Zaklató űzte el a parfümkirálynő szépséget

A Buenos Aires-i születésű kislány hatévesen kezdett teniszezni, és két esztendővel később már meg is nyerte az első tornáját. 1984-ben őt jegyezték a juniorok világranglistájának első helyén, miután hat jelentős korosztályos versenyen diadalmaskodott, köztük a Roland Garroson. 1985-ben pedig, ugyancsak Párizsban, a felnőttek között is véghezvitte a nagy áttörést: csupán három hónappal múlt 15, amikor a valaha volt legfiatalabbként elődöntőt játszhatott a nem hivatalos salakpályás világbajnokságon. Még abban az idényben hazavihette az első igazi trófeáját is, amikor Tokióban első lett.

A következő jelentős dátum 1988 volt az immár 18 éves Gabriela Sabatini életében, aki eredményeivel csatlakozott a legnagyobb menők közé, és ahogy bekerült a hírekbe, rögtön világszerte sokak kedvence is lett a sportágban akkor tájt megszokottól eltérő, egzotikus, „mediterrán" szépsége révén.

A US Openen bejutott élete első Grand Slam-fináléjába, ám a négyből negyedik az évi sikerére törő Steffi Grafot ő sem tudta megállítani. Pedig szép emlékei lehettek a német riválissal kapcsolatban, hiszen előzőleg egymás oldalán nyertek Wimbledonban – mint később kiderült, ez volt pályafutása egyetlen kiemelt párosbeli győzelme (három másik nagy döntőt együtt buktak el, köztük az elsőt, még 1986-ban a francia nemzetközi bajnokságon a már akkor is veterán Martina Navratilova és egy másik ifjú titán, Temesvári Andrea duója ellenében...).

A sors úgy hozta, hogy amikor az argentin lány ezúttal a hazáját képviselte, megint csak egyetlen ember tudta útját állni: Steffi. A New York-i viadalt nem sokkal követő szöuli olimpia aranymeccsén ugyanis újra Graf verte meg, és ezzel „az ő rovására" érte el a legendás Golden Slamet, azaz a már eleve nehezen összehozható mesternégyes mellé egyedülálló módon az ötödik fontos címet is begyűjtötte ugyanabban a szezonban.

Sabatini azonban megmutatta, hogy ő is megérett a kiugró sikerekre, és az év végi WTA-világbajnokságon nem akadt nála jobb, az utolsó meccsén Pam Shrivert múlta felül (ezt a teljesítményt még egyszer megismételte, amikor 1994-ben egy másik amerikait, a fiatal Lindsay Davenportot kényszerítette térdre).

Mindezen eredmények jóvoltából a közkedvelt Gaby 1989 elején sosem látott magasságokba jutott, amit azonban nem élvezhetett ki maradéktalanul. Mielőtt azonban ezt kifejtenénk, lássuk gyorsan, mi történt még vele karrierje későbbi szakaszaiban.

1990-ben másodszor is bekerült a US Open fináléjába, ahol ezúttal – pályája csúcspontjaként – már jobbnak bizonyult Grafnál. A következő esztendőben nagyon jól kezdett, öt tornán is győzött az év első felében, de első és utolsó wimbledoni döntőjében megint a mumusával kellett szembenéznie, és bár többször is a mérkőzésért adogathatott, végül a német sztár a döntő szettben 8:6-ra felülmúlta. Az idény során több ízben is nagyon közel került a világelsőséghez, ám Graf és Szeles Mónika egy picivel mindig előtte tudott maradni, így ez a dicsőség – akárcsak egy negyedik GS-finálé – csupán álom maradt a dél-amerikainak.

Az argentin versenyző a kilencvenes évek első felében már „csak" sorozatos elődöntőket tudott felmutatni a négy legfontosabb viadalon, majd miután 1992 folyamán még besöpört több kisebb-nagyobb trófeát, illetve párat később is, az utolsó győzelmét 1995 elején, Sydneyben könyvelhette el, aztán 1996 végén visszavonult. Tíz esztendővel később beiktatták a sportág halhatatlanjai közé.

Visszatérve pályája felívelő szakaszához: az előző őszi, fentebb már ismertetett remek szereplése révén az 1989. március 7-én nyilvánosságra hozott világranglistán az előkelő harmadik helyen találta magát – életében először, de nem utoljára (igaz, ennél feljebb lépnie sosem sikerült). Ehhez az kellett, hogy a befejezéshez közelítő Chris Evertet megelőzze, így kizárólag Graf és Navratilova maradt előtte.

Sabatini egy másik örömhírről is értesült ekkor, ám az már egy, a közérzetét addig megkeserítő eseményhez kapcsolódott. Argentínában ugyanis letartóztatták azt az embert, aki tízezer dollárral megpróbálta megzsarolni, azzal fenyegetőzve, hogy ha nem fizet, megöli.

A fiatal teniszüdvöskének az ismeretlen zaklató miatt kellett előzőleg az Egyesült Államokba távoznia, ahol aztán tartósan be is rendezkedett: máig ugyanott, Miami mellett él, legalábbis amikor nem Buenos Aires-i otthonában tartózkodik. A floridai város egyébként kedves volt számára, hiszen ott nyerte meg egykor a híres juniorversenyt, az Orange Bowlt, 13 évesen a torna addig legifjabb bajnokává előlépve.

A Mar del Platában letartóztatott 39 éves Marcos Livio Satullóról amúgy kiderült, hogy korábban rendőraltiszt volt. Kihallgatásakor azzal indokolta fenyegető hangú leveleit, hogy szívből gyűlöli a versenyzőt a „gőgössége" miatt. Amikor megkérdezték, hogy mit ért ezalatt, azt felelte, hogy a szépséges Gabi nem volt hajlandó autogramot adni neki...

A rendőrség közlése szerint a férfi nem volt teljesen beszámítható. Sabatini azonban annál inkább: abban az évben a legnagyobb álma is valóra vált. Az ő nevével ellátott parfümöt dobtak piacra, és olyannyira elvarázsolta az iparág, hogy személyesen ellenőrizte és tesztelte le az újonnan létrehozott illatokat. Termékei – melyeknek propagálásában is tevékenyen részt vett, hisz nemegyszer ő maga volt a reklámarc – a világ minden kontinensén népszerűvé váltak és vásárlói rekordokat döntöttek.

Valahol az is sikernek számít, ha valaki a sporton kívül egy másik, civil területen is sikeressé tud válni – Gabriela Sabatini neve hallatán például manapság sokan már nem is teniszütőre, hanem parfümre asszociálnak.