Németh Krisztiánért bekopogott a Dinamo

A Dinamo Kijev akkori edzője, Szabó József úgy gondolta, ideje kockáztatni, és kipróbálni az első csapatban az ifisták között ügyeskedő 18 éves csatárt. Aznap este a fiú gólt lőtt a Bayern Münchennek a D-betűsök BL-meccsén. A srácot Andrij Sevcsenkónak hívták. Tulajdonképpen aznap, 1994. december 7-én indult meg a világhír felé.

Szabó József 2006-ban már hat esztendeje mint a klub alelnöke kereste a tehetségeket, és ezúttal egy még ifjabb, csupán 17 éves támadóra vetett szemet. Megfigyelőin keresztül jutott el a magyar futball nagy ígéretéhez, Németh Krisztiánhoz, aki főként akkor keltette fel a szakemberek figyelmét, amikor a csapatunk 4–0-s győzelmével végződő U17-es Eb-selejtezőn két gólt vágott az esélyesebbnek tartott ukránoknak, akik nem voltak hozzászokva az ilyen veréshez.

A köztiszteletben álló ukrajnai klubvezető személyesen jött el Budapestre az MTK egyik tavaszi bajnokijára, hogy kollégái után ő is megnézze a kiszemeltet és egyúttal ajánlatot tegyen a Hungária körútiak vezetőinek. Azon a meccsen a játékos nem tűnt ki különösebben, a döntés Kijevben ettől függetlenül megszületett: kell nekik a fiú!

A Dinamo nem húzta az időt, nem keresett udvarias kibúvókat, hanem – magyar futballisták esetében ritka módon – egyből konkrét ajánlatot tett Németh Krisztiánért. Nem is akármilyet: egymillió eurót (267 millió forintot) adtak volna a még a hazai élvonalban is újoncnak számító tehetségért.

A honi szinten nem szokványos üzletkötési javaslatot azonban a kék-fehér klub visszautasította, mondván, a srác fejlődését egyelőre jobban szolgálja, ha az NB I-ben játszik, hiszen a Dinamo nívója talán hirtelen túl magas volna neki, főként úgy, hogy egyszerre zúdulna rá mindaz, amit az idegen környezet, a nyelvtudás hiánya és a váratlan profi lét jelentene.

Domonyai László, az MTK klubigazgatója az NS 2006. április 25-i számában nem kertelt, hogy miért mondtak nemet a megkeresésre: „Úgy ítéljük meg, hogy Krisztiánnak egyelőre korai lenne ez a váltás. Nemrégiben nőtte ki az ifibajnokságot, akkor döntöttünk úgy, hogy idehozzuk az első csapathoz. Számára ez most a megfelelő lépcsőfok, a Dinamo túl nagy ugrás lenne, aligha kapna rendszeres lehetőséget, az pedig nem szolgálná a fejlődését. Sok-sok példát említhetnénk, olyan játékosokét, akik ifistaként kikerültek külföldre, azután elkallódtak.

Van viszont számos ellenpélda, olyan futballisták, akik már nyelvtudással, sok-sok profi meccsel a hátuk mögött, a párjukkal együtt mentek külhonba, és ott is sikeres labdarúgók lettek. Most a Dinamo nem, de az MTK képes megadni Krisztiánnak azt, amire szüksége van a fejlődéshez. Magyar szinten óriási pénzt kínáltak érte, de meggyőződésünk, lehet még ennél értékesebb is, s e pillanatban mind az MTK-nak, mind a magyar futballnak, mind pedig neki az az érdeke, hogy egy ideig még maradjon."

„Magam az effajta ajánlatokról közvetlenül nem is tudok, a klub és a menedzselésünkben segítő cég tárgyal az érdeklődőkkel, én pedig megbízom bennük – mondta a Nemzeti Sport által tinisztárnak titulált ifiválogatott csatár. – Persze jól hangzik, hogy akár félmillió eurót is kereshetnék, de például Kijevbe én sem nagyon akarok most elmenni. Egyelőre nem szeretnék kapkodni. Fontos, hogy az Európa-bajnokság jól sikerüljön, ezen is sok múlhat, aztán majd meglátjuk."

