„Szász Emese sokat nyavalyog, duzzog, de ő a legjobb tanítvány”

SZÁSZ EMESE: IMÁDOM KULCSÁR GYŐZŐT!

– Tegyük ezt tisztába! Ezután végre tegezheti a mesterét, Kulcsár Győzőt?
– Dehogy, de képtelen is lennék rá ennyi év után.

– Sokat harcoltak egymással?
– Hú… Most tényleg válaszoljak?

– De ön irányít?
– Persze…

– Ha csak egy szót mondhatna Kulcsár Győzőről?
– Imádom!

KULCSÁR GYŐZŐ: JOBB TANÍTVÁNYT NEM KÍVÁNHATNÉK

– Tizenhat éve dolgoznak együtt.
– Emese kislánykora óta nálam vív. Végigéltem a változásait: kislányból nagylány lett, nagylányból nő. Rögös utat járt be, rengeteg sérülése volt, csalódásai, évközi eredményei dögivel – de világversenyeken ezüst, bronz, ezüst, bronz. Csak az igazi nem sikerült, úgyhogy erre az olimpiára úgy készültünk, mint az utolsó lehetőségre.

– Sokat harcoltak?
– Rengeteget. Ahogy megnőnek a lányok, férjhez mennek, előbb-utóbb nagy szájuk lesz.

– Egyre több mindenben van igazuk.
– Á, a világon semmiben sincs!

– Változtak az edzéseik?
– Kicsit finomabb vagyok vele, főleg amióta megműtötték a könyökét. Én ezt pontosan érzem – de ő így is nyavalyog. Sokat morog, sokat duzzog, de nem tudok olyat kérni, amit ne teljesítene. Most, a felkészülés végén megbeszéltük, hogy ne morogjon, nincs értelme.

– Eddig sem volt.
– Most látta be.

– Tömören mit mondana róla?
– Hogy jobb tanítványt nem kívánhatnék magamnak

SZÁSZ EMESÉVEL HOSSZABB INTERJÚT IS OLVASHAT A NEMZETI SPORT HÉTFŐI SZÁMÁBAN!