Nikitscher Tamás: Álomszerű, ami velem történik

– Hosszú huzavona után szerdán aláírt a Valladolidhoz – megkönnyebbült?
– Igen, mert valóban hetekig elhúzódott a történet, volt bennem kétely, hogy végül légiósnak állhatok-e vagy sem – mondta lapunknak adott interjújában Nikitscher Tamás, a Real Valladolid 25 éves, hatszoros válogatott középpályása, aki Kecskemétről szerződött a spanyol élvonalba és írt alá 2028 nyaráig érvényes megállapodást. Mint ismert, a klub nem tudta regisztrálni a La Ligánál, mert a pénzügyi egyensúlyt szem előtt tartva előbb el kellett adnia valakit. A múlt héten eldőlt, hogy a 18 éves Juma Bah szerződésében szereplő kivásárlási opcióval él a Manchester City és megszerzi a Valladolidtól a Sierra Leone-i védőt, így megnyílt az út a magyar futballista regisztrációja előtt. – A két klub már korábban megegyezett, mi is mindenben megállapodtunk, de nem regisztrálhattak, ezért bizonytalanságban teltek a napok. A múlt héten még a Kecskeméttel edzőtáboroztunk Törökországban, s az utolsó napon, péntek este tíz órakor szóltak, repülnöm kellene Spanyolországba, mert minden akadály elhárult. Még meg kellett újítanom az útlevelemet, ezért hazajöttem Magyarországra, majd összepakoltam és mentem is tovább Valladolidba. Sűrű napok ezek, mert az orvosi vizsgálat sem volt hétköznapi: reggeltől estig végeztek el rajtam különböző méréseket, a kis lábujjamtól a fejem búbjáig megnéztek, szerencsére mindent rendben találtak.

– Hogyan fogadták a társak?
– Mindenki segítőkész volt, minden adva van ahhoz, hogy tökéletesen beilleszkedjek, de azzal is tisztában vagyok, akkor fogadnak majd el igazán, ha jól is játszom. Hamarosan követ a barátnőm, hozza a kutyánkat is, amely tavaly ősz óta van velünk. Egyelőre hotelben lakom, de biztos vagyok benne, találunk egy szép helyet, ahol élhetünk.

– A hírek szerint a Valladolid már tavaly szeptember óta figyelte, nyomon követte a teljesítményét – tudott erről?
– Azzal tisztában voltam, hogy például a tavaly októberi, Bosznia-Hercegovina elleni Nemzetek Ligája-mérkőzést a helyszínen nézték meg a klub megfigyelői. Beleillettem az elképzeléseikbe, védekező típusú középpályást kerestek, aki erős az átmenetekben és segíti a támadásokat is. Csak szerdán vettem részt az első edzésen, így nekem is még minden új, ki kell kristályosodnia, pontosan milyen feladatok várnak rám. Persze már videóztunk, elmondták, hogy a pálya melyik területén kell majd helyezkednem, de tudom, a gyakorlatban minden más, ott kell majd bizonyítanom. Annyit már egy edzés után elmondhatok, hogy gyorsabb a játék, nagyon képzettek a játékosok, bár ezt a válogatottnál már tapasztaltam.

– A Valladolid jelenleg utolsó a bajnokságban, hat pontra van a már benn maradó helyen álló Alavéstől. Kemény feladatnak ígérkezik, hogy megragadjanak a legmagasabb osztályban: eszébe jutott, lehet, hogy a következő idényben a spanyol második ligában játszik?
– Nagyon nehéz lesz kiharcolni a bennmaradást, de úgy tapasztaltam, mindenki töretlenül hisz benne a klubnál. Nyilván nem dugom én sem a fejem a homokba, a tabella nem hazudik, de mint mindig, mindenhez az életben, ehhez is pozitívan állok: miért ne sikerülhetne? Csúszni-mászni kell, a lehetetlen nem létezik! Biztos vagyok benne, a legjobb helyen vagyok ahhoz, hogy fejlődjek. És amúgy is: kockázat nélkül nincs siker.

