Sokkal több mint szerencse és egy halom szabálytalanság: a Getafe-sztori

ALAPHELYZET

Bő három évvel ezelőtt a Getafe csak a tabella utolsó előtti helyén állt – a másodosztályban… Jelenleg a La Liga 5. helyén tanyázik, hátránya egy pont a dobogós Atlético Madriddal szemben. A csapat, amelynek a La Ligában csupán a 16. legnagyobb, vagyis inkább az ötödik legkisebb a költségvetése, jövőre akár a Bajnokok Ligájában is indulhat. Mindez Spanyolországban majdhogynem akkora szenzáció lenne, mint amikor a Leicester City megnyerte az angol Premier League-t.

Mindezt úgy, hogy a Getafe a szó minden értelmében kis csapatnak számít. Felmérések szerint a Madridban élők 62 százaléka Real-drukker, 22 százaléka az Atléticóért rajong, a harmadik legnépszerűbb csapat az FC Barcelona a városban (8 százalék). A maradék nyolc százalékon osztozik az összes többi spanyol klub – s próbál minél nagyobb szeletet kiharapni magának a helyi Rayo Vallecano de Madrid vagy épp a Getafe CF. Nem meglepő az sem, hogy a Getafe meccseit látogatják átlagosan a harmadik legkevesebben az élvonalban. A hazai nézőszámátlaga ebben az idényben 11 274 fő, ebben a rangsorban csak a Leganés (9963) és az Eibar (6074) áll mögötte – a Soccerway adatai szerint.

Igaz, az 1998-ban épült Coliseum Alfonso Pérez nem is egy óriási stadion, maximum 17 393 ember fér el benne. Ennyien voltak például 2008-ban, amikor az UEFA-kupában a Bayern Münchennel negyeddöntőzött a csapat – s maradt hosszabbítást követően alul.

Most ismét összejöhet valami hasonló…

A FŐSZEREPLŐK

A mai Getafe elképzelhetetlen lenne a csapatkapitány, Jorge Molina nélkül, aki 37 évesen könnyen lehet, élete formájában van. Molina húsz évvel ezelőtt mutatkozott be profiként – a spanyol negyedosztályban. Mintegy 465 klub választotta el a La Liga elsőjétől – azóta ez a szám háromra csökkent. Molina az előző idényben szerzett 48 bajnoki gól közül 19-ből vette ki közvetlenül a részét (14 gól, 5 gólpassz).

Annak ellenére, hogy a keret legidősebb tagja, a Getafe fizioterapeutája, Javier Vidal szerint ő a legfittebb játékos az egész csapatban.

„Rendkívül koncentrált. Az előző idényt úgy csinálta végig, hogy abszolút a maximumát tudta nyújtani, a lehető legjobb formában volt. Nemcsak az edzést, mindent tökéletesen komolyan vesz. Akkor pihen, amikor kell, azt és úgy eszik, amit kell. Harminchét éves, tisztában van azzal, hogy a társainál is jobban oda kell figyeljen magára. Ezért mindent elkövet. A pályán újra és újra meghazudtolja a korát” – idézik a vezető fiziót.

Csatártársa, Jaime Mata szintén nagy utat tett meg. 19 évesen legfeljebb átlagosnak lehetett nevezni. Ekkor a Galáctico Pegasóban, a negyedik ligában kapott bizonyítási lehetőséget. A bajnokságban 366 csapat küzd 18, területi alapon kialakított csoportban. A klub 2010-ben pénzügyi problémái miatt megszűnt, Mata a Rayo Vallecano B-csapatában folytathatta csak a pályafutását. 2014-ben jutott el addigi pályafutása csúcsára, az épp másodosztályú Girona szerződtette. Már majdnem 29 éves volt, mikor bemutatkozott az élvonalban, 2018-ban a Getafe ingyen csapott le rá. Ma már spanyol válogatott: 2019 márciusában Norvégia ellen kapott lehetőséget – mondjuk nem sokat, a 89. percben állt be csereként…

