Ami a Barcából és a Realból hiányzott, az Atléticóban megvolt - szezonzáró

Minden előzetes forgatókönyvet átírt, meglepte a közvéleményt az egész szezonban nyújtott kiemelkedő teljesítményével, és teljesen megérdemelten nyerte meg a bajnokságot a Bajnokok Ligája döntőjére készülő Atlético Madrid, amely véget vetett a Barcelona és a Real Madrid uralmának – tíz év után először nem a „két nagy" egyike hódította el a győztesnek járó trófeát.

A 29. fordulóig „szélárnyékban" menetelő fővárosiak – akik addig csak kétszer vezették a tabellát – a hajrában az élre álltak, vezető pozíciójukat pedig nem is engedték át másnak a pontvadászat befejezéséig. Az argentin „motivátor", Diego Simeone mindenre elszánt játékosai nem a legszebb futballal rukkoltak ki, de a legegységesebb, legösszeszedettebb csapat benyomását keltették, és a szezon teljes egészét górcső alá véve egy percig sem lehet kérdéses, hogy jó kezekbe, a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtó együttes birtokába került a serleg.

Az a csapat ugyanis minden kétséget kizáróan megérdemli a bajnoki címet, amely veretlen marad a Barcelona, Real Madrid kettőssel szemben, soraiban tudja a bajnokság legjobb kapusát, a Zamora-díjat bezsebelő Thibaut Courtois-t – aki 37 bajnokin csak 24 gólt kapott –, illetve Diego Costát. A spanyol válogatott bő világbajnoki keretébe is bekerülő támadó ugyan az idény hajrájában sokat bajlódott sérüléssel – most sem egészséges –, az utolsó négy fordulóban nem is talált a kapuba, de az ősszel még az európai Aranycipő egyik várományosaként emlegették, s akkor is rengeteg borsot tört az ellenfél védőinek orra alá, ha éppen nem szerzett gólt.

A fővárosi piros-fehérek elsőségének értékét növeli, hogy közel sem rendelkeznek olyan anyagi lehetőségekkel és játékoskerettel, mint legfőbb riválisaik. A futballisták minősége azonban immáron megkérdőjelezhetetlen.

REAL MADRID–ATLÉTICO MADRID 0–1

BARCELONA–ATLÉTICO MADRID 1–1

A második helyet – jobb egymás elleni eredményének köszönhetően – a Barcelona kaparintotta meg, amely mindent egybevetve nem érdemelte meg a végső elsőséget, a kiváló őszi szereplést ugyanis bukdácsolásokkal teli tavasz követett. A sokáig listavezető katalánok a szezon második felében – főleg a végjátékban a kiscsapatok ellen – minden pontért vért izzadtak, szenvedtek, játékuk enyhén szólva is elmaradt az utóbbi években megszokottól, és akkor Lionel Messi visszafogott teljesítményéről még nem is beszéltünk.

A probléma természetesen nem egy játékos formahanyatlásában keresendő, de az egyértelmű, hogy a Barcelona vezetőségének lépéseket kell tennie a játékoskeret felfrissítése és megerősítése érdekében, ha ismét triplázásra esélyes csapatot szeretnének látni hétről hétre a Camp Nou gyepén.

A Primera División harmadik helyén az Atlético BL-döntős ellenfele, a Real Madrid végzett, amely bizonyos értelemben a két-három évvel ezelőtti Barcára hajaz: oda-visszavágós párharcban szinte lehetetlen felvenni vele a versenyt, egy meccsen azonban még megfékezhető – a bajnoki hajrában pedig éppen ez történt. Az idény közepén gólgálákat rendező Gareth Bale, Karim Benzema, Cristiano Ronaldo trió a mögöttünk hagyott hetekben ritkán állt össze, ami meglátszott a „királyiak" támadójátékán és az elért eredményeken. Egy példával szemléltetve: a Valladolid elleni bajnokin a walesi és a korán lecserélt portugál nélkül csak egy szenvedős döntetlenre futotta az erejükből, ellenben a két klasszissal soraikban a Bayern München otthonában hintettek egy négyest – van különbség.

Az állandóság, a kiegyensúlyozottság tehát a Real Madrid játékából is hiányzott, a csapat ráadásul egyszer sem nyert a Barca (1–2, 3–4), Atlético (0–1, 2–2) kettős ellen. Így pedig nehéz...

ATLÉTICO MADRID–REAL MADRID 2–2

REAL MADRID–BARCELONA 3–4

Éppenséggel a bajnokság további tizenhét csapatáról is hosszú elemzést lehetne írni – némelyikről ódákat zengeni –, de meghúzzuk a nadrágszíjat, s rövidebben foglalkozunk a többi együttessel.

A Bajnokok Ligája-selejtezőt érő negyedik helyen a két évvel ezelőtti fényében csillogó Athletic Bilbao zárt – amely akkor Európa-liga-döntőt játszott –, míg az El-szereplést garantáló helyeken a második számú európai kupasorozatot harmadszor megnyerő Sevilla, az újonc létére a szezon pozitív meglepetéseként szolgáló Villarreal és a Bajnokok Ligáját is megjáró Real Sociedad végzett.

