Emlékek egy legendás támadósorról Gentóval és Puskással

Miguel Ángel Lara szerző szerint keresve se lehetne Gentónál jobb embert találni arra, hogy felidézzük a Real Madrid múltjának nagyságát. A 43-szoros válogatott spanyol tizennyolc idényen át szolgálta a „királyiakat”, és hatszor nyert BEK-et a csapat színeiben – ez idő alatt pedig legendás támadósorok tagja volt, ám mind közül kiemelkedik az 1958–1959-es évadra összeálló Raymond Kopa, Héctor Rial, Alfredo Di Stéfano, Puskás Ferenc, Francisco Gento ötös fogat.

Ennek az idénynek az elején vált hivatalossá Puskás Ferenc érkezése a Santiago Bernabéuba, az akkor már 31 esztendős játékost egészen pontosan augusztus 11-én mutatták be. Majd egy évvel később, egy Amszterdamban induló és New Yorkban végződő túra végén döntött úgy Raymond Kopa, hogy elhagyja a spanyol fővárost. „Franciaországban a futball Napóleonja volt, nálunk viszont csak egy a többi közt” – magyarázta a francia válogatott csapattársa váltásáról Gento annak idején.

A Real Madrid a bajnokságban a második helyen zárt a Barcelona mögött, de támadójátéka így is élményszámba ment. A krónikások szerint az évad csúcsát a stuttgarti BEK-döntő jelentette, ahol Luis Carniglia tanítványai Mateos és Di Stéfano góljával 2:0-ra legyőzték a Reimst. „Az volt a döntő utáni pillanatok legjobb része, amikor szegény Raymonddal viccelődtünk, hogy szándékosan eljátszotta, hogy megsérült, csak ne kelljen a franciák ellen gólt lőnie. Persze valóban sérült volt” – nosztalgiázott Gento jó tíz évvel ezelőtt a Marca hasábjain, felelevenítve, hogy a mérkőzés jelentős részében – mivel akkoriban még nem volt cserelehetőség a mezőnyjátékosok számára – tíz emberrel kellett futballozniuk.

Lara megjegyzi, a Neckarstadionban sem a „klasszikus” ötös játszott elöl a Realban, ugyanis Carniglia nem tette be a csapatába Puskás Ferencet egy állítólagos sérülés miatt (Később kiderült, hogy Puskás nem volt sérült, az argentin trénert pedig a finálé után ki is rúgta Bernabéu klubelnök.) Ez azonban nem számított új helyzetnek: az idényben Joseíto, Mateo, Villa, Herrera és Santisteban egyaránt lehetőséget kapott a támadóötösben.

Hogy akkor mégis miért a Kopa, Rial, Di Stéfáno, Puskás, Gento kvintettet emlegeti korszakosként a Marca? A Real mindössze négy nappal Puskás szerződtetése után Buenos Airesben, a River Plate ellen lépett pályára, a Monumentalban több mint 100 ezer néző előtt ezzel a támadósorral állt fel – a magyar játékost később Mateo váltotta. Az ötösből Gento tündökölt a leginkább: „Minden kétséget kizáróan övé volt a meccs legkimagaslóbb teljesítménye. A River Plate egy rendkívüli védőt, Malazzomot jelölte ki arra, hogy kövesse, semmi más célja sem volt az embernek, csak az, hogy megakadályozza a szélsőt a játékban. Ez az oka annak, amiért Gento érdemei igazán elévülhetetlenek lettek. Villámcsapásszerű előretörései szétzilálták a Rivert. Minden egyes támadása valódi veszély érzetét keltette, és a gólban, amelyet Rial szerzett, szintén kulcsfontosságú érdeme volt, mivel ő ívelte be oly simán és precízen a szögletet, hogy a labda – szinte mint az érett gyümölcs – érte a társ fejét” – írta korabeli beszámolójában a Marca tudósítója.

A nagy debütálást követő tíz tétmeccsen összesen 30 gólt jegyeztek a támadóötös tagjai: Di Stéfano tízet, Puskás kilencet, Gento és Rial négyet-négyet, Kopa pedig hármat.

Gentót a góljai száma talán nem emelte ki a mezőnyből, ám az, hogy a 18 madridi idénye alatt megnyert hat BEK-döntő mindegyikén kezdőként lépett pályára, páratlanná teszi riválisai között. 1956-ban Joséíto, Marsal, Di Stéfano és Rial, 1957-ben Kopa, Mateos, Di Stéfano és Rial, 1958-ban Kopa, Joséíto, Di Stéfanoés Rial, 1959-ben Kopa, Mateos, Di Stéfano és Rial, 1960-ban Canario, Del Sol, Di Stéfano és Puskás, 1966-ban pedig Serena, Amancio és Grosso mellett volt a támadósor tagja.

Ezzel a sorozattal senki sem tud versenyezni. Ahogy Lara írja „Erős neveket találunk lenyűgöző számokkal és hihetetlen múlttal Madridban: Cristiano Ronaldo, Raúl, Hugo Sánchez, Butragueno, Santillana, Juanito, Ronaldo, Mijatovics, Luis Requeiro vagy épp René Petit. De mindannyian legalább egy lépéssel Don Francisco Gento mögött állnak.”