Robert Prosinecki: Nem láttam jobb játékost a brazil Ronaldónál

– Mivel telnek a napjai?
– Folyamatosan figyelem a futballt, remélem, előbb-utóbb érkezik egy izgalmas edzői ajánlat – mondta az As-nak adott interjújában az 55 éves Robert Prosinecki, BEK-győztes, vb-bronzérmes, jugoszláv és horvát válogatott középpályás. – Nem unatkozom, van két nagy lányom, az egyik Londonban él, a másik Zágrábban, de jó lenne újra edzősködni.

– Játékosként futballozott a Real Madridban, a Barcelonában, az Oviedóban és a Sevillában is. Szívesen visszatérne Spanyolországba?
– Hogyne! De eddig sajnos nem kaptam onnan ajánlatot. Szerintem minden edző szívesen dolgozna ott. A bajnokság erős, a spanyol futball kimondottan látványos és szórakoztató.

– Futballistaként kitől tanulta a legtöbbet?
– Johan Cruyfftól. Zseni volt. A gyakorlatba is átültette azt a futballt, amit annyian szeretünk. Talán ő volt a legjobb edzőm.

– Talán kevesen emlékeznek már rá, de az 1987-es U20-as vb-n aranyérmes lett Jugoszláviával, önt pedig a torna aranylabdásának, vagyis legjobb labdarúgójának választották. A sok sérülés volt az oka, hogy később nem futott be kimagaslóan eredményes karriert?
– Az a jugoszláv generáció valóban fantasztikus volt, olyan hatalmas tehetségekkel, mint Zvonimir Boban, Robert Jarni, Davor Suker, Predrag Mijatovics vagy jómagam. Az pedig elég összetett, hogy miért nem lettem még sikeresebb futballista. Sok szempontból nem volt szerencsém. Abban az évtizedben zajlott a délszláv háború, a szüleim ott éltek, én pedig egyedül laktam Madridban. Aztán megsérültem, nagy volt rajtam a nyomás, nem tudtam a legjobbamat nyújtani. De ilyen az élet, nem bánok semmit sem. Büszke vagyok arra, hogy a világ két legjobb csapatában játszhattam, szívesen emlékszem vissza a Spanyolországban töltött időszakra.

– Zavarta, hogy üveglábúnak csúfolták?
– Volt, amikor zavarhatott volna. Legutóbb Eden Hazard kapcsán hallottam ezt a kifejezést... Tény, hogy sokszor voltam sérült, állandó téma volt ez akkoriban, de a sérülések engem bosszantottak a leginkább.

– Ezen aligha segített, hogy profiként rendszeresen dohányzott.
– Az egy másik évtized volt. Azóta is rendszeresen dohányzom, sohasem tettem le, nem gondolom, hogy ez szerepet játszott volna a sérülékenységemben.

– Ami azt illeti, a Real Madridban tényleg nem volt szerencséje: 1992-ben és 1993-ban is az utolsó fordulóban, a Tenerife elleni vereséggel bukták el a bajnoki címet.
– Sok szép emlékem van Madridból, a mai napig nagyon szeretek visszamenni. De az valóban elképesztő volt, hogy két egymást követő idényben is az utolsó körben veszítettük el a bajnoki címet. Ráadásul ugyanabban a stadionban.

– Ezek után kölcsönben az Oviedóhoz került, majd az FC Barcelonához igazolt. Amellyel aztán semmit sem nyert...
– Hívott az Atlético is, de Cruyff miatt a Barcát választottam. Aztán 1996-ban az Atleti duplázott, bajnok és kupagyőztes lett, a Király-kupa döntőjében éppen minket vert meg. Ez Cruyff állásába került, a helyére pedig érkezett Bobby Robson. Ő kevésbé bízott bennem, így a Sevillához igazoltam.

– Inkább madridistának vagy Barca-drukkernek vallja magát?
– Madridistának. Az volt az első spanyolországi csapatom, ezer szállal kötődöm a klubhoz. És persze arról se feledkezzünk meg, hogy ott játszik Horvátország büszkesége, Luka Modric. Ez az utolsó éve a válogatottban, remélem, csúcsformában lesz a nyári Eb-n. Különleges egyéniség, mindene a futball. Igazi profi, még harmincnyolc évesen is a világ egyik legjobb középpályása.

– Edzőként kinek a stílusa áll önhöz közelebb? Carlo Ancelottié vagy Xavié?
– Edzőként Cruyff filozófiája áll hozzám a legközelebb. Ezt vitte tovább Guardiola, ezt próbálja megvalósítani Xavi is. Ettől függetlenül Ancelotti edzői nagysága vitathatatlan. Az eredményei önmagukért beszélnek. Nem véletlen, hogy mindenhol sikeres volt, ahol edzős­ködött.

– Ön szerint ki most a világ legjobb futballistája?
– Kylian Mbappé. Gyors, technikás, gólerős, minden adottsága megvan, ami kell. De Jude Bellingham is nagyon jó. Valósággal berobbant Madridban, nagy lökést adott az egész csapatnak. Bízom benne, hogy ugyanígy folytatja.

– Mit gondol, ki illene jobban a Real Madrid csatársorába, Mbappé vagy Erling Haaland?
– A csapat felállása és játéka miatt inkább Haaland. Mbappé hasonló stílusban és poszton futballozik, mint Vinícius Júnior és Rodrygo, így klasszikus befejező csatárként Haaland hasznosabb lenne.

– És ki volt a legjobb futballista, akivel együtt játszott?
– Ronaldo. Tényleg fenomén volt. Sok nagyszerű labdarúgóval játszhattam együtt, de senkit sem láttam, aki a brazil csatár közelébe ért volna.