A Santiago Bernabéu Stadionból egy, a Camp Nouból három ponttal távozó Valenciának lényegében esélye sem volt a nemzetközi kupaszereplést érő helyekre, a Barcelona élére a minap kinevezett Luis Enrique irányította Celta Vigo, valamint a Paco Jémez vezérelte Rayo Vallecano – amely a 27. fordulót követően még az utolsó előtti helyen állt – viszont minden dicséretet megérdemel teljesítményéért.

Az utolsó öt bajnokiján tizenegy pontot szerző Getafe, továbbá a 34. forduló után veretlen Almería huszáros hajrája miatt nem érdemelt kiesést, az Espanyolnak pedig az is bőven belefért a bennmaradáshoz, hogy utolsó nyolc bajnokiján csak két pontot szerzett.

A kiesés elkerüléséért az utolsó percekig ádáz küzdelem folyt, végül az Osasunától, a Valladolidtól és a bajnokságban csalódást keltően szereplő, az Európa-ligában amúgy a nyolcaddöntőig jutó Betistől – amely a 13. körtől kezdve sereghajtóként kullogott – vettünk búcsút. Érdekesség, hogy előbbi két csapat a Real Madriddal és a Barcelonával szemben veretlen maradt hazai környezetben – a pamplonaiak még az Atlético ellen is –, de ez sem volt elegendő az első osztályú tagság megőrzéséhez. Sőt a lila-fehérek november óta csak egyszer kaptak ki saját közönségük előtt – az utolsó meccsen a Granada ellen, amikor már nem fért bele a botlás...

A másodosztályban még három forduló vár a csapatokra, matematikailag még nincs biztos feljutó, de nagyon úgy fest, hogy az éllovas Deportivo La Coruna egy szezon után visszajut az élvonalba. A galíciai klubot jelen állás szerint az Eibar követheti, amely korábban még nem szerepelt a legjobbak között. A 3–6. helyen végző csapatok osztályozón vesznek részt, de ha a pillanatnyilag harmadik helyen tanyázó Barcelona B az imént említett tartományban fejezi be az idényt, akkor a hetedik helyezett is indulhat a playoffban.

Az élvonalbeli bajnokság befejezését követő napon a Spanyol Labdarúgóliga (LFP) nyilvánosságra hozta az idény álomcsapatát, amelyben hét Atlético-játékos kapott helyet, amit sokallhatunk, ám ha jobban belegondolunk, egyik játékos sem érdemtelenül került be a legjobb tizenegybe. Az Athletic Bilbaót két, a Sevillát és a Real Madridot egy-egy játékos képviseli a listán, a Barcelonából senki sem fért be.

A SZEZON ÁLOMCSAPATA AZ LFP-NÉL
Thibaut Courtois (Atlético Madrid) – Juanfran (Atlético Madrid), Aymeric Laporte (Athletic Bilbao), Diego Godín (Atlético Madrid), Filipe Luís (Atlético Madrid) – Koke (Atlético Madrid), Ander Iturraspe (Athletic Bilbao), Ivan Rakitic (Sevilla), Gabi (Atlético Madrid) – Diego Costa (Atlético Madrid), Cristiano Ronaldo (Real Madrid)

Végezetül – de nem utolsósorban – lássunk néhány statisztikai érdekességet, amelyek helyet követelnek maguknak szezonzárónkban.

A spanyol bajnokság 2013–2014-es idényében tizenhét mesterhármast láthattunk – Lionel Messi háromszor, Cristiano Ronaldo és Pedro kétszer-kétszer triplázott –, a három gólt szerző futballisták csapata minden esetben megnyerte az adott mérkőzést.

Az idény leggyorsabb gólját a Valencia középpályása, Seydou Keita szerezte, aki az Almería elleni március 27-ei bajnokin valamivel több mint hét másodperc után talált a kapuba.

MÉG „EL SEM KEZDŐDÖTT” A MECCS, KEITA MÁRIS BETALÁLT

A legnagyobb különbségű győzelmeket a Barcelona (Levante 7–0, Osasuna 7–0) és az Atlético Madrid (Getafe 7–0) aratta, míg a legtöbb gólt az október végén rendezett Real Madrid–Sevilla (7–3) találkozó hozta.

REAL MADRID–SEVILLA 7–3

A legtöbb néző átlagosan a Barcelona hazai meccseire látogatott ki (71929), a legkevesebb pedig a Getafe találkozóira (6823). Az évad 370 bajnokiját körülbelül 10.1 millió szurkoló tekintette meg a helyszínen, ami kilencszázalékos visszaesést jelent a 2012–2013-as évadhoz képest. A legtöbb gól (42) a 14., míg a legkevesebb (17) a 7. fordulóban született. A játékosok összesen 1021-szer vették be a kaput.

A hónap legjobbjait tartalmazó táblázatból kiderül, hogy a Real Madrid és a Barcelona alkalmazottjai nem brillíroztak a voksoláson, ellentétben az Atlético Diegóival. A „bajnoki döntőben” egyenlítő gólt fejelő Godín elmondhatja magáról, hogy az idény utolsó két hónapjában őt választották a legjobb játékosnak – középhátvéd létére.