A kijeviek azonban még nem mondtak le a játékosról, amit Szabó József, a korábbi ukrán szövetségi kapitány is megerősített:

„A mi kezünk továbbra is ki van nyújtva az MTK és Németh Krisztián felé, úgy érezzük, hogy a futballista fejlődni tudna Kijevben – mondta a hatvanas évek neves, sokszoros szovjet válogatott fedezete. – Aztán két-három év múlva akár valamelyik nagy európai klubhoz is elmehetne, ami Magyarországról nem könnyű, tőlünk viszont gyakran vezet az út a legjobb csapatokhoz. Oleg Luzsnijt az Arsenalnak, Andrij Sevcsenkót és Kaha Kaladzét a Milannak, Szerhij Rebrovot a Tottenhamnek adtuk el.

Egyszóval örülnénk, ha Kijevben tudnánk őt, és talán az sem mellékes szempont, hogy magyarként én is segíteném az első lépéseknél, nem maradna magára. Az Európa-bajnokságon mindenesetre személyesen is megint megnézem majd, hogyan szerepel."

Az alelnök szavait aláhúzta Varga Sándor FIFA-licences játékosügynök is, aki az ukrán válogatott tagjai nagy részének átigazolási ügyeit is kézben tartotta.

„Kijev ötmilliós világváros, amelyben a Dinamo sok-sok országból érkező futballistái jól érzik magukat – mondta a korábban Luzsnij és Rebrov ügyeit is intéző menedzser. – Nem beszélve arról, hogy a csapat ismét várományosa a bajnoki címnek, a szokásos BL-részvételnek és a kupagyőzelemnek, miközben az ukrán válogatott a világbajnokságra készül csoportja egyik esélyeseként.

Vagyis igazi futballhangulat várná Krisztiánt. Ezzel együtt pontosan tudjuk, hogy egy ekkora horderejű döntés a klub és a játékos számára is igen nehéz, sok szempontot kell mérlegelni, és el kell fogadni a futballista döntését, mert az ő pályafutásáról, az ő életéről van szó.

Ezekben a napokban mindenesetre Kijevben tartózkodom, és legutóbb éppen a szövetség elnöke, az UEFA vb-tag Hrihorij Szurkisz kérdezte meg tőlem, hogy megoldódott-e már a tehetséges magyar ifista ügye. Ő is hallott ugyanis Krisztiánról, és szeretné, ha a tulajdonában lévő Dinamóhoz kerülne – a megbeszélésünkkor ez a dolog érdekelte a legjobban, pedig gondolhatja, van még pár klasszis, akit kiszemeltek a kijeviek."

Varga Sándor beszámolt arról is, hogy nem a Dinamo volt az egyetlen külföldi csapat, melynek felkeltette az érdeklődését a magyar tehetség: például Oroszországból is érdeklődtek.

„Valerij Gazzajev, az UEFA-kupa-győztes CSZKA Moszkva edzője fiatal csatárt keres, s amikor beszámoltam neki Németh Krisztiánnak az Eb-selejtezőkön nyújtott teljesítményéről, azonnal gondoskodott róla, hogy ott legyen a klub megfigyelője az Eb nyolcas döntőjén, ahol éppen az oroszokkal kezdenek a magyar fiatalok május 3-án. De külön figyelik majd Krisztiánt az Arsenaltól is."

Sőt, a korabeli sajtóhírek szerint ezenkívül még a Fulham és a lisszaboni Sporting is kinézte magának az ifjú reménységet... Miközben pedig ezek a kétségkívül szenzációsnak mondható információk foglalkoztatták a labdarúgó-rajongókat, Németh Krisztián Tatán készült a korosztályos válogatottal a májusi luxemburgi U17-es kontinensviadalra.

– Mit szól, több európai klub csak Németh Krisztián miatt utaztatja el az emberét a döntőre.
– Azt hiszem, ez túlzás. Kicsit rémülten figyelem a velem kapcsolatos híreket, írásokat, és úgy vélem, kezd túlpörögni az ügy.

– Mire gondol?
– Arra, hogy ki vagyok én? Mit értem el eddig, és közben melyek azok a hírek, amelyek rólam szólnak? Még egyetlen élvonalbeli meccset sem játszottam végig, az MTK-ban nem vagyok stabil csapattag, van összesen egy első osztályú gólom, miközben mondjuk a lakótársam, barátom, Hrepka Ádám már tíznél tart. Nem álszerénység, de azt hiszem, vannak még néhányan előttem a sorban.