– Kikérte Marco Rossi szövetségi kapitány véleményét, mielőtt aláírt?
– Igen, beszéltem vele, és azt mondta, ha úgy érzem, ez a legjobb döntés, menjek, hiszen elit ligában csak fejlődni lehet. Váltottam néhány szót a segítőjével, Szalai Ádámmal is, ő is biztatott. Elmondta, megérdemlem ezt a lehetőséget, éljek vele.

– Milyen érzésekkel búcsúzott el a Kecskeméttől?
– Rengeteget köszönhetek a klubnak és a vezetőknek, edzőknek, társaknak, ott váltam NB I-es játékossá. Nyilván fájt a szívem, hiszen nehéz helyzetben hagytam ott a KTE-t, a csapat a sereghajtó, de remélem, sikerül az NB I-ben maradnia – nem szívesen engedtek el, ragaszkodtak hozzám, ez azért jóleső érzés. Ilyen a sport, ilyen a labdarúgás, ezt az esélyt nem hagyhattam veszni: életem végéig hiányérzet lett volna bennem, ha nem vágok bele.

– Már láthatjuk a pályán a Villarreal elleni idegenbeli bajnokin szombaton?
– Nem tudom, egyelőre az a legfontosabb, hogy napról napra bizonyítsak az edzéseken, teljesítsek maximális erőbedobással, a többi úgyis jön magától.

– Gondolta volna három éve, amikor az NB III-as Makóban futballozott, hogy kétezerhuszonöt januárjában arról beszélgethetünk, hogy a világ egyik legjobb bajnokságába szerződik?
– Hazudnék, ha azt mondanám, ez a gondolat ott motoszkált a fejemben. Mindig úgy gondolkodtam, hogy a munkámra tökéletesen koncentrálva lehet csak elérni a célokat. Így vélekedtem három éve is: az NB III-ból az NB II-be akartam kerülni, s miután Pécsen játszottam, az NB I-be akartam szerződni. Amikor kétezerhuszonkettő decemberében aláírtam a KTE-hez, előbb alapemberré váltam volna, majd a válogatottságot céloztam meg. Minden nagyon gyorsan történt, szavakkal nehéz leírni, milyen utat tettem meg idáig.

– Ráadásul kétezerhuszonhárom nyarán elszakadt a keresztszalagja, majdnem egy év kimaradt a pályafutásából, de bármikor beszéltünk, a pozitív hozzáállását sohasem veszítette el.
– Mindig ez jellemzett, csak így lehet fejlődni és előrehaladni. Szeretnék jó példával szolgálni: lássák az emberek, hogy rengeteg munkával, alázattal, hittel, fegyelemmel nagyon messzire lehet eljutni. Tudom, milyen játékos vagyok, nem pörgetem a fülemen a labdát, nem csinálok harminc biciklicselt meccsenként és tizenöt gólt sem szerzek, cserébe viszont olyan védekező feladatot látok el, amelyet kevesen szeretnének, pedig nagyon hasznos a csapatnak. Időnként kicsit láthatatlan a mi szerepkörünk, de ezt nem is bánom: szeretek nevetni, jól érezni magam a csapattársakkal, a reflektorfényt azonban nem kedvelem. A fókusz a lényeg: mindig, minden körülmények között a munkában hiszek.

– Családi vonás ez a pozitív attitűd?
– Valószínűleg, ilyen beállítottságúak a szüleim és az öcsém is. Apukám mondta, ő sem tudja, honnan ered ez a gondolkodásmód, szerinte ezt nem lehet tanulni. Én viszont amondó vagyok, fejleszteni lehetséges. Időnként fontosabb a jó mentális, mint az erőnléti állapot. A sportpszichológusok rendre jó munkát végeznek, én is jártam hozzájuk, igaz, azt mondták, nincs rá szükségem, mert remek a hozzáállásom. Amikor a család megtudta, hogy a Valladolidhoz kerülök, nagy volt a boldogság, együtt sírtunk, ami ilyenkor teljesen természetes.

– Korábban követte a spanyol ligát?
– Igen, mindig kedveltem a bajnokságot, a Real Madridot szerettem leginkább. Izgatottan várom a meccseket, a stadionok szépek, a miénk is gyönyörű. Álomszerű, ami velem történik, de tudom, teljesítenem kell, hogy megálljam a helyem a világ egyik legerősebb bajnokságában. Mindenesetre készen állok.