Szabadesés

Tegnap a Roma Milánóban kikapott 2-1-re egy középszerű Intertől és egyelőre nem látszik a fény az alagút végén.

Itt a baj...

Röviden annyi történt, hogy Hernanes negyedóra után, egy távoli lövéssel talált egy gólt, mi kiegyenlítettünk Nainggolannal a 60-ik perc környékén, aztán Icardi a vége felé belőtte az Inter győztes találatát. Röviden ennyi történt.

Ha bele akarunk menni a részletekbe, akkor megint csak a szokásos, már közhelynek számító dolgokat lehet elmondani: pontatlan, lassú, fantáziátlan támadó játék, amiből csak ritkán sikerült helyzetet kialakítani. A pislákoló reménysugár, amit némi jóindulattal láthattunk a Napoli vagy a Torino ellen, tegnap teljesen kialudt. Volt egy pár, viszonylag jó percünk az egyenlítő gólunk után, de ennyi.

Annak ellenére, hogy Ljajic sérülés miatt kiszorult a keretből, Garcia mester újra válogathatott a támadók között és a Totti-Gervinho-Ibarbo hármasnak szavazott bizalmat. A középpályán meg De Rossi és Nainggolan mellett, a sérült bokájával bajlódó Pjanic kapott lehetőséget, miközben Florenzi a védelem jobb szélén kezdett.

A Roma jóvá akarta tenni az Atalanta elleni meccset és megpróbált támadni, de a 15-ik percben mégis az Inter szerzett vezetést Hernanes távoli lövésével. Valójában szinte azonnal egyenlíthettünk volna, de Ibarbo a 18-ik percben telibe találta a kapufát. Ibarbo eddig 15 gólt szerzett, szűk 120 meccsen a Serie A-ban, korábban Kolumbiában 6 gólt szerzett 102 meccsen (wikipedia diccit). Mire számítottunk? De jobbat kérdezek, minek vettük? Nem volt elég támadónk (Iturbe, Florenzi, Totti, Ljajic, Gervinho, Destro...)?

Hernanes gólja

A Roma próbált támadni, de rendre elrontotta az utolsó passzt, végül Handanovicnak szinte nem is kellett játékba avatkoznia. Az Inter közben kontrákkal próbálkozgatott, de Yanga-Mbiwa és Manolas rendre megállították Icardit és Palaciot.

A második félidő elején az Inter párszor helyzetbe került Icardival, de az argentin nem tudott gólt szerezni. Az 52-ik percben Garcia lecserélte Tottit Keitára, Pjanic fellépett segíteni a támadásokat és a Roma végre elkezdett egy picit játszani.

Az 57-ik percben Florenzi kihagyott egy helyzetet, Pjanic passza után, majd a 63-ik percben Nainggolan megszerezte az egyenlítő találatot, egy távoli lövésből, a szokásos Pjanictól kapott labdával. A bosnyáknak volt még egy jó pillanata, amikor egy szabadrúgásból majdnem megszerezte a vezető gólunkat is, de Handanovic nagyot védett.

Nainggolan gólöröme

Ezek után a Roma tovább támadott, de az Inter se akart kikapni és az utolsó percekben többször zavarba hozta a Rómát, végül Icardi a 83-ik percben megszerezte a második milánói gólt. Ezzel vége is volt a sokadik rosszul lejátszott meccsünknek.

A gólunk Nainggolan egyik távoli próbálkozásából született, tudjuk, hogy a belga szeret messziről kapura lőni, de azt is tudjuk, hogy nagyon ritkán szokta eltalálni az ellenfél kapuját. Nekünk meg ez volt a "fegyverünk"? Tudom, hogy nem ilyen egyszerű, de nem nagyon voltak helyzeteink.

Az elmúlt másfél évben alig vártam a hétvégét, hogy lássam a Roma meccseit, tegnap viszont semmi örömöt nem okozott a Roma. Újra úgy éreztem magam, mint amikor a fiatal és tehetséges Luis Enrique, a mi kárunkra tanulta az edzői mesterség fortélyait, vagy mint amikor az öreg Zeman papa rajtunk demonstrálta ország-világnak, hogy miért nem használható a játékrendszere egy első osztályú bajnokságban.

De Sanctis vs. Icardi

Kanyarodjunk vissza a szezon elejére, reálisan nézve mind tudtuk, hogy ez a Roma nem a Real Madrid, azt is tudtuk, hogy papíron legalább egy erősebb csapat van a Serie A-ban, de arra nem hiszem, hogy bárki számított, hogy ennyire mélyre fogunk süllyedni. Elméletileg nem is az eredménnyel lenne a baj, úgy értem, első ránézésre ki lehet kapni egy Intertől Milánóban 2-1-re. Még a bajnoki táblázat se lenne túl rossz, harmadik hely és most felejtsük el, hogy a Lazio (???) mögött.

De ez mind csak látszat, valójában a gyengébbnél is gyengébb meccsek végeláthatatlan hosszú sorozatán vagyunk túl és nem látszik igazi fejlődés. Azt mondtam, hogy "túl vagyunk", de valójában semmin se vagyunk túl, zuhanunk. Tegnap is, ez az Inter nem a "triplete" csapata volt, ott már régen nincsenek Mourinhók és Ibrahimovicok, már a nagy öreg Zanetti is visszavonult. Tegnap a Ranocchia, Gnoukouri és Brozovic féle Inter vert el minket, ahol Icardi a sztár (???), akik a bajnoki mezőny közepén tanyáznak és ahol folyamatosan áll a bál a csapat gyenge teljesítménye miatt.

Nem tudunk nyerni, nem tudunk gólokat szerezni, valójában már helyzeteket se nagyon tudunk kialakítani. Elnézve a csapatunk elmúlt hónapokban mutatott teljesítményét, szerintem kb. a 4-ik helyen fogunk végezni. Fogalmam sincs, hogy mit tartogat a közeljövő a klub számára, mert a BL bevételei nélkül, nem hiszem, hogy túl látványos erősítésekre számíthatunk a nyári piacon.

Végül Icardi örülhetett

Közben a szurkolók is elfordultak a klubvezetéstől és a csapattól. Tegnap már a meccs előtt is hallatszott a romanisták kórusa: "tifiamo solo la maglia", "csak a meznek szurkolunk". Mi lesz ebből a következő otthoni meccsen? A csapat egy dolog, két-három győzelem és újra szent a béke. De az ellentét a klub vezetése és a szurkolók között, egy nagyon sötét jövőképet vetít előre!

Én nem tudom, hogy az USA-ban hogyan mennek ezek a dolgok, de el kéne magyarázni Pallotta elnök úrnak, hogy itt Európában nem az számít, hogy Tottit lefényképezik talpig Nike mezben a Miki Egérrel Floridában, hanem, hogy nyerjen a csapat és akkor minden meg van bocsátva, akkor lehet büntetlenül gyalázni a kretén feliratokat eszkábáló szurkolókat is.

De ha rövidesen nem lesz valami változás a csapat eredményeiben, annak olyan reakció lehet a jutalma a szurkolók részéről, amilyenről az USA-ban még csak nem is hallottak. Ugye senki sem felejtette el, amikor a terhes Rossella Sensinek testőrökkel kellett közlekednie Rómában?