David Villa: Bízom benne, hogy fejlődik a magyar labdarúgás

– Ha azt mondom, Nikolics Nemanja?
– Ne is folytassa, természetesen tudom, kiről van szó – válaszolta a Nemzeti Sportnak adott exkluzív telefonos interjújában a világ- és Európa-bajnok David Villa, az észak-amerikai profi ligában (MLS) szereplő New York City 36 esztendős spanyol csatára. – Szintén az MLS-ben játszik, nem kérdés, a Chicago Fire remekül döntött a szerződtetésével. Kiváló futballista, vérbeli góllövő, az előző idényben nagy csatát vívtunk a gólkirályi címért, végül ő nyert.

– Ezenkívül mennyit tud a jelenlegi magyar labdarúgásról?
– Nagyon keveset. Egy-két magyar futballistával találkoztam ellenfélként, például a Kansasben játszó Sallói Dániellel, de válogatott szinten emlékeim szerint sohasem léptem pályára Magyarország ellen. Bízom benne, hogy fejlődik a magyar labdarúgás, és több nagy tornán szerepel majd.

– A spanyol válogatottat egyre többen emlegetik a világbajnoki cím legnagyobb esélyesei között. Mit gondol, megismételhető a 2010-es diadalmenet?
– Remélem! De nehéz bármit is mondani, úgyhogy eltekintenék a jóslástól. Erős csapatunk van, képességei alapján eljuthat a döntőig, ott pedig bármi előfordulhat.

– Bár 2015 decemberében visszavonult a válogatottól, tavaly augusztusban ismét meghívót kapott, sőt az olaszok ellen három-nullára megnyert selejtezőn csereként játszott néhány percet. Ha Julen Lopetegui szövetségi kapitány felhívná, hogy van egy hely az oroszországi keretben, mit válaszolna?
– Jó kérdés, fogalmam sincs. Nem szoktam ezen gondolkodni, őszintén szólva ennek nincs realitása.

– Azzal egyetért, hogy a jelenlegi spanyol válogatott csaknem annyira erős, mint a 2010-es vagy a 2008-as?
– Maradjunk annyiban, hogy erős. A válogatott most is tele van kiváló futballistával, de felesleges összehasonlítani a két csapatot. Minden korszak, minden válogatott más.

– Kit tart pillanatnyilag a legjobb spanyol labdarúgónak?
– Sohasem egyénekben gondolkodtam, mindig a csapat nyeri meg a mérkőzéseket, ne várja tőlem, hogy bárkit kiemeljek.

– Azt viszont elárulhatja, mi volt a titka a 2010-ben világbajnoki címet szerző együttesnek, amelynek kulcsembere és házi gólkirálya volt a dél-afrikai tornán szerzett öt góljával.
– Nem volt titok, a futball valójában egyszerű játék. Erős csapatunk volt, remek labdarúgókkal, nagyszerű közösséggel, mindennek megkoronázása volt a 2010-es diadal, ami mindnyájunknak felejthetetlen élmény, egyben óriási siker.

– Bizonyára tudja, hogy a hollandok elleni döntőben győztes gólt szerző Andrés Iniesta az idény végén távozik az FC Barcelonától. Ön öt évvel ezelőtt hagyta el a katalánokat – mit tanácsolna neki?
– Nem hinném, hogy bármit tanácsolnom kellene neki, profi futballista, pontosan tudja, mit miért tesz. Viszont ha már szóba hozta, hadd említsem meg, óriási megtiszteltetés, hogy a válogatottban és a Barcában is együtt futballozhattam vele.

– Igaz az önnel kapcsolatban több helyen olvasható anekdota, mely szerint gyerekkorában eltört a jobb lába, ám gipszben is játszani akart, és ennek köszönhetően lett kétlábas futballista?
– Mindössze négyéves voltam, amikor ez történt, nem hinném, hogy olyan sokat segített abban, hogy megtanuljam használni a bal lábamat is. Szerintem sokkal inkább a rengeteg gyakorlásnak köszönhető.

– Ki volt a példaképe kiskorában?
– Luis Enrique. Szerettem volna olyan jó csatár lenni, mint ő.

– Kijelenthetjük, hogy sikerült, sőt talán túl is szárnyalta. Amellett, hogy világ- és Európa-bajnok, ötvenkilenc góllal a válogatott történetének legeredményesebb játékosa.
– Büszke vagyok erre. Persze rengeteg munka van mögötte, nehéz volt elérni, manapság ötvenkilenc gól válogatott szinten nagyon sok. Hatalmas dicsőség, hogy jelenleg én tartom a rekordot, pedig sok kiváló csatára volt már Spanyolországnak.

– Bár Luis Enrique az ön távozása után lett edző a Barcelonánál, klubszinten két edzőfenoménnal, Josep Guardiolával és Diego Simeonéval is együtt dolgozhatott. Jól sejtem, hogy őket sem szeretné összehasonlítani?
– Eltalálta! Valóban nagyszerű edzők, mesterei a szakmának, hálás vagyok a sorsnak, hogy velük dolgozhattam. Rengeteget tanultam tőlük, mindkettejüknek sokat köszönhetek, de ez Vicente del Bosquéra vagy Luis Aragonésra is igaz.

– Mit gondol a Barca jelenlegi idényéről?
– Noha a Bajnokok Ligájából kiesett, és végül nem tudta veretlenül megnyerni a bajnokságot, a bajnoki címmel és a Király-kupa-elsőséggel összességében nagyon jó idényt zárt.

– Mi az, amit a leginkább élvez New Yorkban?
– A futballt! A bajnokság erősödik, folyamatosan fejlődik, és egyre több a jó játékos a ligában.

– Mi a terve a következő öt évre? El tudja magát képzelni edzőként?
– Nem tervezek ennyire előre. Napról napra, meccsről meccsre készülök, edzem, egyelőre nem gondolkodom azon, mi lesz öt év múlva. Ahogy említettem, élvezem a futballt az Egyesült Államokban, és örülök, hogy még mindig játszhatok.

– Mit jelent önnek a labdarúgás? Amikor gyermekei először megkérdezték, mi az a futball, mit válaszolt nekik?
– Az édesapjuk hivatása, amely az egész életét végigkísérte. A játék, amelyet mindig is nagyon élvezett, és amelynek köszönhetően rengeteg sikerben és nagyszerű pillanatban lehetett része.