A LABDARÚGÁS A VÉRÉBEN VAN
Rodrygo, teljes nevén Rodrygo Silva de Goes 2001. január 9-én látta meg a napvilágot a Sao Pauló-i Osascóban. A középosztálybeli házaspár sokáig egyetlen csemetéjének útját édesapja, Eric igazgatta, aki ugyan az alacsonyabb osztályokban pályára lépett, ám gyorsan felismerte, hogy nincs nagy jövője a sportágban, így fián keresztül igyekezett beteljesíteni álmait. A kis Rodrygo már fiatalon megismerkedett a labdarúgás alapjaival, az édesapja által nagyra tartott Robinho mozdulatairól nemcsak minden egyes fellelhető videót megnézett, tökéletesen el is sajátította a korábbi Santos-, majd Real Madrid-támadó mozgását és cseleit.
Ezek után talán nem meglepő, hogy éppen Robinho egykori nevelőegyesületéhez, a Santoshoz csatlakozott a 10 éves tehetség. A kikötővárosi klubnál kezdetben a futsalcsapatban bontogatta szárnyait, továbbfejlesztve technikáját, cselezőkészségét és gyorsaságát. Az idővel csapatkapitánnyá váló, korosztályából kiemelkedő játékost alig 16 évesen hívta meg a felnőttcsapat edzésére a Santos akkori edzője, Dorival Júnior, ám a tényleges bemutatkozásra még hónapokig várni kellett. A lehetőség néhány hónappal később jött el, az Atlético Mineiro elleni bajnokin csereként, a hajrában kapott lehetőséget a már profi szerződéssel rendelkező Rodrygo, aki néhány héttel később az első gólját is megszerezte a bajnokságban.
A brazil szinten szélesebb körű ismertséget mégis a Libertadores-kupa jelentette az ifjú titán számára, aki 17 éves, két hónapos és hatnapos volt, amikor betalált a Nacionalnak.
„Örülök neki, hogy én vagyok a legfiatalabb. Valóra vált az álmom. Remélem, megértik a tanáraim, hogy miért hiányoztam az iskolából” – fogalmazott a meccs után Rodrygo.
Ekkor már Dél-Amerika legígéretesebb tehetségei között emlegették a példaképéhez, Robinhóhoz hasonló stílust képviselő támadót, és ez nem kerülte el a figyelmét a Real Madrid megfigyelőinek sem, akik Vinícius Júnior megszerzése után is kiemelten figyelték a labdazsonglőrök nemzetét. A spanyolok gyorsan lecsaptak a lehetőségre, és viszonylag hamar megegyeztek a Santosszal, amely az egyezség értelmében 45 millió euróval lett gazdagabb, ráadásul nem kellett rögtön lemondania csiszolatlan gyémántjáról, mert a Realnál úgy ítélték meg, egy év rendszeres játék a brazil klubnál jobban szolgálná Rodrygo fejlődését.
KÉTSÉGEK KÖZÖTT
A támadósor bármely részén, sőt, irányítóként is bevethető játékos végül nyolc góllal zárta a „tanulóidényt”, azt ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy ezek közül hetet olyan csapatok ellen szerzett, amelyek utóbb búcsúztak az élvonaltól – a nagy csapatok, mint például a Palmeiras, a Gremio és a Sao Paulo elleni összecsapásokon az esetek többségében szenvedett, mert többnyire kisebb területe volt ahhoz, hogy igazán kijöjjenek az erősségei.
A pályától távol teljesen hétköznapi srácot ismerhetünk meg Rodrygo személyében. A hírnév ellenére teljesen hétköznapi életet él, távol áll tőle, hogy a bulvárújságok hasábjain szerepeljen, nincsenek allűrjei, és amikor teheti, kedvenc hobbijának, a gördeszkázásnak hódol – immár Madrid utcáin. Barátai önuralommal rendelkező, maga elé reális célokat és azokat megvalósító emberként jellemzik, aki – ha a szükség úgy hozza – igazi vezérként viselkedik. |
„A legjobb döntés az lenne Rodrygo érdekében, ha még két évet itt maradna a Santosnál, de erről nem én döntök” – mondta a Santos irányítását 2018 decemberében átvevő korábbi argentin kapitány, Jorge Sampaoli, aki úgy vélte, játékosának még mindenképpen erősödnie kellene fizikailag és mentálisan, mielőtt belevágna a nagy kalandba.