– Igen, de ők nem rúgtak mesterhármast a Chelsea-nek vagy Svédországnak...
– Lehet, hogy a saját korosztályomban tartok valahol, de félek, nehogy egy jó nagy lufi legyek, amelyet fújnak, fújnak, aztán szépen kipukkan.

– A szakemberek szerint ön fizikailag előrébb tart a kortársainál, és felnőttként kezelhető.
– Szerintem ez is túlzás. Nekem az a szerencsém, hogy hihetetlenül jó csapatban játszhatok, és ezért is zavar, amikor csak velem foglalkoznak, a többiekkel alig. A védelmünk hat Eb-mérkőzésen összesen két gólt kapott, a két kapusunk egészen biztosan nemzetközi klasszis lesz, meccseken át gólhelyzetbe sem igen kerülnek az ellenfeleink, és egyik válogatottnak sincs olyan középpályása, mint nálunk Koman Vladimir. De szinte bárkit kiemelhetnék valamelyik kivételes képessége miatt a keretből. Elhiheti mindenki, hogy mi egymásról pontosan tudjuk, ki mire képes, ki hol tart, így aztán a sok velem kapcsolatos hírt olvasva nem olyan nehéz helyre tennem magam.

– És hol a helye?
– Még itthon.

– Akkor is, ha visszautasíthatatlan ajánlatot kap?
– Akkor biztosan nem, de ilyenről egyelőre szó sincs. A CMG intézi az ügyeimet, az iroda tulajdonosait barátaimnak is mondhatom, szinte mindennap beszélünk, és sokat segítenek abban, hogy kezelni tudjam a mostani helyzetet. Ha lesz konkrét ajánlat, ők majd értesítenek, szóbeszédekkel, tapogatózó kérdezősködésekkel nem terhelnek. Így is elég nekem az a zűrzavar, ami körülöttem van.

– Azt mondja, egy hete nem edzett. Mire lesz így képes Luxemburgban?
– A kérdés az, hogy a csapat mire lesz képes. Lehet, hogy most Simon Andris rúgja a gólokat, lehet, hogy más, lehet, hogy senki. Bekerültünk Európa nyolc legjobb csapata közé, de az is lehet, hogy nincs tovább. Attól még ugyanazt fogjuk tudni, mint tegnapelőtt. Minket Magyarországon a szüleinken, a barátainkon és a bajnokságbeli ellenfeleinken kívül senki sem ismert egy hónappal ezelőtt. Mostanra az emberek megszerettek bennünket. Ez nagyon jó, de nem vagyunk még felnőttek. Mi srácok vagyunk, akik nem fociznak rosszul, ám még nemhogy nem sztárok, de még nem is NB I-es játékosok. Lehet, hogy azok leszünk mind, lehet, hogy a Premier League-ben játszunk majd. Lehet, hogy döntőbe jutunk Luxemburgban, és az is lehet, hogy csúfosan elvérzünk most, de két év múlva az U19-es Eb-t mi nyerjük meg...

Mint hamarosan kiderült, nem buktunk el csúfosan – ötödikek lettünk a nyolctagú mezőnyben –, sőt 2008-ban a csehországi U19-es Európa-bajnokságon már a dobogó alsó fokára állhatott a magyar nemzeti együttes. Aztán tavalyelőtt az U20-as válogatottunk, elsősorban cikkünk főhőse, valamint Koman Vladimir és Gulácsi Péter kapus vezérletével igazi szenzációt okozott az egyiptomi vb-bronzéremmel!

Ami Németh Krisztiánt illeti, végül újabb egy szezon elteltével (amely során 25 mérkőzésen 12 gólt lőve segítette ezüstéremhez az MTK-t), 2007 nyarán nem keletre ment, hanem a papírfirmának megfelelően pont ellenkezőleg, nyugatra – a hírek szerint másfél-két millió euró körüli összegért a vágyott Premier League egyik nagyágyújához (Simon Andrással együtt).

A Liverpoolnál azonban tétmeccsen csak a tartalékok között kapott lehetőséget, és a valódi felnőttkori áttörés a blackpooli kölcsönidőszakot követően a görög élvonalban (AEK, Olympiakosz, jelenleg pedig Olympiakosz Volosz) sem történt még meg, arra egyelőre várni kell az immár 22 éves, egyszeres válogatott játékostól. De legalább van(nak), aki(k)re tényleg érdemesnek tűnik várni...