvel később megkezdődött a magyar válogatott egy esztendeig tartó Európa-bajnoki selejtezősorozata, ő ugyan már felépült, ám a hosszas kihagyás meglátszott rajta. Először azt kérte, hogy egyelőre még ne vegyék figyelembe a nemzeti csapatnál, mert pihennie kell, és nem lenne szerencsés, ha megerőltetné a műtött lábát, aztán az utolsó pillanatban meggondolta magát, s jelentkezett az edzőtáborban.

Ez azzal együtt is jó hír volt, hogy mivel még nem lehetett tökéletes fizikai állapotban, az első két találkozón (2000 tavaszának végén) legfeljebb vészhelyzetben, csereként tervezték bevetni. Mire azonban 2001 júniusában elérkezett a kvalifikációs széria utolsó felvonása, a horvátországi dráma, az 1:2-ről megfordított mérkőzés hajrájában már ő is újra húzóemberré vált.

Azzal a 3:2-vel pedig csoportelsők lettünk a hajszállal megelőzött görögök, illetve a finnek és délnyugati szomszédaink előtt, azaz 18 év szünet után hatalmas sikerként újra – és sajnos mindmáig utoljára – kijutottunk a kontinensviadalra!

Mészáros Dömötört a klubja is megtartotta a következő szezonra, sőt az összesen öt csapatot érintő olaszországi profi karrierje során később egy időre vissza is tért Padovába. A világjáró sportoló szerepelt még Trentinóban, Montichiariban, rövid ideig Modenában, míg idéntől, immár majdnem 35 esztendősen a másodosztályú Genovában, de a görög (PAOK), az orosz (Fakel Novi Urengoj, Gazprom Szurgut) és a török bajnokságban szintén játszott. Sőt az Arkas Izmirrel a közelmúltban Challenge-kupa-ezüstérmes, bajnoki második és Török Kupa-győztes is lett.

Elmondhatjuk tehát, hogy bár sérülések később is sújtották, Dömének azon a borzalmas napon 1999-ben szerencsére csak a térdkalácsát rögzítő szalagja szakadt el (vagy le), nem pedig a karrierje végleg ketté.