„Még így a verseny után is nehéz feldolgozni, hogy milyen hangorkán fogadott a pálya minden egyes részén.”

„Túlélem” – konstatálta, hogy egy rovarcsípéstől bedagadt a bal keze, ez azonban a futásban nem akadályozta.

A magasugrás olasz világbajnoka azt is elmondta, miért tört ki belőle a földöntúli öröm.

A 400-on az elődöntőig jutó futónk rengeteg üzenetet kapott, és mindenkinek egyesével válaszolt is.

„Ezért érdemes volt atletizálni, megérte az a sok kemény év, a szenvedés, hogy ezt átélhessem.”

Tóth Anna: Ha itt nem futom ki magam, nem hagyom itt a szívemet, lelkemet, akkor hol máshol?

„Hónapokon, éveken keresztül azt hallgattam, hogy nyernem kell, azért az nem tett jót.”

Nemes Rita: Amit átéltünk ebben az évben, azok után, nem gondoltuk volna, hogy idáig jutunk.

A 100 méter friss világbajnoka a sajtótájékoztatón megtapsoltatta a táv első afrikai érmesét.

„Meg akartam ajándékozni a hazai közönséget, hogy megyek egy kört. Az elődöntőben már örömfutás lesz.”

„Nem az a kérdés, hogy ma meddig fogok mosolyogni, hanem hogy még hány napig.”

„Mindenki ordibált, aztán megláttam, harmadik vagyok. Euforikus állapot volt.”

A 3000 akadályon eleső Palkovits István a 26. helyen végzett a selejtezőben, pedig vezetett is futamában.

„Tiszta libabőr voltam, aztán megláttam anyáékat a magyar zászlóval a lelátón... Nagyon jó érzés volt!”

Minden készen áll arra, hogy szombat reggel elkezdődjön a világ harmadik legnagyobb sporteseménye Budapesten.

A kedden bemutatott medálok a 400 méteres futópályára utalva ellipszis alakúak.