Irány Angyalsziget! – Karádi Zoltán jegyzete

NAGYON KÍVÁNCSI LENNÉK, hogy a magyar női röplabda-válogatott tagjai közül eredetileg hányan szerveztek nyaralást a következő két hétre és hányan hittek abban, hogy igenis bejuthatnak az Arany Európa-liga négyes döntőjébe. 

A csapat eredeti programja szerint ugyanis a következő hetekben pihennének a lányok, hogy aztán nekifussanak a felkészülésnek az augusztusi Eb-selejtezőre. Az élet azonban másképpen hozta, de nyilvánvalóan ezt egyikük sem bánja…

A sorozat kezdetekor azt írtuk, ha nem is lehetetlen, de bravúr kellene a svédországi final fourba kerüléshez, a csapat azonban egymás után szállította a győzelmeket. Jó, utólag az Azerbajdzsán elleni siker már nem is akkora nagy szó – a jövő évi kontinensbajnokság egyik társházigazdája az idei El-sorozatnak a legnagyobb sztárjait (többek között a Vasas csapatkapitányát, Ayshan Abdülazimovát is) nélkülözve futott neki, s győzelem nélkül az utolsó helyen végzett.

Azonban Balázsfalván a görögök és főleg a házigazda románok elleni, 0:2-ről aratott győzelem már egyértelműen a bravúr kategóriájába tartozik. A utóbbi meccsen kezdett el az ember hinni abban, hogy ez a csapat bármire képes, amikor kétszettes hátrányban ugyanúgy mosolyogtak a lányok minden egyes labdamenet után, és aztán előbb szépítettek, majd egyenlítettek, végül a döntő szettet is megnyerték. Mert ők akkor is hittek magukban. A siker értékét az is növeli, hogy a románok csak a mieinktől kaptak ki, s egyedüliként ők tudták legyőzni a svédeket.

A játék persze még hagyott némi kívánnivalót maga után. De ezt a lányok a szívükkel kompenzálták: ha nem ment gördülékenyen a támadás, kettőzött erővel küzdöttek a labdáért védekezésben.

Sikerük titka, hogy ez CSAPAT. A kohézióval persze korábban sem volt probléma, de itt most kívülről is érezhető az óriási összetartás és az egymásért küzdés. Persze nem lehet elmenni szó nélkül Németh Anett mellett, akinél több pontot csak a svéd Isabelle Haak tudott szerezni, aki az elmúlt idényben ugyanúgy az olasz bajnokságban fejlődhetett, mint a mi lányunk. Tagadhatatlan, hogy ő válogatottunk vezéregyénisége, s amikor baj volt, ő vitte a hátán a csapatot.

De Alessandro Chiappini szakmai tudását is ki kell emelni, kihozta a maximumot a játékosokból. Ők pedig azzal hálálták meg, hogy két héttel meghosszabbították a júniusi programot, mert az ängelholmi (svédül Angyalszigetet jelent) fináléra a hónap utolsó hétvégéjén kerül sor. Ott pedig lehet szállítani az újabb bravúrokat…

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!