Fővárosi dominancia, feltörekvő „vadkanok”, kiesés felé száguldó Valencia – ez történt a spanyol klubfutballban 2024-ben

Fővárosi dominancia: májusban a Real lett a bajnok, decemberben az Atlético áll a tabella élén 

A La Liga 2023–24-es évada elsősorban a Real Madrid parádés bajnoki győzelméről volt emlékezetes. A királyi gárda csupán egy vereséget szenvedett az idény során (2023 szeptemberében az Atlético elleni városi rangadót bukta el az Ancelotti-csapat), s tavasszal egy drámai meccsen 3–2-re megnyert El Clásicón dőlt el, hogy a bajnoknak járó serleget a fehér mezes együttesé lesz. A Real Madrid az idény végén a Bajnokok Ligáját is megnyerte, így – a Király-kupából való viszonylag korai kiesést leszámítva – sikeres évadot zárt Carlo Ancelotti legénysége.

Az Atlético Madrid – miután az előző évadot „csak” a negyedik helyen zárta – a jelenlegi idényt sem kezdte zökkenőmentesen. Diego Simeone együttese a Villarreal, az Espanyol, a Rayo Vallecano és a Real Sociedad elleni döntetlenek mellett a Real Madrid elleni derbin is remizett, majd október végén a Real Betis otthonában becsúszott a szezon első veresége is. Ezt követően viszont sorozatban hét győzelmet produkáltak a „matracosok”, s az év utolsó fordulójában az addigi éllovas Barcelonát legyűrve vették át a vezetést a tabellán.

Baszk diadal a Király-kupában 40 év után

Ernesto Valverde 2022-es visszatérése óta ismét felszálló pályán van az Athletic Bilbao. A piros-fehér klubnál harmadik edzői időszakát töltő tréner eddigi munkája az előző idényben lépett szintet: a baszk együttes ugyanis ötödik helyen zárt a bajnokságban, így hat év szünet után visszatért az európai porondra, majd mindezt megfejelte azzal, hogy – a fináléban a Mallorcát tizenegyesekkel legyőzve – 40 év szünet után megnyerte a Király-kupát is. Bilbaóban hajós felvonulással ünnepelték meg a hőn áhított sikert.

Hiába Flick álomrajtja, jelen állás szerint kétarcú a Barca

Az előző évad kijózanító volt a katalán drukkerek számára. Noha a 2023-as bajnoki cím nyomán sokan (élen Joan Laporta klubelnökkel) már a Bajnokok Ligája megnyerését vizionálták, Xavi együttese a bajnokságban csak nagy csatában szerezte meg az ezüstérmet a meglepetéscsapat Gironával szemben, miközben a bajnok Real Madrid tíz pontot vert a nagy riválisra. A 44 éves szakember viharos távozása után a Bayern Münchennel triplázó, de a német válogatott élén felsülő Hansi Flick ült le a katalán óriásklub kispadjára, miközben a legtöbben úgy vélekedtek, hogy még sok idő kell ahhoz, hogy a Barca igazi kihívója legyen a Real Madridnak.

A német szakember nem foglalkozott a klub helyzetét firtató hangokkal, s a magasra tolt védelemre, valamint az összehangolt támadó és középpályás letámadásra épülő taktikájával alaposan meglepte a spanyol mezőnyt. A „gránátvörös-kékek” zsinórban hét győzelemmel kezdtek, s noha az Osasuna elleni idegenbeli 4–2-es zakó váratlan pofon volt, Lewandowskiék folytatták menetelésüket, s október végén 4–0-ra páholták el a címvédő Real Madridot a teltházas Santiago Bernabéuban.  

A katalán együttes gondjai november elején kezdődtek el, amikor a csapat támadójátékában kulcsszerepet játszó Lamine Yamal bokasérülés miatt többhetes kihagyásra kényszerült. A Barca az előző évekhez képest visszafogottabban teljesítő Real Sociedad otthonába látogatott, de 17 éves csillagát nélkülözve mindössze egyszer találta el a kaput, s csupán a labdabirtoklására lehetett büszke – a baszk együttes a többi fontosabb mutatóban ellenfele fölé nőtt, s végül 1–0-ra be is húzta a meccset. 

