A Dunaferr SE 43 éves röplabdázója tinédszer volt, amikor meghalt a nagymamája, akivel nagyon szoros volt a kapcsolata. Úgy fogalmaz, akkor valami megszakadt benne, és rossz társaságba keveredett. A szülei sem bírtak vele, ezért intézetbe adták. Az állandó nyerni akarásával és a tehetségével azonban felhívta magára a figyelmet a röplabdapályán. Laszczik Iván, a Kaposvár korábbi elnöke, nem akarta, hogy elkallódjon, ezért kihozta az intézetből. Az akkor tizenhat éves Mészáros pedig élt is a lehetőséggel.
Kántor Sándor példáját követve az volt az álma, hogy Olaszországba szerződjön, erre azonban a legtöbben legyintettek, kevesen fogadtak volna rá, hogy a linkeskedésre is hajlamos ifjú titán nemzetközi karriert fut be.
„Amikor mondtam, hogy a világ legjobb bajnokságában fogok játszani,mindenki röhögött rajtam.Egyedül Nagy László barátom mondta a többieknek, hogy higgyék el, ki fog jutni külföldre. És amikor 1999-benhazajöttem egy zsír új, 147-es Alfa Romeóval, olasz rendszámmal, akkor mindenki megállt, hogy úristen”– elevenítette fel emlékeit a 92-szeres magyar válogatott röplabdázó.
Padovában egyébként sohasem látott profizmussal találta szembe magát, de az álom már az első bajnokiján rémálommá vált.Videónkban arról is beszél, hogyan élte meg, hogy az első olasz bajnokiján súlyos sérülést szenvedett, valamint azt is elmondja, mik a tervei a jövőre nézve, ha befejezi az aktív pályafutását.
Ha arra is kíváncsi, hogy a magyar röplabdázás egyik ikonjának hazatérése után milyen kalandjai akadtak a megyei fociban, illetve hogyan terelgeti a fiatalokat a Dunaferr csapatában, akkor keresse a pénteki Nemzeti Sport Sportkrém mellékletét.