Ha eddig nem szívtuk volna eléggé a fogunkat, most még inkább méltatlankodhatunk a női röplabdázók World Grand Prix-sorozatának, egészen pontosan a harmadik vonal végküzdelmeinek beosztása miatt. Mint ismert, a mieink a mexikói és venezuelai túrán az összes meccsüket, azaz mind a hat találkozójukat megnyerték, ezzel a mérleggel elsőként kerültek a canberrai négyes döntőbe. A második Franciaország, a harmadik Venezuela lett. A szereplést mérkőzésekkel nem érdemelte ki, ám a házigazda jogán Ausztrália is tagja a finálénak. S rögvest az első helyre is sorolták, így mindenki hátracsúszott egyet, ezért fordulhat elő, hogy immár második-harmadikként a két, egyaránt hat győzelemmel álló együttes, a magyar és a francia csap össze a döntőért, míg a másik meccsen a két gyengébb csapat vív meg egymással.
Liliom Rita az esküvője miatt az alapszakasz utolsó meccsét is kihagyta, és Canberrába sem utazott el a fináléra. „Fáj a szívem, hogy lemaradok a döntőről, különösen, ha arra gondolok, hogy eredetileg július huszonnyolcadikára szerveztük volna az esküvőt, csak az étterem miatt áttettük huszonegyedikére, tehát szűken még a finálé is belefért volna. Nem gondoltam volna, hogy sikerül döntőbe kerülnünk, hiszen kezdetben az Európa-ligában is inkább csak próbálkoztunk. Ha már így alakult, nagyon szurkolok a csapattársaimnak, kívánom, hogy mindkét canberrai meccsen úgy jöjjenek le a pályáról, hogy mindent kiadtak magukból.” |
Ráadásul – mint a Magyar Röplabdaszövetség munkatársának helyszínről adott információjából kiderült – vízumproblémák miatt Venezuela csak később, szombaton érkezik meg Canberrába. Kis túlzással a reptérről esik be a csarnokba, azaz Ausztráliának ínyencfalat érkezik a tányérjára. A másik ágon meg hadd gyilkolja egymást a két veretlen csapat…
A szabályt persze ismerhettük előre, és az esküvőjére készülő Liliom Rita helyett csapatkapitánnyá előlépő Tálas Zsuzsanna is amondó volt: ezen változtatni nem lehet, nyerni akarnak a franciák ellen is.
Az együttes csaknem egynapos utazást követően csütörtökön érkezett meg Canberrába, pénteken labdás és kondiedzést vezényelt a játékosoknak Alberto Salomoni szövetségi kapitány, s a videózás sem maradt el. Liliom helyett Török Kata repült a kenguruk földjére, így maradt 13 fős a keret, s összességében mindenki egészségesen várja a folytatást.
MINIINTERJÚ ALBERTO SALOMONIVAL, A MAGYAR VÁLOGATOTT SZÖVETSÉGI KAPITÁNYÁVAL
– Az alapszakasz zárásán a Venezuela elleni sima vereséggel elkerülték volna a franciákat. Meg sem fordult a fejükben, hogy taktikázzanak?
– Mindig úgy megyünk fel a pályára, hogy nem érdekes, ki jön velünk szembe, nyerni akarunk. Az utolsó győzelem morálisan sokat adott a csapatnak, a nyerő mentalitás sosem a vereségekből, hanem a sikerekből jön. Különben is, ha az élen akarjuk zárni a négyes döntőt, mindenkit le kell győznünk. Nem akarok persze arrogáns lenni, egyszerűen úgy érzem, mentálisan együtt nőtt fel a csapat, s megmutatta, hogy a megszokott hazai vagy európai környezeten kívül is képes jól teljesíteni. Nem is árt leszögezni: akármi is történik a fináléban, már óriási eredményt értek el a lányok. Mégis, ennél is többre vágyunk.
– A World Grand Prix-sorozat jó felkészülés lehet az őszi Európa-bajnokságra?
– Igen és nem. Igen, mert minél többször győzünk, annál jobban hiszünk magunkban. Ausztráliában a meccseken és az esetleges feljutáson kívül mást is nyerhetünk: még több önbizalmat. És mégsem, hiszen az Európa-bajnokságon brutálisan nehéz csoportba kerültünk, teljesen más erőt képvisel például Lengyelország. De ahhoz képest, ahonnan indultunk, már nagyot léptünk előre.
– Szenvedélyesen beszél a szereplésről, holott klubedzőként vagy a német válogatott másodedzőjeként jóval nagyobb sikereket is megélt már. A pályafutásában hol helyezkedik el a magyar szövetségi kapitányi poszt?
– Az athéni olimpiához tudnám hasonlítani az érzést. Bár akkor csak másodedző voltam, nagy álom vált valóra azzal, hogy ott lehettem az ötkarikás játékokon. Természetesen maga az olimpia jelentősebb esemény volt, mint most a World Grand Prix harmadik csoportja, ezúttal viszont első számú edzőként minden felelősség az enyém. S tudja, mit mondanak: a tréner lehet hős és marha is. Egy kis ország röplabdázásáért felelek, ami óriási kihívás.
– Le sem tagadhatná, mennyire élvezi a feladatot.
– Még szép! Egész életemben vonzottak a kihívások, a magyar válogatott szövetségi kapitányi posztja pedig fontos lehetőség nekem. Elődöm, Jan De Brandt munkáját nagyrészt folytatva nagyon jó mentalitású csapat alakult ki, amely lépésről lépésre fejlődik. Ha kellően éhesek maradunk a sikerre, bármit elérhetünk a canberrai négyes döntőben.
NŐI RÖPLABDA, WORLD GRAND PRIX, 3. VONAL, NÉGYES DÖNTŐ, CANBERRA
Program (magyar idő szerint)
Szombat
8.10: Magyarország–Franciaország
11.10: Ausztrália–Venezuela
Vasárnap
5.10: A harmadik helyért
8.10: Döntő