Roma-Lazio (vendégposzt)

Engedjétek meg, hogy tolmácsoljam nektek Batistuta001 társunk helyszíni beszámolóját a derbiről és véleményét a csapat elmúlt időszakáról. Köszönjük ezt a kiváló írást, és még rengeteg ilyet várunk, tőled, mindenkitől, aki közelebb kerül kedvenc csapatunkhoz.Batistuta001 társunk helyszíni beszámolóját a derbiről és véleményét a csapat elmúlt időszakáról. Köszönjük ezt a kiváló írást, és még rengeteg ilyet várunk, tőled, mindenkitől, aki közelebb kerül kedvenc csapatunkhoz.

"Sziasztok! Hosszú ideje olvasom a Roma blogot és olasz riválisaink hazai oldalait, ezek közül is különösen szeretem a helyszíni összefoglalókat, élménybeszámolókat. Ezek a posztok mindig számos érdekes, TV-n, interneten keresztül nem elérhető információval, csemegével látják el az olasz foci hazai szerelmeseit. Ezért gondoltam arra, hogy egy vendégposzt keretein belül én is megpróbálom összefoglalni a vasárnapi meccsel kapcsolatos gondolataimat, élményeimet, emelek ki néhány érdekes pillanatot, (rengeteg vitára okot adó) főszereplőt ill. egy bekezdés erejéig visszakanyarodok egy régi ismerősünkhöz is.

Kedvenc csapatunk meccsén már többször jártam, de a Derby della Capitalén még soha. Minden városi rangadóra igaz, hogy valamiért egyedi és nincs még egy belőle a világon, de az olasz fővárosi randevú még ezek közül is kiemelkedik, valami egészen különleges.

Ami már a reptéren feltűnt, hogy elképesztően sok magyar utazik ki a meccsre (és ez csak az egyik járat volt a napi 2-3 közül), az ország különböző pontjairól érkező csoportok gyorsan ismerkednek, pálinkáznak és vitatják meg kinek milyen úton és hova sikerült jegyet szereznie. Hiába, a foci nagy úr, összehozza a nem balhézni induló szurkolókat. Természetesen a Roma szurkolók létszámra már itt is hatalmas fölényben voltak, jó volt látni, hogy kedvenc farkas hordánkért mennyien rajonganak kicsiny hazánkban.

A landolást követően, a Fiumicino repteret elhagyva azonnal tudatják az oda érkezőkkel, mi is a hétvége fő eseménye: a városi úthálózat és az azt körülvevő körgyűrű talán összes digitális kijelzőjén a vasárnapi lezárásokra, forgalomkorlátozásokra, megnövekedett utazási időre hívják fel a figyelmet. Jobban is jár az autós, ha ezeket komolyan veszi, mert nagyon könnyen órákra beragadhat és lekési a meccset. Bármerre jár az ember kizárólag ez a téma: találgatják a kezdőcsapatokat és azt, hogy bukik-e este a börtönbrigád a Fekete kontinensen, ordít a himnusz, klubszimpátiától függően címeres zászlók, sálak lógnak az éttermekben, a lakások erkélyein, a robogókon, az emberek nyakában.

Köztudott, hogy a sorozatos rendbontások, szurkolói összecsapások miatt néhány éve veszélyben volt a derby megrendezése. Volt róla szó, hogy más városban tartják és arról is, hogy zárt kapuk mögött kell a következő időszakban lejátszani ezeket. Mondanom sem kell, mindkét büntetés tragédia lett volna a város, az olasz foci és az egész egyetemes labdarúgás számára. Végül a római csapatok és szurkolók megúszták egy ultimátummal és a kötelező délutáni időponttal. Azóta a város, a klubok vezetői és a rendőrség a lehető legmagasabb készültégi szintet rendelik el a mérkőzés napjára, kutyás, lovas, állig felfegyverzett rendőrök és biztonsági emberek százai várják a szurkolókat. Mindenképpen ki kell emelni az ő munkájukat, ha a bomba erejű hanggránátokat nem is, de a gyűlölködő, balhét kereső, radikális szurkolói csoportokat a meccs előtt teljes mértékben sikerült megfékezni. (Az esti hírek már egy meccs utáni, komolyabb balhéról szóltak, de állítólag ez meg volt beszélve a felek között.) A jegyeket nagyon szigorúan, 3-4 alkalommal ellenőrizték, fényképes igazolványt kértek, ennek ellenére viszonylag gyors volt a bejutás.

