– Emlékszik bármire a vasárnap estéből?
– Értem a kérdést, de mindenre emlékszem – válaszolta lapunknak csütörtökön a 2014 és 2017 között az Újpest FC-t erősítő Enisz Bardi, a Levante és az északmacedón válogatott 26 éves középpályása, miután vasárnap hazája válogatottjával 3–1-re legyőzte Izlandot, így a csoport második helyén végzett, és készülhet a vb-pótselejtezőre. – Egyfelől úgy neveltek, hogy mindig maradjak a földön, másfelől ha valaki a spanyol élvonalban szerepel, nem éjszakázhat öt nappal a bajnoki előtt. Az Izland elleni győzelem nagy siker volt a nemzetnek, első alkalommal értünk el vb-pótselejtezős helyezést, de nekem mindössze a hangszálaim fájtak másnap, mert az öltözőben azért kieresztettük a hangunkat. Hétfő este már indult a gépem Spanyolországba, úgyhogy ennél több nem fért bele.
– Izgult a meccs előtt?
– Az Európa-bajnokság óta ez volt a válogatott legfontosabb mérkőzése, de éppen az volt a siker kulcsa, hogy a pályán végig higgadtak maradtunk. A játéktéren érzi a futballista, ha kézben tartja a meccset és ha jobban játszik az ellenfélnél. Én is éreztem, hogy nem lehet baj.
– Minek köszönhető, hogy egy aprócska állam, mint Észak-Macedónia előbb kijutott az Európa-bajnokságra, majd vb-pótselejtezőt érő helyen végzett?
– Talán annak, hogy volt egy nagyon erős U21-es válogatottunk, amelyből idővel többen felkerültünk az A-válogatotthoz. Ott teljesen más volt a hangulat, Goran Pandev vagy Alekszandar Trajkovszki mellett más szintnek kellett megfelelni, de a fiatalok és az idősebbek között nem volt feszültség, mindenki arra törekedett, hogy száz százalékot hozzon ki magából. A szakmai stáb jól ötvözte a rutint és a fiatalságot, és bár az Európa-bajnokság után a szövetségi kapitány és több idősebb játékos is elbúcsúzott a nemzeti csapattól, az eredmények igazolják, hogy Blagoja Milevszkinél is jó kezekben vagyunk.
– Úgy tűnik, combhajlítóizom-sérülése után egyre inkább utoléri magát, az Atlético Madrid ellen október végén két gólt szerzett, míg a válogatottban Örményországban hármat.
– Erőnlétileg egyre inkább utolérem magam, a gólok pedig jót tesznek az önbizalomnak. Az Örményország elleni tripla azért különleges, mert először viseltem a csapatkapitányi karszalagot a válogatottban.
– Már csak arra lenne szükség a teljes boldogsághoz, hogy a Levante elmozduljon a kieső helyről a La Ligában. Miért nincs még győzelme a csapatnak?
– Sajnos rosszul kezdtük az idényt, több nyerhető meccsen is döntetlenre végeztünk. A csalódást jelentő eredmények után egyre fogyott az önbizalom, az edzőváltás után pedig idő kell, hogy megszokjuk az új vezetőedző módszereit, és megértsük, milyen futballt akar viszontlátni tőlünk. Ezzel együtt megvan a kellő minőség a Levantéban, biztos vagyok benne, hogy elindulunk felfelé, és megszerezzük a bennmaradáshoz szükséges pontokat.
– Mire számít a pénteki, Bilbao elleni meccsen?
– Kiegyensúlyozott a La Liga mezőnye, még az FC Barcelona és a Real Madrid ellen sem lehetetlen a pontszerzés. Minden meccs háromesélyes, úgyhogy a Bilbao ellen is izzasztó mérkőzésre számítok. A csapat nagy része az utóbbi két hétben erre a mérkőzésre készült, hazai pályán, a saját közönségünk előtt minden adva van, hogy megszerezzük első győzelmünket.