Női röplabda: Nem elcsépelt szlogen, szabad kezet kaptam – Hollósy László

– Megérte váltani?
– Életem egyik legjobb döntése volt – válaszolta az előző idényben a Nyíregyháza női és a Kazincbarcika férfi röplabdacsapatánál is dolgozó Hollósy László, aki a nyár óta a német első osztályban szereplő VfB Suhl női együttesét irányítja. – Amihez persze kellett a családom támogatása is, hiszen a feleségemmel és a kisfiammal jöttünk ki, ami órási változás az ő életükben is. Régi vágyam volt, hogy erős bajnokságban méressem meg magamat. Sokan értetlenkedtek, hogy miért olyan csapathoz jöttem, amely az utolsó helyen állt az előző idényben, de már akkor is elmondtam, hogy az új klubvezetőség teljesen más irányvonalat szabott meg, ami nekem nagyon szimpatikus volt.

– Mi ez az irányvonal?
– Hároméves tervet dolgozunk ki, amelyet szépen apránként építünk fel. Az eddigi eredményekből és a csapatot körülvevő közegből is látszik, hogy professzionálisan működünk. Külön ember felel például a közösségi médiáért, egy másik munkatárs a szponzorokat hajtja fel. Mindent azért csinálnak a klubnál, hogy a szurkolókat és a támogatókat maximálisan kiszolgálják. Németországban minden lehetséges forrásnak utána kell menni, csak azt a pénzt költheti el egy egyesület, amit maga előteremt.

– Hamar meg tudta értetni magát az új közegben?
– Nagyon jól érzem magam, teljesen szabad kezet kaptam. Nem elcsépelt szlo­gen volt, hogy a szakmába nem akar beleszólni a vezetőség, tényleg így is működik. Nem is vezetőedzőnek hívnak, hanem sportigazgatónak, minden, ami a csapattal kapcsolatos, az én felelősségem, de minden problémát közösen oldunk meg.

– Ez a fajta felelősség és leosztás újdonságot jelent?
– Rendkívül élvezem a németországi közegre jellemző professzionalizmust és munkamorált, amit aligha kell bemutatnom. Nagyon keményen dolgozó, rendkívül racionális emberek élnek itt, őszinték egymással, nem egymás mögött beszélik ki a másikat, nem a másik kárára dolgoznak – a munka alapján ítélik meg az emberek egymást. Tiszteletben kell tartani a szabályokat. Magyar szemmel nézve néha talán túlontúl is szabályozott minden, de külföldiként nyilván nekem kell alkalmazkodnom a magánéletben és a röplabdában is.

– Magyarországon kívül Finnországban és Cipruson is dolgozott. Szakmailag hová teszi a német élvonal erősségét és színvonalát?
– Egyértelműen a Bundesliga a legerősebb bajnokság, ahol eddig dolgoztam. Ha azt vesszük, hogy az olasz, a török és az orosz a három legjobb liga, a következő szint Lengyelország, Franciaország és Németország. Magasan jegyzett a német élvonal, az ereje abban rejlik, hogy a négy élcsapat mögött masszív a középmezőny, bárki bárkit megverhet, nincs lefutott meccs. Nap mint nap nagyon jó játékosokkal találkozhatsz, olyan csapatokkal, amelyeket sokan csak a tévében látnak, s olyan edzők ellen meccselhetek, akiket eddig csak távolról figyelhettem. A német szövetség törekvése, hogy néhány éven belül a bajnokságuk a top háromban legyen Európában, amiért jelentős lépéseket tesznek. Ez is roppant szimpatikus.

– A mindennapi munkát mennyire borította fel a világjárvány?
– Hála istennek, az elejétől kezdve odafigyeltek, hogy ne szabaduljon el a koronavírus, ennek megfelelően szigorú szabályokat hoztak a hatóságok. Minden klubnál minden héten kötelező tesztet csináltatni hivatalosan akkreditált laboratóriumban, ha nincs teszt, nem lehet játszani, és ha akárcsak egyvalaki is pozitív lesz egy csapatból, mindenkinek karanténba kell vonulnia. Amúgy normális ritmusban tudunk dolgozni.

– Milyen egy tipikus hét, a felkészülés és a program?
– Általában szombatonként van forduló, a vasárnap szabad, hétfőtől csütörtökig pedig edzünk, készülünk, rengeteg elemzéssel. Itt mindenki centire elemez mindenkit egy-egy meccs előtt. Nagyobbak a távolságok az országon belül, ha két-két és fél óránál hosszabb út vár ránk, egy nappal korábban elindulunk. Talán kicsit monoton a program, pláne most, hogy nemigen mozdulhatnak ki a játékosok, de mindenki tudja, mi a dolga, és ennek megfelelően teljes alázattal készül.

– Az eddigi eredményekkel elégedett?
– A Német Kupában a negyeddöntőig jutottunk, és a bajnokságban is egész jól állunk, az első nyolc mérkőzést követően a hatodik helyet foglaljuk el. Az előző, csonka idényben nyolc pontot gyűjtött a csapat, és a tök utolsó, tizenegyedik helyen zárt – az új idényben már most tizenegy pontunk van, az első fordulókban ráadásul „halálsorsolásunk” volt.