Már a melegítésnél és a csapatok bemutatásánál is egészen hihetetlen hangulat volt a stadionban, melyet csodás himnuszunk koronázott meg. Erre tényleg nincsenek szavak, ha ki kéne választanom a hétvége legemlékezetesebb három percét, egy pillanatig sem kéne gondolkodnom melyik három volt az. A meccset mindenki látta, nem szeretném és nem is tudnám olyan minőségben összefoglalni a találkozót mint Legris, ezt a kiváló elemzést ITT olvashatjátok.

Egy érdekes momentumot és néhány, a blogon belül is számos vitára okot adó főszereplőt fogok a következő etapban kiemelni.

Azt gondolom, nem hétköznapi jelenet volt Iturbe cseréje. Ha jól tudom ezt a TV-ben nem mutatták, de amikor kiment a labda Iturbe azonnal elkezdett leballagni a pályáról, annak ellenére, hogy néhány másodperccel később a 10-es számot emelte a magasba a negyedik játékvezető. Totti is elkezdett Destro felé kocogni, de a kis 7-esünk jelezte, hogy nem, majd ő lemegy, neki maradnia kell. Rudiék és Totti sem igazán értették Iturbét, de végül jóváhagyták a döntést, így Capitano egészen a meccs végéig a pályán maradhatott.

A főszereplők közül elsőként Rudi Garciánál álljunk meg néhány mondatra. Személy szerint értetlenül állok azelőtt, hogy mennyien megkérdőjelezik az ő munkáját, eredményeit és szükségességét a Roma élére. Hihetetlen. A szurkoló elvakult és minden meccsen követeli a győzelmet, de ez nem így működik. Vannak csapatok, amelyek előrébb járnak történelmileg, gazdaságilag, mások a lehetőségeik, erősebb a játékoskeretük, rutinosabbak és reggelig sorolhatnánk a különböző tényezőket. A Roma elindult egy több éves koncepció mentén, mely számos dologra kiterjed és ennek az egyik alappillére Garcia. Gondoljuk végig, mi volt előtte? Átalakuló tulajdonosi kör, fejetlenség, 6-7. helyek, jöttek-mentek az edzők, ennek következtében folyamatosan változott a játékrendszer, a keret, a BL szereplés csak álom maradt. Így nem lehet eredményeket elérni, ezért a csapat számára most a stabil háttér mellett mindennél fontosabb a folytonosság. Ahogy a régi közmondás is szól: „Róma sem egy nap alatt épült fel”. Nagyon igaz ez a ránk is, időre és türelemre van most szükségünk. Rudi fiatal és intelligens edző, új színt hozott az olasz foci állóvizébe, határozott elképzelése van arról, mit is szeretne látni a pályán, egyre jobb a keretünk.

Azonban, mint mindenki, Ő is hibázik: nagyon elmérte a hazai Bayern meccset (ami igencsak kettétörte az őszünket, különösen a BL-ben), borzasztóak voltunk Nápolyban, indokolatlanul, túlzottan tartalékolt a Sassuolo ellen. Személy szerint napokig hevertem a City elleni visszavágót, mert ott az első 15 percet leszámítva 0:0-ra játszottunk és nem akartunk támadni! Egy sérülésekkel teli, elképzelés nélküli, a semmiből talált góllal vezetést szerző, bűn gyenge MC ellen, mely 4 fordulón át köznevetség tárgya volt az idei BL-ben. Lépjünk tovább, Rudi néha érthetetlenül cserél - kapitális hiba volt az egész szezonban eddig a Cagliari ellen 9 percet kapó és látványosan mellőzött, egy ilyen éles hajrára mentálisan nem felkészült Emanuelsont behozni, melyért majdnem 2 ponttal fizettünk -, vagy nem cserél és ezzel Destrot sikerül teljesen leépítenie.

