Beckham 2007: a Paradicsom meghódítása

Bár Los Angelesben már hónapok óta, egészen pontosan a szenzációs január 11-i bejelentéstől fogva nagyon várták négy esztendővel ezelőtt a helyi Galaxy új szerzeményét, David Beckhamet, a metropoliszban a nyár közepén tombolt az igazi futball-láz. A klub honlapján pörgött a visszaszámláló óra, a kaliforniai tinilányok pedig július közepe felé már a sminkjüket finomítgatták.

Eközben Alexi Lalas, a vb-t is megjáró amerikai válogatott labdarúgóból és másodosztályú rockzenészből lett klubigazgató az irodájában ülve dörzsölhette a tenyerét: jó ideje minden jel arra mutatott, hogy – legalábbis gazdasági értelemben – az évtized igazolását ütötte nyélbe, amikor a Real Madridtól elcsábította a hihetetlen marketingértékű angolt, aki csak most, az európai idény és a szabadsága után, azaz a tengerentúli bajnokság közben csatlakozhatott új együtteséhez.

„Óriási cirkusz lesz, de mindig öröm, ha cirkusz érkezik a városba – repesett a boldogságtól Lalas 2007. július 12-én. – Az Egyesült Államokban egyetlen sportolónak sem volt még ekkora nemzetközi ismertsége, Tiger Woodsnak vagy Michael Jordannek sem. David egészen más kategória!"

Este aztán ennek megfelelően a 32 éves játékos és felesége hihetetlen fogadtatásban részesült Los Angelesben: a sajtó képviselői és a szurkolók serege már a repülőtéren ott tolongott, hogy minél közelebb férjen hozzájuk. És mintha folyamatosan villámlott volna! A fotósok olyan „vakuzáport" zúdítottak a sztárházaspárra, hogy csak reménykedni lehetett benne, a családi szemészük nem látta ezeket a jeleneteket, különben bizonyára elszörnyedt tőle.

David Beckham azonban éppen elég hasonló érkezésen volt már túl, így nem zavartatta magát. Filmcsillagokat megszégyenítő széles vigyorral, és oldalán – kissé morózus – asszonyával keresztülsétált a reptér terminálján, hogy egy utolsó intést követően eltűnjön az acélpáncéllal burkolt, golyóálló luxusterepjáróban, abban az autóban, amely ettől a pillanattól kezdve a világ legtöbbet fényképezett gépjárműve címre is eséllyel pályázhatott.

Nem kétséges, ez a sorsa az igazán nagy klasszisoknak; az ismertség és a már-már az őrület határát súroló lelkesedéssel közeledő rajongók kezelése nem egyszerű feladat. A pályán a csodálatos beadásairól elhíresült középpályás viszont gyaníthatóan élvezte a helyzetet – a néhány évvel azelőtt kiadott önéletrajzi kötetében például a sztárlét nehézségeinek ecsetelése mellett hangsúlyozta, az ő és (ex-)popénekes neje életéhez már szervesen hozzátartozik a felhajtás.

Az a „cirkusz", amely a városi légikikötő után leendő klubja, az L.A. Galaxy otthonában, a 27 ezres Home Depot Centerben folytatódott, ahová másnap már az áprilisban, jó előre megvásárolt Beverly Hills-i luxusvillájából érkezett. A stadion játékterére épített emelvényen trónoló klubvezetők körében, kifogástalan szabású öltönyében ott ült Beckham is – stílszerűen egy amerikai stílusú, támlás bárszéken.

Az ottaniak szerint egyébként még arra a sajtótájékoztatóra sem zsúfolódott össze annyi televíziós riporter, újságíró és fotós, amelyen az Egyesült Államok akkori elnöke, Bill Clinton annak idején a Monica Lewinskyval folytatott viszonyáról beszélt.

A számadatok árulkodóak: hiába kürtölték világgá, hogy a Fehér Házi gyakornokot szexuális kapcsolat fűzte az amerikai államfőhöz, a számonkérés napján „csak" ötszáz sajtós jelent meg a médiaszeánszon, míg ezúttal – a lelátókon helyet foglaló ötezres szurkolósereg mellett – több mint hatszáz akkreditált zsurnaliszta és fotóriporter várta az európai hírességet.

Alexi Lalas, a klub elnöke és általános igazgatója pedig a mikrofonhoz lépett. „Eljött a várva várt pillanat. Hölgyeim és uraim, engedjék meg, hogy bemutassam önöknek a Los Angeles Galaxy új játékosát, David Beckhamet!"

Nem sokkal később, az elmaradhatatlan vezetői beszédek és köszöntések után végre maga az érintett került a középpontba, s a konfettieső, illetve az ötezer drukker (ne felejtsük, Kaliforniában reggel kilenc óra volt ekkor) ovációja közepette átvette új, de a megszokott számozású, 23-as mezét, majd szólásra emelkedett.

Kijelentette többek között: biztos, hogy kitölti a szerződésében rögzített öt évet, s ha úgy alakul, akár hosszabb időre is elkötelezi magát a Galaxyhoz – és mindezt nem a milliókért teszi (apropó: a teljes időtartamra 32.5 millió dollárt kötött ki számára a megállapodás, és akkor a reklám- meg egyéb bevételeit még nem is érintettük). Arról is beszélt, hogy számára immár nem fontos a pénz, családja és a kihívás motiválta az új „kaland" melletti döntésében.

„Megtiszteltetés, hogy ennyien kilátogattak a hivatalos bemutatásomra – kezdte Beckham. – A világ talán két legnagyobb klubjában játszottam életem során, a Manchester Unitedben és a Real Madridban, illetve tizenegy évig szerepeltem az angol válogatottban, amelynek mind a mai napig tagja vagyok.