A San Sebastián-i zakó után jött egy négygólos döntetlen (ugyancsak Yamal nélkül) a mindig nehéz terepnek számító Vigóban, majd általános meglepetésre a Las Palmas távozott három ponttal Barcelonából (ekkor Yamal már kapott egy félidőt Flicktől). A Barca játékában is látni lehetett némi változást: Flick mester tanítványai megengedhetetlen arányban pazarolták el helyzeteiket, míg az ellenfelek egyre jobban kiismerték a német szakember harcmodorát, s gyors kontrákra építve egyre több gondot okoztak a katalán védelemnek. 

Mindennek az lett az eredménye, hogy az év utolsó szakaszában (egészen pontosan az Espanyol ellen megnyert városi derbit követően) lejátszott hét mérkőzésből csak egyet tudott megnyerni a Barcelona (többek között az újonc Leganés is nyerni tudott a Montjuic-hegyen), így a 2024-es év utolsó meccsén az Atlético Madrid elleni vereség azt is jelentette, hogy „csak” a harmadik helyen fordul rá az új évre az idényt lehengerlő futballal kezdő gárda.

Jagoba Arrasate Pamplona után Mallorcán rakott össze egy erőn felül teljesítő csapatot

A 46 esztendős Jagoba Arrasate hat évnyi edzősködés után intett búcsút Pamplonának, ahol egy karakteres, a keret értékéhez képest magasan felülteljesítő együttest hozott létre. Az Osasunánál töltött évek csúcspontja a 2023-as Király-kupa döntő volt, melynek köszönhetően csapata a Konferencialigában is kipróbálhatta magát. 

Ennek tükrében nem csoda, hogy a baszk trénernek alaposan felment az ázsiója a spanyol élvonalban. Arrasate végül a Mallorca ajánlatát fogadta el, amely az előző idényben ugyancsak döntőt játszott a Király-kupában. A baleári együttes keveset költött, de okosan erősített a nyáron (így érkezett például a védelem bal oldalára Johan Mojica, míg a jobb szélre a japán válogatott Aszano Takuma), az új vezetőedző pedig szakított a Javier Aguirre-érában látott konzervatív, mindent a betonbiztos védekezésre feltevő felfogással. 

Az Arrasate-féle Mallorca bátor, letámadásra építő futballal rukkolt elő, s jó helyzetkihasználása mellett (dacára annak, hogy a magasabbra tolt védelmi vonal több kockázatot rejt magában) viszonyleg kevés gólt kapott, s mindössze három vereséget számlál 18 a 2024-es év végén. A liga 14. legértékesebb keretével rendelkező vörös mezes alakulat (amely jelenleg a nemzetközi kupaindulást érő hatodik helyen tanyázik) eddigi teljesítménye az ezredfordulón, illetve a kétezres évek elején látott Mallorcát idézi, amely rendre borsot tört a klasszikus „nagycsapatok” orra alá.

A két évvel ezelőtti kálvária után újfent a kiesés felé száguld a Valencia – a korábbi megmentő, Baraja is lapátra került

A 2022–23-as évadban évtizedek óta nem látott mélyrepülést produkált a szebb napokat is látott Valencia, amely egy adott ponton már a kiesést jelentő 18. helyen szerénykedett (ekkor a nyáron kinevezett Gennaro Gattuso már nem volt a csapat vezetőedzője). A játékosként klublegenda státuszig jutó Rubén Baraja 2023-ban vette át a csapat irányítását, s ha nagy nehezen is, de benntartotta a „denevéreket” – a klub ennek örömére két évvel meghosszabbította szerződését. Noha a 2023-as év nyarán nem érkeztek komoly erősítések a csapatba, Baraja saját nevelésű fiatalokkal „felturbózott” együttese erején felül teljesített, s a kilencedik helyen zárta az előző évadot.

