Mezey ment, Bozsik boldogan követte

Bő tíz éve nyáron úgy látszott, hogy gyümölcsöző és hosszú frigyre lépett Mezey György és a Vasas, s bizony még a legszkeptikusabb angyalföldi szurkolók is a régi szép idők feléledését várták a nagy egymásra találástól. Többek között válogatott játékosok érkeztek a klubhoz, az új vezetőedző személye is magyar léptékkel mérve új nagycsapat alakulását sejttette, miközben hosszú idő, 14 év után ismét jelentős nemzetközi sorozatban szerepelhettek: az UEFA-kupában a lett Ventspilst hosszabbítást követően ejtették ki, aztán a főtábla első körében a hazai döntetlen után kikaptak az AEK vendégeként.

A nyár vége és az ősz eleje azonban ettől függetlenül is hamar visszacibálta a földre az egekben járó álmodozókat. Az eredmények ugyanis elmaradtak, a játék sem volt szemet kápráztató, ugyanakkor az öltözőből ellentétekről, fegyelmezetlenségekről szóló hírek szivárogtak ki, majd a vezetőedző és a menedzser-igazgató, Mészáros Zoltán egyre inkább elmérgesedő kapcsolatáról árulkodó információkkal egészültek ki.

Attól fogva sokan fogadni mertek volna, hogy a 2000 őszi kétcsoportos alapszakasz után új trénerrel kezdi az „igazi" bajnokságot a Vasas, ám nem így történt. A következő, biztosra vett időpont december eleje volt, hiszen – ha már meg kell történnie – a váltás akkor ésszerű, úgy van idő nyugodtan megkeresni az utódot, az pedig alaposan felkészülhet a tavaszi rajtig elvégzendő munkára. Ám ekkor sem változott semmi, dacára annak, hogy sokan tudni vélték: a kibékíthetetlen ellentétek miatt elodázhatatlanul történik majd valami a Fáy utcában.

Történt is. 2001. január 4-én beadta ugyanis a lemondását Mészáros Zoltán. Döntését a Nemzeti Sportban azzal indokolta, hogy lépésével kívánta feloldani a kialakult feszültséget. Nevet nem mondott, de pontosan tudták sokan, hogy a feszültség a szakvezető és ő közötte izzott. Mezey György aztán 8-án leült beszélgetni az egylet elöljáróival, és ennek vége szakítás lett: a vezetőedző kérte szerződésének kölcsönös megegyezéssel történő felbontását.

Bár az előjelek alapján végül is számítani lehetett rá, mégiscsak váratlan helyzetet teremtett a korábbi szövetségi kapitány – egyébként békésen lezajló – távozása. Az illetékesek még nem készültek fel az utódlásra. Lehetséges jelöltként rögtön elhangzott Nyilasi Tibor, Tornyi Barnabás, Várhidi Péter és a közülük egyedüliként Vasas-kötődésű Tóth Bálint (a gárda egykori játékosa, majd szakvezetője) neve. A döntésig mindenesetre Mezey addigi segítőjére, Bozsik Péterre bízták a tréningek irányítását.

A következő hírek már arról szóltak, hogy a pályaedző akár tartósabban is előléphet első számú szakmai irányítóvá. A vezetőség mindenestre a január 10-i tárgyalási napra a Nyilasi, Tornyi, Várhidi triót nem hívta meg, csupán az épp csapat nélküli Tóthot, illetve a Pénzügyőrt játékos-pályafutása után edzőként is hat és fél éven át szolgáló Bozsikot.

A 101-szeres válogatott futball-legendánk, Bozsik József atyai örökségének terhét nyomasztó összehasonlítási alapként aktív labdarúgó korában a „hátán cipelő" szakemberről amúgy kevesen tudták, hogy volt némi piros-kék gyökere is: a hetvenes évek vége felé édesapja elvitte a Fáy utcai sporttelepre, és „beíratta" a Vasas ificsapatába. És ott is szerepelt, amíg át nem került a családi örökséghez jobban passzoló Honvédhoz!

