Röplabda: óvónőként folytatná a válogatott liberó

– Honnan kapta a Csipi becenevet?
– Még tizenhét éves koromban együtt játszottam Pallag Ágival, ő adta nekem valamelyik edzésen – válaszolta mosolyogva a napokban visszavonult Szpin Renáta. – Nagyon sokat segített a pályán és azon kívül is, többek között neki köszönhetem, hogy bekerültem a felnőttkeretbe.

– Utánpótlás-játékosként is csapattársa volt Nagy Attila csapatában.
– Pontosan. Attila az egyik legjobb utánpótlásedző Magyarországon, nagyon tapasztalt, óriási szaktudása van. Amikor az ő kezei alatt játszottam, nagyszerű csapatunk volt, sok aranyat hazavittünk az országos döntőkről. Aki nála tanulja meg a röplabda alapjait, sokra viheti a sportágban.
Eleinte feladóként játszott, később liberóként. Mi volt a váltás oka?
Az alacsonyabb termetem miatt jobbnak láttuk, ha liberó leszek, és jobban is szeretem ezt a posztot mind a mai napig. A csapat irányítása, a fokozott koncentráció már fiatalon is jellemző volt rám, ezért Attila külön liberóedzéseket tartott nekem.

– Mit érzett, amikor tizenhat évesen bemutatkozhatott a Békéscsaba felnőttcsapatában?
– Óriási terhet. Viszont Kormos Mihály vezetőedző és a csapattársak is mindenben segítettek. Az akkori bajnokság nem volt ugyan erős, de nagy élmény volt. Örültem, hogy hozzájárultam a klub első bajnoki bronzérméhez, majd egy évvel később az első aranyhoz.

– Amit további négy követett sorozatban, de emellett a Magyar Kupát és a Közép-európai Ligát is megnyerték kétszer.
– Mindegyik idény más miatt marad emlékezetes – évről évre egyre keményebben dolgoztunk, ennek volt a gyümölcse a sok aranyérem. Nagyon büszke vagyok, hogy ötszörös magyar bajnokként vonulhatok vissza, ezt nem sokan mondhatják el magukról.

– A mesébe illő évek mellett volt olyan időszak, amikor mélypontra került?
– Kétezertizennyolc februárjában eltört a bal könyököm, az elég nehéz időszak volt, ráadásul nehezen akart meggyógyulni. Szerencsére az idény végén a bajnoki döntő utolsó mérkőzésein már játszhattam, igaz, csak néhány pontra álltam be.

– Jól sejtem, hogy azért jött el Békéscsabáról, mert Molcsányi Rita lett a csapat első számú liberója, ön pedig emiatt kevesebbet játszott?
– Abszolút. Kaposvárra kerültem, ahova Szasa Nedeljkovics hívott, akit én már Békéscsabáról jól ismertem. Szívesen mentem, mert nála több játéklehetőséget kaptam, elvégre megértem már arra, hogy kezdőként végigjátsszak egy meccset. Jó döntésnek bizonyult, a somogyi életem minden percét élveztem, annak ellenére, hogy a családtól távol kerültem.

– Nehezen viselte?
– Az elején igen, mert nagyon családcentrikus vagyok, bár a két nővérem és a vőlegényem mindenben támogatott. Kaposváron is könnyen beilleszkedtem, mivel több társamat ismertem már korábbról.

– A röplabda után mi kerül most előtérbe?
– Elsődlegesen a civil életem és a családom, amely eddig háttérbe szorult. Végre együtt élhetek a párommal, Szélpál Norberttel, aki az NB I-es Paksban játszik, emellett szeretnék elkezdeni dolgozni óvónőként.

– Óvó néni lesz?
– Igen, még tavaly nyáron szereztem meg a diplomát, de a röplabda miatt eddig nem fért bele. A gyerekek mindig is közel álltak hozzám, megtalálom velük a közös hangot. A sportot is szeretném velük megszerettetni, hiszen fontos lenne, hogy beléjük ivódjon a röplabda iránti szeretet.

– Egyszer talán utánpótlásedzőként is láthatjuk újra a pálya mellett?
– Biztosan nem... – nevet. – Elsőként azt határoztam el, hogy nem térek vissza a pálya mellé, hiszen akkor ugyanabba a mókuskerékbe kerülnék, mint játékosként, és kevesebb időt tudnék együtt tölteni a szeretteimmel.