Remélhetőleg Ő is tanul a hibáiból és tapasztaltabb lesz jövőre a hazai rangadókon illetve a BL-ben. Az látszik, hogy együtt él a játékkal, most a Lazio ellen többször is kihívta Maicont és Pjanicot meccs közben az oldalvonalhoz, instrukciókat adott nekik és el kell ismerni, ezúttal a szünetben nagyon jó érzékkel nyúlt bele a meccsbe. Azt gondolom, nagyban neki köszönhető a győzelemmel felérő döntetlen ősi riválisunk ellen. Mindent bele Rudi, továbbra is Rád van szükségünk!

Folytassuk a sort Nainggolan-nal, hatalmas igazolás és karakter, vitathatatlanul az ősz legjobb Roma játékosa, elképesztően magas színvonalon játszotta végig az első 5 hónapot. A Lazio ellen látványosan nem ment neki, DDR-rel kétszer is összeszólalkozott, szerintem megzavarta az eladott labdájából kapott gól, a sárga lapja miatt pláne indokolt volt a korai csere. De egy rossz meccs nem a világ, Radja elképesztően népszerű Rómában, az egyik legkeresettebb mez az övé, Tottival együtt nem is lehetett már kapni a shopban. Csak így tovább, Ninja!

Strootman súlyos térdsérülés után tért vissza, nem kell valakitől 8-9 hónap kihagyás után azt várni, hogy azonnal csúcsformába lendül, mégis sokan néhány perc gyenge játék után már a télen elüldözték volna innen. Érthetetlen. Borzasztóan vártuk őt vissza, az elmúlt 1.5 meccsen újra régi önmagát idézi, rendkívül hatékony védekezésben és támadásban is. Nagyon jól szállt be a derbyn, a csapat egyik vezéralakja, véleményem szerint a tavaszi menetelés és a Scudetto egyik kulcsa az ő játéka lehet. Forza, Kevin! Stroot-DDR-Pjanic-Ninja-Keita, nincs a világon 5 jobb középpályás sor ennél!

Pjanic a csapatunk esze és jövője, vállalkozókedve, kreativitása nagyban meghatározza a támadójátékunkat. A jelenlegi keretből az egyedüli, akit kiesés esetén nem tudunk megfelelően pótolni. Kicsit kiegyensúlyozottabb lehetne a játéka, de még mindig fiatal, fejlődik majd ebben. Az ő játéka volt az egyik legkülönlegesebb számomra a helyszínen, nem volt kiemelkedő meccse, ez tény, de elképesztő hogy lát a pályán, néha 3-4 ember között hogy forgolódik és oldja meg ezeket a szorított szituációkat. Hatalmas kedvenc!

Totti, egyszerűen és röviden: Totti. Az a második gól, 38 évesen… Kapitányunk igazi római császárként viselkedett vasárnap délután és a kenyér mellé a cirkuszt is szolgáltatta az Olimpico tömött lelátóin őrjöngő népnek. A dupláját és az új rekordot pedig meg szerette volna örökíteni az unokái számára, igazán nem kell ezért gyilkosnak kikiáltani és évekre eltiltani!

Szegény Destro, alig-alig kap szerepet, nagyon régóta semmit nem tud hozzátenni a csapat játékához és eredményeihez, egyértelműen elveszítette Rudi bizalmát, küszöbön a távozása. Én nagyon sajnálom, hasonló a helyzete mint tavaly év végén Ljajicnak volt: mindenki érzi, hogy több van benne, de valamiért mégsem akar ez kijönni. Abban az esetben kéne elengedni – és akkor sem riválishoz -, ha nagyságrendekkel jobb és komplexebb támadó jönne a helyére (pl. Jackson Martinez), de Gomez, Bergessio, Denis kaliberű játékosokért nem szabad elkótyavetyélni, a Milanban is csak csere Sárikára pedig egyszerűen nincs szükségünk, bőven megvagyunk ezen a poszton. Sabatini papa, Adem is kapott egy újabb esélyt és élt vele, adjuk ezt meg Mattiának is!

