Ifjabb Tóth és Bútor is jól áll a 2. nap után a svájci IRC-futamon

De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen a Valais-rali második napján is történtek érdekes események. Elég csak azt említeni, hogy a nap rögtön egy negyven kilométeres gyorsasági szakasszal kezdődött, amely nemcsak testileg, agyilag is meglehetősen kimeríti az embert, pedig a nagy hajtás még csak ezután kezdődött.

Hatalmas hegycsúcsok között vezettek a gyorsasági szakaszok – ez itt természeti adottság – de az talán még a versenyzőket is meglepte, hogy egy-egy gyorsasági szakaszon belül akár 1200 méteres szintkülönbség is volt…

„Az utolsó körben egyszer bedugult a fülem, de egyébként nem okozott gondot a szintkülönbség – mondta ifjabb Tóth. – Az már jobban bánt, hogy az élmezőnyhöz képest egy-másfél másodpercet kaptam kilométerenként, és az rettenetesen sok. Biztos megvan az oka, de egyelőre még nem tudom, mi az…”

Ez a nap sem múlt el kalandok nélkül: az első, negyven kilométeres szakaszon („Ennél kellemesebb ébresztőt is el tudtam volna képzelni” – jegyezte meg Janika…) utolérték az egyik svájci pilótát, akinek a kormányművel lehettek gondjai, mert alig tudott befordulni a kanyarokban. Az már csak hab volt a tortán, hogy túlmelegedtek a fékek, úgyhogy a szakasz végén beesett a fékpedál, pumpálni kellett, hogy a következő szakaszon, amely újból jó néhány kilométeren keresztül vezetett hegyről lefelé, lehessen lassítani a Peugeot-val.

„Érdekesek voltak a pályák, az egyiken például három kilométeres murvás szakasz szakította meg az aszfaltos pályát. Na az tényleg izgalmas volt, mert a ritmusról, amiben addig autóztunk, pillanatok alatt át kellett állni egy egészen másra. Annak viszont nagyon örülök, hogy a második körre sikerült javulnunk, és már meg sem próbáltam spórolni a kézifékes kanyarokban, úgy voltam vele: hadd sikítsanak az emberek…” - mondta Janika.

Bútor Róbert is látványosan közlekedett – tőle sem áll távol, hogy keresztben érkezzen a kanyarokba, s a nézők díjazták is a manővereit. De hogy ez a nap se múljon el kaland nélkül (amint arról már korábban beszámoltunk Bútor csütörtökön elütött egy szarvast) rögtön az első szakaszon elszakadt a fékcső, folyt az olaj, ennek következtében lángolt az autó jobb eleje. Oltási manőver, szervizmunka – mindezt saját kezűleg, hiszen a szervizparkig még egy szakasz hátra volt.

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy azt a szakaszt törölték (az első napot az élen záró Scandola kiesett és útban volt, nem lehetett kikerülni), így Bútoréknak nem kellett féktelenül száguldani a lejtőkön.

Nem sokkal később a vezető pozíció is meglett a kategóriában és az abszolútban is egyre feljebb és feljebb zárkózott a páros. Az utolsó körben minden rendben volt, bár a végére azért akadt egy kis izgalom – tönkrement az önindító, úgyhogy nyolcszáz métert kellett tolnia a kettősnek a Suzukit a szervizparkig. Az eredmény: izomláz a vádliban, és lehetőség a folytatásra, hiszen a csapat az esti szervizben megoldotta a gondokat. S különben is, az első hely kárpótlás az izomlázért.

Bútor egyébként a napjáról összefoglalóként csak annyit mondott: „Lendületben vagyunk…” Talán az ellenfeleknek ez nem okoz felhőtlen örömet, de a magyar drukkereknek egészen biztosan.

A viadal szombaton hét gyorsasági szakasszal folytatódik, s a záró napot a francia Nicolas Vouilloz várja a legkedvezőbb pozícióból. Nem lehet azonban tökéletesen nyugodt, hiszen nem más üldözi lőtávolon belülről, mint a korábbi vb-menő Freddy Loix…