Mindezek ellenére a Real Madrid a várakozásnak megfelelően júniusban bemutatta a 18 éves tehetséget, aki Eden Hazard-hoz és Luka Jovicshoz hasonlóan címercsókkal nyitott a Santiago Bernabéuba kilátogató több ezer szurkoló előtt.
A pályán való debütálása még emlékezetesebbre sikeredett: a Real ugyan 3–1-re kikapott a Bayern Münchentől a Nemzetközi Bajnokok Kupájában (ICC), Rodrygo viszont emlékezetes góllal szépített a bajorok ellen. A Nicklas Süle révén egy adag motivációt kapó brazil szenzációs szabadrúgásgólt tekert Sven Ulreich kapujába, így talán a német védő is megtanulta, hogy legközelebb ne „biztassa” ilyen helyzetben Rodrygót.
A felkészülés hátralévő részét megnehezítette az új szerzeménynek, hogy az Arsenal elleni mérkőzésen combizomsérülést szenvedett, így legkorábban szeptember közepén, a Levante elleni bajnokin ülhetett le a királyi gárda kispadjára, a bemutatkozásra viszont egészen most szerdáig várnia kellett...
AZ ÁLOM VALÓRA VÁLIK
Azt viszont nem lehet mondani, hogy ezt a debütálást nem érte meg kivárni: Zinédine Zidane a 71. percben küldte be a brazilt, akinek mindössze 93 másodpercre volt szüksége ahhoz, hogy letegye a névjegyét: látványos labdaátvétele után ügyesen húzott bal szélről befelé, majd klasszis mozdulattal a bal alsóba tekert. Rodrygo előtt egy bizonyos Ronaldo mutatkozott be ilyen gyorsan góllal a Real Madridban, a kétszeres aranylabdásnak 2002-ben – azaz a selecao színeiben megnyert második világbajnoki címe évében – 62 másodperc kellett az első találatához.
Rodrygo közel egy évvel ezelőtt, 2018 októberében mutatkozott be a brazil U20-as válogatottban – mondanunk sem kell, góllal. Nem meglepő, hogy Titét is megkérdezték ezt követően, mik a tervei a játékossal, a felnőttválogatott szövetségi kapitánya azonban óvatosan fogalmazott. „Gondoltam arra, hogy meghívjam Rodrygót az Uruguay és a Kamerun elleni mérkőzésekre készülő keretbe. Nagyszerű futballista, látszik rajta, hogy használja az eszét, de fizikailag még nem áll készen, nem elég érett. Ezen a téren még fejlődnie kell” – mondta Tite még tavaly ősszel. |
„Nem akarom Ronaldóhoz hasonlítani magam, minden idők egyik legjobbjáról és a hazám bálványáról beszélünk. A gólomhoz: jól vettem át a labdát, és pontosan tudtam, hogy onnan mit kell tennem. Mindig azon dolgozom, hogy megmutassam, mire vagyok képes. A főnök (Zidane – a szerző) nagyon jó abban, amit csinál, mindennap beszélünk, és tökéletesen tisztában van azzal, hogy mivel biztasson a munka folytatására. Itt vagyok a Real Madridnál, és nem érdekel, hogy Raúl irányítása alatt a Castillában játszom, vagy az első csapatban. A Real Madridnak mindig nagyszerű játékosai lesznek, tehát a tekintély mindig elvárt lesz. Zidane igazi nyugalmat és bizalmat sugároz, szerintem ezért mennek jól a dolgok. Nehéz megszólalnom, mert azóta álmodtam erről a pillanatról, hogy csatlakoztam a Realhoz, és az, hogy a szurkolók az én nevemet skandálják... Elképesztően boldog vagyok” – szerénykedett Rodrygo.
Talán nem túlzás kijelenteni, ha a szerdai góljához hasonlókkal örvendezteti meg a Bernabéu népét, a drukkerek is boldogok lesznek majd.