Szerencsésnek érzem magam, hogy azt csinálhatom, amit a legjobban szeretek, és ebből meg is tudok élni. Tulajdonképpen egyedül ehhez értek. Pályafutásom során mindig kerestem a kihívásokat, de ez a lehetőség mindennél nagyobb próbatétel. Érzem a rám nehezedő felelősség súlyát, hiszen azt várják tőlem az amerikaiak, hogy népszerűsítsem a sportágat az Egyesült Államokban. Hiszem, hogy a jövőben itt is olyan ismert lesz ez a játék, mint annyi más helyen a világon, és nagyon örülök, hogy ehhez én is hozzájárulhatok."

Az angol klasszis ezek után érzelmesebb húrokat akart megpendíteni, ám ezzel el is követte az első baklövését a tengerentúlon, ahol a (tojáslabdás) futballt és a labdarúgást vétek összekeverni.

„Los Angelesbe a családommal költöztem, amelyre ugyancsak rendkívüli megpróbáltatás vár, mivel egy ismeretlen világban kell helytállnunk. Az életemben ők az elsők, és a második helyen van a futball... Azaz a labdarúgás. Elnézést kérek, ígérem, idővel megszokom a helyes szóhasználatot" – vágta ki magát mosolyogva a középpályás, majd jelezte, hogy nem véletlenül emlegette korábban a kihívás szót, s időbe telik, amíg akklimatizálódik a helyi kultúrához.

Hogy a pályán mennyire sikerült alkalmazkodnia az új világhoz, arról annyit, hogy a tavaszról áthozott bokasérülése miatt nem tudott egyből bekapcsolódni a Galaxy szereplésébe, és végül összesen is csupán öt bajnokin léphetett pályára. Az MLS aktuális idényének addigi tizenkét meccsén csapata mindössze három győzelmet tudott felmutatni, míg az érkezése után a hátralévő tizennyolc alapszakaszbeli találkozón további hatot.

Nem túl sokatmondó tény a rendszeres hiányzásai miatt, csupán érdekességként: megérkezése előtt 36.11 százalékon álltak a Los Angeles-iek, míg vele (pontosabban a jelenlétében) 2.77 százalékkal javultak. Ez azonban kevés volt ahhoz, hogy feljebb törjenek az alsóházból – éppúgy ott végeztek (rájátszásra esélytelenül), mint az előző esztendőben.

A következő idényben ráadásul sikerült a legutolsó helyen kikötniük... Ezt persze ne varrjuk Beckham nyakába, egyrészt mert egy fecske gyakorlatilag sosem csinál nyarat (tizenegy emberből áll egy csapat, és akkor a keret másik felét még nem is említettük), másrészt mert őt választották meg az évad legjobb játékosának.

Azóta pedig a szakmai sikerek is megjöttek: 2009-ben és 2010-ben is élen zártak a nyugati csoportban, mi több, tavaly az egész mezőny legjobb mutatójával. A playoffban aztán előbb a nagydöntőig, utóbb a legjobb négy közé jutottak el – jelenleg pedig újra vezetik az összesített tabellát! Hangsúlyozzuk azonban: mindez messze nemcsak az angolon múlt, mert idényről idényre változó, hogy hányszor jutott szóhoz (részben sérülései, egyszer pedig a nyárig kitolódó milanos kölcsönidőszaka miatt), és amúgy sem ő lövöldözi a gólok többségét.

Természetesen nem is ez volt a fő feladata, hanem előmozdítani az egész MLS „felfuttatását". Egy példa: a Madridban eltöltött négy év alatt is az ő nevével ellátott mezek fogytak a legjobban, míg Los Angelesben már az ünnepélyes fogadtatása előtt több mint 250 ezer 23-as számú Galaxy-szerelés talált gazdára...

Összességében az elmúlt négy év alatt a klubját, ha csak némi átmenetet követően is, de hozzásegítette a szakmai előrelépéshez, és a soccer iránti általános érdeklődés is fokozódott az első időkben. Igaz, az akkor kicsúcsosodó nézőátlagot nem sikerült tartani, és állandó, stabil növekedésről sincs szó – változóak az adatok, míg a stadionokba látogatók összlétszáma azért mutat emelkedést, mert kibővítették a ligát. Azt sem lehet mondani, hogy a klubok többsége mára nyereségessé vált volna. Ez azonban jóval sokrétűbb dolog Beckham személyénél.

Róla egyébként azóta kiderült, hogy tényleg nem elsősorban a hollywoodi álmok és a Beverly Hills-i partik miatt igazolt a világ túlsó felére (ebben valószínűleg sokkal inkább a felesége volt a „ludas"). Azt sosem rejtette véka alá, hogy vonzódik a divathoz és a „celebséghez", ugyanakkor az észak-amerikai bajnokság összes szünetében minden követ megmozgatott, hogy komoly célokért küzdő európai topcsapatokban szerepelhessen, és az egyik legnagyobb bánata volt, hogy sérülés emiatt nem vehetett részt a tavalyi világbajnokságon.

Bár időközben elmúlt 36 éves, és a nemzeti együttesbe már bevallottan nem fogják érdemben visszahívni, ő maga nyíltan sosem mondott le az újbóli szereplés lehetőségéről, míg jelenleg azt a vágyát dédelgeti, hogy az anno a pályázati időszakban az ő kampányolásával is erősített 2012-es londoni olimpián a brit együttes egyik túlkorosaként maga is játszhasson. Nem kérdés, hogy a futball (bocsánat: a labdarúgás) iránti el nem múló alázata minden pályatársa számára példaértékű.