Ehhez képest – miközben igazán komoly erősítések újfent nem érkeztek, hacsak a Luis Rioja, Rafa Mir kettőst nem számítjuk annak – a mostani idény katasztrofálisan alakult a Valencia számára, amely egy ötmeccses nyeretlenségi sorozattal indította a bajnokságot, s a hetedik fordulót leszámítva (akkor a 17. helyen állt a patinás klub) állandó jelleggel a kiesőzónában vesztegel.

A klubvezetés az év utolsó mérkőzését követően (2–2 az Alavés ellen) köszönte Baraja munkáját, s a Callum Stylest is foglalkoztató West Bromwich Albion mesterét, Carlos Corberánt nevezte ki a helyére. A 41 éves tréner West Brom és a Huddersfield élén is remek munkát végzett – előbbi együttest előbb a kiesőzónából a kilencedik helyre kormányozta, majd az előző idényben a rájátszásba vezette, míg utóbbi gárda élén a Nottinghammel meccselt az élvonalba jutásért 2022-ben –, így a „denevérek” hívei joggal bíznak abban, hogy Corberán sikeresen kirángatja a patinás együttest a slamasztikából.

A Racing 12 év szünet után, a Mirandés abszolút újoncként jutna az élvonalba

Féltávhoz érkeztek a másodosztály (La Liga 2) küzdelmei, s a feljutásért vívott harcban érdekelt csapatok közül a Racing Santander és a Mirandés együttesét érdemes kiemelni.

A Racing Santandert az élvonal ún. „klasszikus” csapatai között tartják számon, miután 111 éves története nagyobb részét a spanyol labdarúgás legmagasabb szintjén töltötte –  a kantábriai klub legjobb bajnoki eredménye egy ezüstérem volt 1931-ben, míg a Király-kupában az elődöntő volt a zöld-fehérek csúcsteljesítménye. 

Az élvonalban eddig összesen 44 évadot lehúzó együttes 2012-es kiesése óta nem tudott visszajutni az élvonalba, s anyagi problémái miatt három ízben is visszacsúszott a harmadik vonalba. A másodosztályba legutóbb két éve visszajutó Racing két döntetlennel kezdte az idényt, majd beindult a gépezet, s a kilencedik fordulót követően tíz játéknapon keresztül állt a tabella élén. A mezőny hatodik legértékesebb keretével rendelkező csapat jelenleg a harmadik helyen tanyázik, s noha november közepe óta nyeretlen a bajnokságban, minden esélye megvan arra, hogy valóra váltsa a sikerre éhes drukkerek legvadabb álmait.

A Racing élvonalbeli múltjához képest a Mirandés még egyszer sem fordult meg az élvonalban – története legnagyobb részét a mindenkori harmadosztályban töltötte, de megfordult a negyedik és az ötödik vonalban is. A közel negyvenezer lakost számláló Miranda de Ebro város klubja legelőször 2012-ben jutott fel a második vonalba, s ugyan néhány év múlva kiesett, 2019 óta ismét a másodosztályban szerepel, ahol a nyolcadik hely az eddigi legjobb eredménye. A „vadkanoknak” becézett együttes legnagyobb sikereit ezzel együtt a Király-kupában érte el, ahol 2012-ben és 2020-ban is az elődöntőig menetelt.

Az átigazolási politijákát a tehetséges fiatalok kölcsönvételére építő (a jelenlegi keretből 12 játékos érkezett kölcsönbe a csapathoz – a szerk.) klub a mezőny második legalacsonyabb összértékű keretével rendelkezik, így noha messze nem szerepel hibátlanul, de így is komolyan felülteljesít. Az olasz Alessio Lisci vezette gárda az év utolsó mérkőzésén a Deportivo La Coruna otthonában nyert 4–0-ra, így a közvetlen feljutást jelentő második helyen várja az új esztendőt. Amennyiben a Mirandés (története során először) valóban feljut, úgy – az Eibar rekordját megdöntve – az övék lenne a spanyol élvonal történetének legkisebb stadionja, mivel az Estadio Munucipal de Anduva 5759 néző befogadására alkalmas. 

