FFT: A Real együtt játszatott volna Zidane-nal – Mendieta

Ízelítő a nagyinterjúból:

Játszottál Pep Guardiolával és Diego Simeone oldalán is. Melyikükből nézted ki inkább, hogy edző válik belőle?
Shaun Hudson, Manchester
Mindkettejükből. Egyértelmű volt, olyan szenvedéllyel viseltettek a labda­rúgás iránt, és ez nem csak magára a játékra vonatkozik. Rögtön sejteni lehetett, hogy ebből a két fickóból edző lesz. Ami Guardiolát illeti, egy közös étkezés alkalmával végig a taktikáról beszélt, én meg gondoltam, menjen a fenébe, eszem! Hihetetlenül szenvedélyes volt már akkor is, akárcsak Simeone. Olyan játékosok voltak, amilyet mindenki nagyon akar a saját csapatába, mert mindenkiről tudtak mindent.

Melyik edződ volt a legnagyobb hatással a pályafutásodra?
Andy Jowett, Facebook
Kettőt kell mondanom: Luis Aragonés és Claudio Ranieri. A Valenciában még nagyon fiatal voltam, és Aragonés tisztességes, nagy tudású tréner volt. Aki tanulni akart, az csak odafigyelt rá, és felnyílt a szeme. Ez vonatkozott arra, ahogy a játékosokkal bánt, az öltözőre, a médiára, a klubra. Remekül viszonyult hozzánk, mindig védett bennünket, de azért megmondta a szemünkbe, amit gondolt. Ranierivel megnyertük a Király-kupát, a negyedik helyet szereztük meg a bajnokságban, kulcsjátékos lettem, jönni kezdtek a gólok. Csapatkapitányként egyre inkább fontossá váltam, annyira, amennyire mindig is akartam. De Guus Hiddinket sem szabad kihagynom. Az ő keze alatt nem mindig voltam kezdő, de meglátott valamit bennem, és ő vitt a Valenciába.

Két BL-döntőt is elveszítettél, 2000-ben a Real Madrid, 2001-ben a Bayern München ellen. Melyik fájt jobban?
Ronney Dellamare Jr, Facebook
Mindkettő nagyon fájt! A második talán egy kicsit jobban, mert ott az első perctől fogva jól támadtunk, jól védekeztünk, uraltuk a játékot, szóval minden úgy ment, ahogyan egy döntőben arról álmodni lehet, és amikor korábban a Real Madridtól kikaptunk, ez még nem így volt. A Bayern ellen jól ment minden, rettentően közel voltunk a sikerhez, végül tizenegyespárbajban kaptunk ki. Nagyon szerettem volna csapatkapitányként a magasba emelni a trófeát, fájdalmas volt a vereség. De egy olyan csapattól, mint a Valencia, az is hatalmas teljesítmény, hogy kétszer egymás után döntőbe jut.

Közel voltál hozzá, hogy a Real Madrid játékosa legyél?
Ugo Pelloni, Facebook
Mielőtt Olaszországba igazoltam, a Real Madrid tett egy kísérletet, hogy megszerezzen, bár tudtam, hogy erre alig van esély. Néhány évvel korábban a Real elvitte Predrag Mijatovicsot a Valenciából, de az eljárás korántsem volt szép, lényegében ott legyeskedtek körülöttünk, hogy megszerezzék, és ez az eset romba döntötte a két klub viszonyát. Tudtam, hogy ha a Real nem teljesíti a rólam szóló feltételeket a záradékban, az egészből nem lesz semmi. Nem is fizették ki. Éppen akkor igazolták Zinédine Zidane-t a Juventustól, nem akartak még egy ilyen nagy kiadást. A Real Madrid együtt játszatott volna engem és Zidane-t, ami klassz lett volna, de nem a Valenciának, nem is kezdték meg a tárgyalásokat. A Lazio és a Milan is érdeklődött irántam, utóbbi csapat épp akkor szerződtette Rui Costát, a Juventus pedig – mivel pénzre tett szert Zidane eladásából – megvette Pavel Nedvedet a Laziótól. Így aztán a római klub vitt el engem, mert ott meg megváltak Juan Sebastián Veróntól, aki a Manchester Unitedba távozott.

A teljes interjút elolvashatja a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!