Újabb két nappal később, január 12-én aztán – előéletéhez képest legalábbis – egészen „magas polcra" került a XIII. kerületi klubnál. Három és fél órás ülésezés után Gyalog András ügyvezető elnök közölte a nagy bejelentésre tömegesen várakozó újságírókkal a határozatot: „Egyhangúlag döntöttünk a tizennégy jelölt közül, akik között voltak önjelöltek is. Végül Bozsik Pétert választottuk vezetőedzőnek, aki féléves szerződést ír majd alá, míg segítőjének Simon Antalt kérjük fel. Úgy gondoljuk, az ő irányításukkal is elérhetjük céljainkat, a nemzetközi porondra való kijutást."

(Meg kell említeni, ami a klub első emberének szavaiból nem derült ki: a kinevezésben illetékes háromfős testülettől eltérően az elnökségi tagok közül többen Tóth Bálintot látták volna szívesebben a kispadon, és ezt el is mondták a vita során.)

„Öt pont a hátrányunk, ami nem kevés, de nem is sok. Mindent elkövetünk, hogy a lehető legjobban szerepeljünk és örömet szerezzünk a szurkolóinknak – fogalmazott a frissen kinevezett 39 esztendős szakember. – Most biztosan sokan kérdezik, hogy miért rám esett a választás. Gondolom, azért, mert én lépéselőnyben vagyok, hiszen fél éve dolgozom a csapattal, ismerem a játékosokat. Számomra megtiszteltetés ez a feladat: minden edző álma, hogy bemutatkozzon a legmagasabb osztályban.

Szeretném megköszönni az elnökség tagjainak, hogy a segítségükről biztosítottak, még Tóth Bálint is felajánlotta ezt. Befejezésül csak annyit, hogy Mezey Györgytől barátságban váltam el, megköszöntem neki a közös munkát – azt, hogy sokat tanulhattam tőle, és ő is a támogatásról biztosított."

Az angyalföldiek fiatal vezetőedzőjére két nappal a kinevezése után máris várt a bemutatkozása, mégpedig a nemzeti teremlabdarúgó-bajnokság az évi kiadásának második hétvégéjén, s azon belül is a második játéknapon. A zalaegerszegi torna vasárnapi küzdelmei végül is a papírformát hozták, hiszen az élvonalbeli tabella alapján nem volt meglepetés, hogy a Vasas végzett az élen. És nem is akárhogy: a Sopront, a Nagykanizsát, illetve a fő riválisnak számító Haladást is magabiztosan megverve került be a 28-i budapesti fináléba.

Aztán hogy kerek legyen a történet, az SAP-csarnokban sem adta alább! A népes szurkolótáborok előtt megrendezett hatos fináléban a piros-kékek az Újpestet (akik többek között Urbánnal, Lőwvel és Dvérivel álltak ki) 6–1-re, a Ferencvárost (Pinte, Lipcsei, Gera) 3–1-re, majd az aranymeccsen a címvédő Dunaferrt (Zavadszky, Rósa, Tököli, Orosz, Nicsenko) ugyancsak 3–1-re múlták felül!

Igaza is volt, hogy nem ivott előre a medve bőrére, hiszen nehéz tavaszi idény várt rájuk, és bizony az ötpontos hátrány a végéig nyolcra nőtt az élen végző Ferencváros mögött. Másfelől a Vasas meg tudta védeni a megelőző idényben még Komjáti Andrással megszerzett harmadik helyét – azóta sem járt ilyen magasságban a tabellán...

A szakvezető azonban nem maradt a Fáy utcában, hanem Zalaegerszegre szerződött, ahol felért karrierje csúcsára: a vidéki együttest története első (egyben eddigi utolsó) bajnoki címéhez segítette. És a ZTE tündérmeséje ezzel még nem is ért véget, mivel záróakkordként ott volt a nemzetközi szereplés is – a Manchester United elleni 2002-es BL-selejtezővel kapcsolatban elég, ha csak annyit mondunk: Koplárovics Béla...

Ezek felejthetetlen pillanatok voltak, még akkor is, ha azóta nagyot fordult a világ, hiszen Bozsikot a zalaiaktól, később pedig a Haladástól is elküldték, de a legnagyobb visszhangot keltő bukása a válogatott éléről történt a 2006 októberi máltai Eb-selejtező fiaskója után. Mezey György pedig eközben a jelek szerint megtalálta magának a megfelelő helyet, ugyanis egy rövid újpesti kísérletet leszámítva a Vasas-kaland óta nem dolgozott klubcsapatnál, most viszont éppen a bajnoki cím felé menetel az ilyesmit még sohasem átélő Videoton kispadján.