Női röplabda: a kapitány nem állt szóba a csapattal

„Csirip Raptor” – ez lett a magyar női röplabda-válogatott kabalaállatának, pontosabban kabalatojásának a neve. A méretes darabot (amelyet kinézete alapján sirályénak vélt a küldöttség) a Rovinjba látogató egyik magyar szurkoló találta vasárnap, s adta oda a délelőtti edzésre igyekvő lányoknak, akik azonnal a gondjaikba vették és el is nevezték. Természetesen a helyi gimnázium tornacsarnokába – itt rendezték a mérkőzéseket – is magukkal vitték, ahol végigizgulhatta a franciák elleni találkozót.
kabalatojásának a neve. A méretes darabot (amelyet kinézete alapján sirályénak vélt a küldöttség) a Rovinjba látogató egyik magyar szurkoló találta vasárnap, s adta oda a délelőtti edzésre igyekvő lányoknak, akik azonnal a gondjaikba vették és el is nevezték. Természetesen a helyi gimnázium tornacsarnokába – itt rendezték a mérkőzéseket – is magukkal vitték, ahol végigizgulhatta a franciák elleni találkozót.

Maga a meccs nem egészen úgy indult, hogy Csirip és a Bestiák – ezt a becenevet is az egyik szurkoló aggatta rá találóan a válogatottra (a drukkerek közül amúgy tucatnyian biztatták a mieinket a helyszínen) – örülhetnek a végén, hiszen az első játszmában mindössze tizenkét pontot szorgoskodtak össze a lányok, és a másodikban is csak tizenhét pontig jutottak, ráadásul az addig a leginkább verhetőnek vélt ellenfél ellen játszottak a leggyengébben.

A második szett után Hollósy László, a válogatott szövetségi kapitánya meglepő húzásra szánta el magát: egész egyszerűen nem volt hajlandó szóba állni a csapattal, s a továbbiakban Németh Lajos másodedző beszélt a játékosokhoz, ő tolmácsolta a kapitány utasításait. „Az első két szettben nem találtuk a ritmust – nyilatkozta már mosolyogva a mérkőzés után a tréner –, s tudtam, hogy valami drasztikus lépésre van szükség, hogy sokkoljuk, felrázzuk a játékosokat.”

Ez a „jó zsaru, rossz zsaru” felállás bejött, mert nagy csatában, óriási küzdelemben, a világbajnoki selejtezők pontkirályának, a most is 23-ig jutó Sándor Renátának a vezérletével a lányok három és két ponttal nyerték a harmadik és a negyedik játszmát, az ötödik, mindent eldöntő szettben pedig valósággal parádéztak – már 10:1-re is vezettek – s végül tizenegy (!) meccslabdájukból a másodikat értékesítve győztek.

„Ez persze nem lesz mindig így, úgyhogy tanulnunk kell ezekből a hibákból. Egész egyszerűen nem kezdhetünk úgy egy mérkőzést, ahogyan azt a franciák ellen tettük. De mindezek ellenére sikerült pozitív szájízzel zárnunk a megmérettetést, és bizonyítottuk, hogy kellő alázattal és szívvel lehet csökkenteni a lemaradásunkat az élcsapatokhoz képest. Ha nem is az elithez, de a középmezőnyhöz mindenképpen közelítünk, mert azt mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy nem lehet a lépcsőfokokat kettesével, hármasával venni, csak lépésről lépésre lehet előrehaladni.”

A kapitány ezzel arra is célzott, hogy már az is az elmúlt évtized legnagyobb sikere volt, hogy egyáltalán idáig eljutottak, de az, hogy végül a csoport harmadik helyén zártunk, az Eb-nyolcadik franciákat megelőzve, az már a hab volt a torán. Az idei Európa-bajnokságon ötödik, a tornát rendező horvátok, valamint az Eb-kilencedik hollandok viszont még előttünk járnak, azaz a továbbjutás most nem volt reális.

„Továbbra is azt tartom, hogy nekünk a jövő évi Európa-bajnokságra való kijutás a fő célunk. Úgy érzem, hogy ez a csapat megfelelő alap a májusi selejtezők sikeres megvívásához, és összességében elégedett voltam a játékosok hozzáállásával. A fejemben már összeállt egy tizenöt-tizenhat fős keret, amelynek tagjaira májusban számítok, s akikkel az elkövetkezendő hetekben egyesével beszélni is fogunk az elképzeléseinkről.”

Mindenesetre általános vélemény a szakemberek körében, hogy most valóban minden adott az Eb-részvétel kivívására. Ez a meccs is bizonyította, hogy a lányokban igenis van spiritusz, és kiegészülve még néhány játékossal, csaknem három évtized után kivívhatják az Európa-bajnoki indulást. Most tényleg jó esély van erre, hiszen egyrészt ha valóban mindegyik játékos a kapitány rendelkezésére áll, akkor egy kivételesen jó és ehhez képest meglepően fiatal állomány jöhet össze.

A másik fontos dolog, hogy ezúttal a sorsolásnál Fortuna is velünk volt, hiszen a három ellenfél közül azok a franciák tűnnek a legerősebbnek, akiket most legyőztünk, míg az izraelieket az októberi selejtezőkön vertünk meg, ráadásul saját otthonukban, ugyanígy 0:2-ről fordítva. A harmadik gárda a Svédország, Norvégia, Grúzia, Lettország előselejtezős négyes csoportgyőztese lesz, az erőviszonyok alapján várhatóan a lettek. Őket meg ugyancsak az októberi selejtezőben, Izraelben vertük meg 3:1-re, szóval az utóbbi időben mindhárom válogatottat legyőztük már.

A négy csapat két kört játszik a továbbjutásért, előbb Franciaországban, majd Izraelben, s ez alapján jut a csoportgyőztes ki az Eb-re, míg a másodikra egy pótselejtező vár egy másik csoport másodikjával, egy évvel később. Ami egy kicsit hátrány, hogy a két nagy rivális otthonában kell majd kivívni a továbbjutást, de mint azt a mellékelt ábra mutatja, a hazai pálya ebben a sportágban azért nem minden.

„Azok után, hogy a franciákat és az izraelieket is legyőztük, biztos, hogy mindkét gárda tartani fog majd tőlünk. Ez lehet jó, de elsülhet rosszul is. Egy biztos: ahhoz, hogy sikeresen megvívjuk a kvalifikációt, mindenkinek egy irányba kell húznia, vezetőknek, játékosoknak egyaránt, mert ez csak együtt sikerülhet.”

A szövetség új vezetősége mindenesetre úgy tűnik, hogy partner az elképzelésekhez, Poór Csaba elnök például vasárnap személyesen tárgyalt a szakvezetőkkel erről Rovinjban. A válogatottnak így most a saját kezében lehet a sorsa, és megmutathatja, hogy mire is képes. Ha pedig sikerülne az Eb-kvalifikáció, akkor válhatnának a Bestiákból BESTiákká.