Visszatérő egykori nagyágyúk: a Málaga és a Deportivo is maga mögött hagyta a harmadosztály poklát

A Málaga újkori története sokak számára ismerős: az andalúziai régió egyik kiemelkedő klubját (amely rendszeres szereplője volt a spanyol labdarúgás első két vonalának, s 2002-ben Intertotó-kupát is nyert) 2010-ben vette meg Abdullah ben Nasszer Al-Tani katari sejk, s az akkoriban az élvonalbeli tagságáért küzdő együttesből a Real Madrid, Barcelona kettős kihívóját kívánta megteremteni az ugyancsak akkoriban felfutó Manchester City mintájára. Az Al-Tani-éra csúcsán többek között Júlio Baptistát, Ruud van Nistelrooyt és Iscót is foglalkoztató klub 2012-ben a negyedik helyen zárt a bajnokságban (ez a mai napig klubtörténelmi csúcsot jelent), majd a rákövetkező idényben a Bajnokok Ligája negyeddöntőjéig menetelt.

A világoskék-fehér mezes együttes ezt követően – a tulajdonos pénzügyi támogatásának elmaradása nyomán – hanyatlásnak indult, s 2018-ban sereghajtóként búcsúzott az élvonaltól, majd 2023-ban a másodosztályból is kipottyant. A Málaga 1998 óta először szerepelt a harmadosztályban, de a rájátszás döntőjében a Tarragonát legyőzve azonnal visszajutott, s jelenleg újoncként a kilencedik helyen tanyázik a másodosztályban.

A Deportivo La Coruna a kilencvenes években, valamint a kétezres évek elején élte aranykorát, amikor a számos dobogós helyezés mellett 2000-ben megnyerte története első és egyetlen bajnoki címét, 1995-ben és 2001-ben a Király-kupát, továbbá 2004-ben a Bajnokok Ligája elődöntőjéig menetelt. Ekkoriban többek között olyan játékosok fordultak meg a kék-fehér együttesnél, mint Bebeto, Rivaldo, Roy Makaay, Djalminha vagy épp Mauro Silva. A galíciai klub teljesíténye az ezt követő években fokozatosan visszaesett (mindeközben a klub egyre nagyobb adósságokat halmozott fel), majd 2011-ben az élvonalból is kiesett. 

Ezt néhány évnyi liftezés követte az első két osztály között, majd egy négyéves élvonalbeli időszakot követően 2018-ban a második, két évvel később pedig a harmadik vonalba zuhant a szebb napokat is látott csapat. Az egykoron Super Depornak becézett, sokak által kedvelt klub végül idén májusban, a harmadosztály első (északi) csoportjának megnyerésével tért vissza a második vonalba. A Celta ellen vívott, parázs galíciai derbik feléledéséra azért még várni kell: a jelenleg 17. helyezett Deportivo számára a cél a másodosztályú tagság megőrzése, s arra is elenyésző az esély, hogy a vigói rivális pottyanjon ki az élvonalból.

Búcsú egy legendától – Jesús Navas szögre akasztotta a stoplist

Ha egy évvel ezelőtt a Real Betis ikonikus szélsője, Joaquín köszönt el a profi futballtól, idén a Sevilla ikonja, Jesús Navas tette meg ugyanezt. A pályafutása első felében jobbszélsőként, majd később jobbhátvédként is nagyot alkotó játékos 39 évesen búcsúzott el a Ramón Sánchez Pizjuán közönségétől, szó szerinti búcsúmeccsén pedig fellállva kapott ovációt a Santiago Bernabéu közönségétől.

A fáradhatatlan, csupaszív labdarúgó pályafutása során egy négyéves manchesteri kitérőt leszámítva csak a Sevillát erősítette. Szeretett csapatával két Király-kupát, egy Spanyol Szuperkupát, négy Európa-ligát, valamint egy Európai Szuperkupát nyert, míg Manchesterben egy angol bajnoki trófeát, valamint az Angol Ligakupát emelhette a magasba a City játékosaként. A spanyol válogatottal a 2010-es világbajnoki diadal mellett 2008-ban és 2024-ben Európa-bajnok, 2023-ban pedig Nemzetek Ligája-győztes lett. 

ÍGY BÚCSÚZTATTÁK JESÚS NAVAST SEVILLÁBAN