Meglehetősen hosszúra sikeredett elmélkedésemet egy kis érdekességgel szeretném zárni. Kifelé jövet a szektort elhagyva arra lettem figyelmes, hogy hirtelen nagyon sokan egy irányba kezdenek szaladni és körülvesznek valakit. Nem tudtam ki lehet, gondoltam én is megnézem magamnak: az eszetlen támadó foci atyja, a kőfejű Zeman papa volt az! Az öreget szó szerint körbezárták, megragadták a kezeit és folyamatos lökdösődés kíséretében készültek a selfie-k. Ha már ott voltam, gondoltam én is megpróbálok közelebb férkőzni és az arcába tolni a telefonomat, hát így sikerült:

Nagyon meglepett, micsoda népszerűségnek örvend Zeman a Roma-szurkerek körében: ölelgették, a nevét skandálták, énekeltek, valaki még azt is megkérdezte mikor tér vissza(?!). Én közel sem rajongok érte ennyire és akkor még finoman fogalmaztam… Azon túl, hogy volt néhány fantasztikus meccse a csapatnak az irányítása alatt (Inter, Fiorentina, Milan), nekem többnyire a rossz emlékek ugranak be róla. Számtalan hétvégén őrjöngve olvastam a kezdőt, hogy Stekelenburg, DDR és Pjanic helyett újra meg újra Goicoechea, Tachtsidis valamint Bradley játszik. Stekelenburg szerintem top 10-es kapus volt akkoriban, nagyon komoly nemzetközi rutinnal, éveken át figyelte a Manchester, az Arsenal és Neuer előtt a Bayern is, nem is igazán értettem mit keres nálunk. Óriási szükségünk volt rá, mert hosszú évek óta megoldatlan volt a kapuskérdés Rómában (ez sajnos azóta is így van), erre az öreg idehozza a megye 2-es szintű uruguayit első számú kapusnak. Szegény Steknek az a szezon egyértelműen kettétörte a karrierjét, holott a legkevésbé ő tehetett a meccsenként bekapott 3-4 gólról. DDR-t és Pjanicot szintén nem tudta használni (könyörgöm minden héten Taxi, Bradley a helyükön?!), ha még pár hónapig marad az öreg, ők is könnyen a végleges távozás szélére sodródhattak volna. Az ezek után kialakult, főleg Stekelenburggal és Pjanic-csal kapcsolatos, soha nem látott kommentháború a Roma-blogon már csak hab volt a tortán, na de ezeket a sebeket jobb ha nem tépjük fel!

Az viszont Szardínián is bebizonyosodott, hogy Zeman elképzelései, 0-0-10-es taktikája a XXI. században hosszú távon teljességgel halálra van ítélve.

A meccshez visszakanyarodva, összességében azt gondolom, a döntetlen a 0:2-es félidő tükrében mindenképpen bravúrnak számít. Ha telhetetlen akarnék lenni, apró hiányérzetem azért maradt, mert 2:2 után a nagy meccs végi hazai rohamok elmaradtak, a lefújás pillanatában azonban megértettem miért: a 2 csapat teljesen kimerült. Nem is tudom ilyen szinten mikor láttam utoljára ilyet, a hármas sípszót követően ugyanis minden játékos azonnal térdre rogyott vagy leült a földre, a pályának azon pontján, ahol éppen állt. Nagyon kár az első félidőért, de nem lehet bántani a srácokat, hatalmasat küzdöttek a fordulás után és megérdemelten zsebelték be az egyik pontot.

Azt hiszem röviden ennyit szerettem volna megosztani Veletek és ezúton is szeretném megköszönni a Roma blog szerkesztőségének a lehetőséget! Bízzunk farkasaink sikeres tavaszi menetelésében, a következő vadászat Palermóban lesz, mely ismét rendkívül nehéz és küzdelmes összecsapásnak ígérkezik! Mindent bele, Forza Lupi!"