„...ebben a csapatban nem az egyének miatt vagyunk erősek.” – véli Balogh Botond és Nagy Zsolt is.

„Minden mérkőzésen meg akarom mutatni, hogy miért én lettem a csapatkapitány.”

„Úgy voltam vele, beállok oda lesőharcsába, hátha lepattan a szabadrúgás. Nekem lett szerencsém.”

„Nem edzettem a bokám miatt két napig, de mondtam a Misternek, ha leszakad a lábam, akkor is játsszom.”

„Hihetetlen játékos, nagyszerű vezér, aki a pályán is képes a csapat élére állni. Húzza magával a többieket.”

„Hogy milyen ennek a csapatnak a kapitányának lenni? Egyszerű!”

„Leírhatatlan az, hogy ismét sikerült. Ráadásul a csoportból való egyenes kijutás történelmi.”

„Sokan azt hitték, én fejeltem a gólt, annyira örültem neki. Egy pontért jöttünk, azt megszereztük.”

„Nem hittem el! Egy helyben álltam, és attól féltem, hogy les lesz, vagy bármi más...”

A belvárosi pubban majdhogynem a csillárról is lógnak a magyar drukkerek.

„Kilencven percen keresztül szurkolni fogunk” – ígérik a stadionba bejutott magyar szurkolók.

„Kaland és kész, jövünk. Szurkolók vagyunk, mi mindenhová elkísérjük a csapatot.”

„A mester úgy küldött a pályára, jó lenne, ha lőnék egy gólt. Kalmár pedig megtarthatja a jó szokását.”

A gólja után foglalták dalba a csatár nevét:„Remélem, még többször előfordul, hogy a nevemet kiabálják.”

„A realitás az: nagyon messze vagyunk attól, hogy feljutó csapat legyünk.”

Az MTK védője nemrég elhunyt édesapjának ajánlotta a találatot, amire oly sokat várt.