De nem csak ők ketten jártak be ilyen utat. Damián Suárez kétszer esett ki az élvonalból, két egymást követő idényben, mielőtt a Getafénél megtalálta volna a helyét. Allan Nyom korábban Angliában küzdött állandóan a kiesés elkerüléséért, a Watford és a West Bromwich Albion légiósa volt. Djené Dakonam szintén a Getafe színeiben mutatkozott be a spanyol élvonalban. Az egész keretet, tokkal-vonóval 177 millió euróra becsülik. A 11. legértékesebb a La Ligában, de ebben vastagon benne van a 2018–2019-es idényben nyújtott kimagasló teljesítménynek köszönhető értéknövekedés is: akkor még csak 69.5 millió euróra becsülték José Bordalás teljes csapatát…

A RENDEZŐ-FORGATÓKÖNYVÍRÓ

José „Pepe” Bordalás a 23. idényét tapossa, mint labdarúgóedző, ám a 2016–2017-ben kiharcolt feljutás előtt még sosem volt élvonalbeli csapat trénere. Komolyabb trófeát sem nyert.

„Először a védőknek szól: »zúzzátok össze a tévét«! Aztán hívja a középpályásokat: »verjétek le lámpákat«! Végül a csatároknak: »törjétek össze a kanapét«” – mondja Bordalás egyik korábbi játékosa a spanyol szakvezető filozófiájáról. Persze aztán megjegyzi, csak viccel – félig.

A visszafogott, precízen nyírt szakáll és az intelligenciát sugalló szemüveg mögött egy olyan karakter lapul, aki bármelyik film főgonoszának elmenne – írja elemzésében az elartedf.com. Bordalás az a típusú edző, aki tényleg mindent bevet, hogy játékosait kizökkentve a hétköznapokból a lehető legjobban motiválja. Nem áll messze tőle, hogy szó szerint berúgja az öltöző ajtaját, és az elbeszélések szerint néhány taktikai táblát is szétzúzott már. Bordalás filozófiájának alapja, hogy mindegyik futballmérkőzés egy-egy miniatűr háború, és olyan játékosokat gyűjt maga köré, akik képesek ugyanígy megélni a találkozókat. Az nyer, aki a végsőkig koncentrál. Az nyer, aki képes megragadni akár az egyetlen kínálkozó lehetőségét is a gólra.

A fáma szerint az egyik mérkőzés előtt arra kérte az egyik játékosát, hogy tartson meg egy tollat az orra és a homloka közé szorítva, s közben bandzsítson. Ezt követően kivette a tollat, majd közölte a futballistával, ugyanilyen képet vágva vonuljon ki a pályára – a cél világos: rettentsd meg az ellenfelet!

A Getafe a 21. helyen állt a másodosztályban, amikor Bordalás 2016 szeptemberében átvette az együttest. Aztán a 3. helyen zárt a csapat, majd megnyerte a rájátszást, s feljutott a La Ligába.

SZERKEZET

Ahogyan már szóba került, Bordalás háborúba küldi a játékosait. És a Getafe ennek megfelelő futballt nyújt a pályán. Nem művészek, de nem is hentesek. Agresszív, alapvetően romboló, cserébe remekül kontrázó együttest alakított az 55 esztendős tréner. Mindezt hiába tudják az ellenfelek is – az elképzelés remekül működik a harmadik idényben is. A 2017–2018-as kiírásban elért 8. helyet egy 5. hely követte, jelenleg szintén a bajnokság 5. helyén áll a Getafe.

