„Nagyszerű érzés ilyen környezetben lenni, régi vágyam volt, hogy egyszer eljussak ide. A könyvtárban tizenharmadik századból származó könyvek sorakoznak a polcokon, ez tényleg felemelő érzés” – mondta Mohamed Aida tőröző kicsit álmoskásan.
A fáradtság oka persze érthető, hiszen Knapek Edinával a hétvégén még Sanghajban versenyeztek, a nyolcórás időeltolódás tényleg éreztette hatását.
Férfi kardozóink viszont elemükben voltak: a közös csapatfotózáshoz felállított „létrán” Decsi Tamás vidáman és gyorsan libbent a legmagasabbra.
Imre Géza, a párbajtőrözők világbajnoka kicsit kétkedve figyelte a jelentet, elhagyta a száját az „Én inkább biztosítást kötnék előbb” megjegyzés, ám aztán persze csatlakozott a társaihoz.
A csapathoz. Merthogy a londoni négy utazóval szemben Rióban tíz magyar vívó is pástra léphet, ez pedig már tényleg egy csapat.