Tényleg mi vagyunk Krisztus!

Kérem senki se sértődjön meg és nem kell megijedni se, nem akarok új szektát alapítani, ez csak egy régi vicc, amit már többször elsütöttem én is a különböző blogokon, fórumokon. A lényeg, hogy ez a mi Rómánk Krisztusként képes feltámasztani a halottakat. Tegnap is véghezvittük a csodát, a Parmának elég volt elzarándokolnia Rómába és tessék, lássatok csodát, a Parma kihúzta gól nélkül és pontot szerzett.

Az új kabalánk: "AS Roma-haver".

Zseblámpával keresve se tudnánk nyomorultabb csapatot találni az európai top bajnokságokban, mint a mostani Parma. Ezek nyolc hónapja nem kaptak fizetést, a játékosok csoportokba verődve "szökdösnek" a klubból amerre látnak és minden reményük egy kétes hírű olasz üzletember, aki megígérte, hogy majd egyszer állítólag fog pénzt adni. Mellesleg ma volt a határidő a Parmanál a fizetések befizetésére, lassan éjfél és eddig nem érkezett egy fillér se. Szerencsétlen Parma nagyságrendekkel rosszabb passzban van, mint a Sahtar Doneck és ott konkrétan igazi háború van!

A mi agyonajnározott bajnokaink játszottak egy olyan meccset ez ellen a Parma ellen, hogy a legveszélyesebb akció Cole kapufája volt a második félidő vége felé. Gratulálok! Annyira rosszak voltunk, hogy Cole a jobbak között volt és nem azért, mert hirtelen eszébe jutott, hogy nem is olyan régen ő tulajdonképpen egy sztárjátékos volt. Nem, erről szó nincs, a többiek "utolérték" a nyugdíjas Cole szintjét.

Valójában nem is kéne meglepődnöm, az ilyen elpocsékolt meccsek a Róma DNS-ében vannak, például talán akad olyan, aki emlékszik az 1986-os Roma-Leccére, amikor a már matematikailag kiesett Leccetől kikapva adtuk oda ajándékba a Juvenak a sokadik bajnoki címet. Apropó Juve, mibe fogadunk, hogy Buffonék direkt találták ki azt a döntetlent a Cesena ellen? Csak, hogy provokálják a Rómát! Szerintem most ott ülnek valahol a ködös Torinóban és a Rómán röhögnek!

Erre vártunk?

Lehet is röhögni! Úgy vártuk vissza Gervinhót és Doumbiát az ANK-ról, mint két messiást, ötéves kisgyerek nem várja úgy a karácsonyt, ahogy mi vártuk a két elefántcsontpartit! Hát megjöttek: Gervinho volt az egyik legrosszabb a tegnapi meccsen, Doumbia lett volna a másik, de mivel alig ért labdába, akadt olyan olasz újság, ahol osztályozhatatlannak minősítették a mutatványát. Nem az a baj, hogy mi naiv és bohó szurkolók ekkora reményekkel vártuk az afrikai különítményt, az igazi baj az, hogy Garcia mester is így várta őket! Különben hogyan lehet magyarázni, hogy a sok ezer kilométeres repülőutak és a minden bizonnyal "eseménydús" kupagyőzelmi ünneplések után, egyből berakta őket a kezdőbe?

Gervinho még érthető lenne, ha nehezen is, de érthető, hiszen a függöny-frizurás csatár volt az elmúlt időszak egyik legmeghatározóbb játékosa a Rómában. De szegény Doumbiát miért kellett odavetni az Olimpico jogosan morcos közönsége elé? Miért kellett őt egyből lenullázni a szurkolói előtt? Most addig fogják szapulni szerencsétlent, amíg nem lő legalább két gólt egy meccsen és elnézve ennek a Rómának a formáját, pontosan tudjuk, hogy erre milyen kicsi az esély. Ráadásul, csak a poén kedvéért, Destro gólt szerzett a Milanban, tehát most ugyanazok, akik eddig nagy hangon követelték Destro távozását, elkezdték szidni a római vezetést, mert elengedte ezt a "csodás tehetséget", egy olyan "falábú félkegyelmű" kedvéért mint Doumbia.

"De kérem, én csak most jöttem!"

Az ember nem tudja, hogy sírjon-e, vagy nevessen, mikor azt hallja Nainggolantól a meccs utáni interjúban, hogy "de mi nem adjuk fel". Mit nem adtok fel Radja? Értem én az elvet, meg a hozzáállás fontosságát, de mégis fogalmazhatnál konkrétabban, mert ha a bajnoki címre gondolsz, akkor a kérdés eldőlt: sírni kell, nem nevetni.

Pedig Nainggolan azon kevesek egyike, akiket igazán nem érhet bírálat! A belga ninja megint a legjobbak között volt, néha, nagyon ritkán, voltak talán gyengébb, kevésbé precíz meccsei, de a munkamennyiséget mindig leteszi az asztalra.

Most lehetne boncolgatni a csapatunk hibáit, a lassú és kiszámítható játékot, a kritikán aluli atlétikai teljesítményt, a figyelmetlen játékosokat... Az igazság az, hogy szinte mindent rá lehetne fogni erre a mostani Rómára és valószínűleg igazunk lenne.

Kik voltak jók tegnap? Verde a beállása után megint jó volt, nem csinált semmi extrát, de remek technikája van, ráadásul ellentétben a csapattársaival, ő még fut is a pályán és a mostani Rómában ez bőven elég. Cole-ról és a ninjáról már beszéltem. Florenzi is jó volt, valójában ő sem váltotta meg a világot, de rá is igaz, ami Verdére, ő legalább igyekezett. Lehetne dicsérni a védelmet, de némi túlzással eseményszámba ment, mikor néha a Parma birtokolta a labdát és átjött a térfelünkre, szóval nálam ők csak tették a dolgukat.

Ha nagyon gonosz akarnék lenni, akkor fel lehetne sorolni a pozitívumok között, hogy hoztunk egy pontot a Napolin, de gondolom most senki sem vágyik arra, hogy szórakozzanak vele, szóval ezt a kérdést itt zárjuk is le.

Ezt a "boldog kínai újévet" meg egy életre felejtsük el, én nem vagyok különösebben babonás, de az is biztos, hogy nem hozott szerencsét!

Pillanatnyilag ott tartunk, hogy Garcia mester kezd átkerülni az "Európa egyik, ha nem a legjobb edzője" kategóriából, az "elmeháborodott félkegyelmű" kategóriába. És higgyétek el nekem, ha Rómában egyszer odakerült valaki, onnan nagyon nehéz kimászni! Meg lehet kérdezni az amúgy római és romanista Ranierit, aki megfordult Európa összes jelentősebb bajnokságában és akinek nagyjából akkora tekintélye van a romanista szurkolók körében, mint a takarítónak, az atomfizikai Nobel díj átadó ünnepségén.

A francia mesterünknek sikerült úgy válságba kerülnie, hogy amióta a Roma kispadján van, a csapatunk sosem volt a második helynél rosszabb pozícióban a bajnokságban! Azt hiszem ez egyfajta rekord.

Most következik majd az Európa-liga és a Feyenoord, akik szintén láttak már szebb napokat. Garcia mester megmondta, hogy "az első meccsen el kell dönteni a továbbjutást". Innen üzenem a hollandoknak, hogy nem kell félni, csak higgyenek bennünk és mi majd feltámasztjuk őket is!