Hogyan illeszkedhet be Fabregas a Barcelonába?

Fabregas egyik legnagyobb értéke a sokoldalúsága. Képességei lehetővé teszik, hogy a középpályán támadó és védekező feladatokat is magas szinten lásson el. Az Arsenalnál kezdetben védekező középpályásként, amolyan hátravont irányítóként számítottak rá; Gilberto Silva és Patrick Vieira mellett tanulta a szakmát.

„Igazán szerencsés vagyok, hogy mellettük, és nem ellenük kellett futballoznom. Játékuk, stílusuk nagyban hatott rám, sokat köszönhetek nekik" – emlékszik vissza Fabregas a nevezett duó mellett eltöltött időszakra.  

Az utóbbi időben azonban mindez megváltozott. Arsene Wenger sokkal feljebb tolta az egyre inkább beérő klasszisjátékosát, és Fabregas a csatár(ok) mögött mozogva is nagyszerűen feltalálta magát.

„Itt sokkal türelmesebbnek kell lennem, mert kevesebb labdát kapok. Cserében veszélyesebbé vált a játékom, több lehetőségem van a gólokra, gólpasszokra, és sokkal szabadabban futballozhatok. Ez utóbbit nagyon élvezem, így inkább erre a szerepkörre szavazok."

A Barcelona 4–3–3-as felállásában azonban ilyen szerep nincs, még ha elő is fordul, hogy Andrés Iniesta vagy Lionel Messi középre húzódik. Ami pedig az előre játékot illeti: Fabregas ebben a feladatkörben a klasszisok közül is sok riválist utasít maga mögé, de a katalánok kiválóságaival ebben a tekintetben még ő sem veheti fel a versenyt. Ellenben a középpályán megtalálhatja a számításait.

Ennek a csapatrésznek jelenleg Xavi a legmeghatározóbb labdarúgója, évek óta aranylabdáért kiáltó, zseniális és szinte hibátlan játékkal szervezi a katalánok futballját. Mellette Iniesta, Seydou Keita és Sergio Busquets jut meghatározó szerephez, aminek jelenleg elsősorban Yaya Toure látja kárát. A már említett sokoldalúságát kihasználva Fabregas szinte bármelyikük feladatkörével megbirkózik, a legtöbben mégis úgy gondolják, az ő sorsa elsősorban az, hogy Xavitól átvegye a karmesteri pálcát. Erre viszont még várni kell.

Igaz, hogy Xavi az idén töltötte be harmincadik életévét, a spanyol bajnokság azonban játékát tekintve sokkal lassabb, kontroláltabb, mint mondjuk az angol. Kevesebb az ütközés, a fizikai kontaktus, így a labdarúgók pályafutása is hosszabbra nyúlhat. Különösen, ha valaki olyan játékintelligenciával rendelkezik, mint Xavi.

Ebben a helyzetben szintén kulcskérdés lenne, hogy Henry – akitől ebben a szezonban nagyon kevés meghatározó teljesítményt láttunk – meddig szolgálja még a Barcelonát. Illetve, hogy pótlását házon belül oldaná-e meg Pep Guardiola, vagy a helyére jegyzett, rutinos játékost szerződtetnének a katalánok. Előbbi megoldásra tökéletes alternatívát biztosít számára Iniesta, aki már eddig is rendszeresen játszott a bal oldali támadó szerepkörében. Tolódásával több lehetőség jutna a középpályás rendszer változtatására, rotálására, még egy esetleges érkezővel együtt is. Persze, Busquets és Keita aligha örülne ennek feltétlenül.

Ugyanakkor azt se felejtsük el, hogy már régen elmúltak azok az idők, amikor egy erős kezdőcsapattal kupákat lehetett nyerni. A legjobbak szintjén minőségi játékosok kellenek a cserepadra is, akiket ésszerű rotáció mellett lehet szerepeltetni. Ez egyrészt egyensúlyban tartja a keretet, másrészt kiélezett versenyhelyzetet teremt, amiből a jó edző csak profitálhat. De sérülések és eltiltások miatt sem kell kötelezően főnie a vezetőedző fejének

A spanyol szakírók szinte kivétel nélkül egyetértenek abban, hogy Fabregas hazatérése csak idő kérdése. A Barcelona nevelte, ráadásul köztudott, hogy kedvenc játékosa és példaképe mindig is José Guardiola volt – az ő tisztelete miatt játszik 4-es számmal. Ezt az elméletet tovább erősíti, hogy amíg a Barca hat trófeát is begyűjtött 2009-ben, addig az Arsenal 2005-ben, az FA-kupa elnyerésével villantott legutóbb, és nagy sikerekre valószínűleg idén sem számíthatnak szurkolóik.

Fabregas pedig minden bizonnyal szeretne minél több serleget megnyerni...