Bordalás a hagyományos 4–4–2-es hadrendet részesíti előnybe, és csak a legszükségesebb esetekben tér el ettől. Filozófiája egy rendkívül kompakt csapaton alapul, amely igyekszik a különböző zónákban újra és újra létszámfölénybe kerülni – a saját térfelén. Védekezésben nem ritka, hogy úgy fest, szinte négy középső védő és négy szélső védő van a pályán. Sőt, még az egyik csatár is mélyen visszalép a saját térfelére, hogy labdákat vadásszon, majd indulhasson a kontra. A Getafe ritkán presszionál, ha viszont igen, akkor azt váratlanul, egy gyors váltásból teszi, ezzel is próbálva kizökkenteni az ellenfelet – szól az elemzés további része.

A stabil védekezés működik, az előző évadban 38 bajnokin csupán 35 gólt kapott a Getafe. Ennél kevesebbet csak az Atlético Madrid szedett be. A jelenlegi idényben – nagyrészt a legutóbbi két bajnoki fordulóban elszenvedett, az FC Barcelona (1–2), illetve a Sevilla (0–3) elleni vereség miatt – a Sevillával holtversenyben a negyedikek ebben a mutatóban. 25 bajnoki, 25 kapott gól. A másik oldalról övék a legrosszabb labdabirtoklási átlag: csupán 43 százalékban járatják a labdát – ez is azt bizonyítja, mennyire a kontrákra építenek. Arra viszont remekül.

Ehhez a fajta szervezett védekezésből, villámgyors ellentámadásba átalakuló játékhoz kiváló állóképesség is kell. Ebben kulcsszerepe van Javier Vidalnak. A csapat vezető fizioterapeutája egy mesterséges intelligencián alapuló, Izraelben fejlesztett segédprogramot használ, a Zone7-t. A szoftver egyszerre dolgozik a világ minden tájáról beérkező sportolókról készült adatokkal, a teljesítményükhöz vezető részletes edzésmunkákkal, valamint a Getafe adott játékosainak „történetével” (korábbi mérések, sérülések, meccsteljesítmények, stb.). A madridiak látványosan jó állapotban vannak: a több mint 30 fős keret a teljes 2018–2019-es idényben összesen 178 napnyi hiányzást hozott össze sérülések miatt.

CSATTANÓ

Bordalás szisztémája Európában is működik. Szintén beszédes adat, az Európa-ligában a 16 közé jutásért az Ajax elleni első mérkőzésen az amszterdamiaknak egyetlen kaput eltaláló kísérletük sem volt velük szemben. Pontatlan lövésük, fejesük is csupán három – ehhez hasonló a hollandokkal a teljes évadban nem fordult elő. A Getafe tökéletesen fojtotta meg a tavalyi Bajnokok Ligája-elődöntős gárda támadójátékát. Ha az Interét is sikerül hasonlóan hatástalanítani, az már tényleg topkategóriás fegyvertény lesz.

A Getafe az előző évadban 38 mérkőzés után csupán két ponttal maradt el a Valenciától és lett ötödik. A Bajnokok Ligája-indulás nem, az Európa-liga-főtábla viszont története során harmadszor összejött a 36 éves múltra visszatekintő gárdának.

A klubot szinte semmi sem predesztinálná abba a magasságba, amit elérhet. Nincs nagy tradíciója, nincs hatalmas népszerűsége. Még csak regionális szinten sem. Sőt, nem is igazán madridi csapat, sokkal inkább elővárosi, alvóvárosi klub, mintha csak Budaörsön vagy Dunakeszin próbálna egyszer csak versenyre kelni valaki az Újpettel, a Honvéddal vagy a Ferencvárossal azért, hogy Budapest topklubja legyen.

Ami mindennél árulkodóbb: a klubelnök-tulajdonos Ángel Torres Sánchez és a vezetőség több tagja is bevallottan a Real Madrid bérletese.

A Getafe hátránya ezúttal egy pont a BL-indulást jelentő 4. hellyel szemben.

Vajon eljön az idő, amikor a Real-elnök Florentino Pérez is állandó vendég lesz Coliseum Alfonso Pérezben?

Készült az elartedf.com összeállítása alapján.