Na ez már futball volt a javából!

Két héttel ezelőtt, legutóbbi posztomban megénekeltem, hogy lehet bármennyire is élvezetes és látványos a nemzetközi labdarúgás, azért mégis a Mennyei a miénk, jól esnek a hazai „ízek”, s minden trollkodás ellenére ne beszéljünk róla lebecsmérlően. S bár ez a véleményem továbbra sem változott (ennek bizonyítékául két Szpari meccsen is voltam az elmúlt két hétben), a Bajnokok Ligája nyolcaddöntői szerintem a legelvakultabb hazai fanatikusokat is lázba hozta. Na, ez már futball volt a javából, s bár eredetileg nem terveztem, muszáj volt klaviatúrát ragadnom, mert a Chelsea busz felborult, a Madridok bebizonyították, hogy a német csapatokat sosem lehet leírni, s ugyanannyi francia csapat van a nyolc között, mint angol, olasz és német - együttvéve… Van miről elmélkedni – BL és személyes meccsélményeim, Trollfocival és a 330 éves Johann Sebastian Bach-hal körítve! Két héttel ezelőtt, legutóbbi posztomban megénekeltem, hogy lehet bármennyire is élvezetes és látványos a nemzetközi labdarúgás, azért mégis a Mennyei a miénk, jól esnek a hazai „ízek”, s minden trollkodás ellenére ne beszéljünk róla lebecsmérlően. S bár ez a véleményem továbbra sem változott (ennek bizonyítékául két Szpari meccsen is voltam az elmúlt két hétben), a Bajnokok Ligája nyolcaddöntői szerintem a legelvakultabb hazai fanatikusokat is lázba hozta. Na, ez már futball volt a javából, s bár eredetileg nem terveztem, muszáj volt klaviatúrát ragadnom, mert a Chelsea busz felborult, a Madridok bebizonyították, hogy a német csapatokat sosem lehet leírni, s ugyanannyi francia csapat van a nyolc között, mint angol, olasz és német - együttvéve… Van miről elmélkedni – BL és személyes meccsélményeim, Trollfocival és a 330 éves Johann Sebastian Bach-hal körítve!

Real Madrid-Schalke: 3-4 (összesítésben: 5-4)

A párharc értékelése: 8,5

A Real Madrid meglehetősen kényelmes helyzetből várta a Schalke elleni hazai fellépést. A tavalyi 6-1 után visszafogott volt ez a 2-0, de lehet bármennyire is csapnivaló formában a királyi gárda, szerintem senki nem gondolta, hogy a gelsenkircheniek komollyá tehetik még a párharcot. Ehhez képest a Schalke az első perctől irányította a játékot, s támadólag lépett fel; dicséretes, hogy a BL győztes Roberto di Matteo elhitette fiaival, hogy lehet esélyük a nagy Real Madrid ellen. Az első félidőben már össze is jött az idegenbeli két gól, ami a párharc kiegyenlítését is jelenthette volna, ha a Madrid rutinból nem egyenlít öt perc alatt kétszer is. Lehet, hogy Ronaldo válságban van, de az első félidőben fejelt két szép gólja után úgy tűnt, a lényegi kérdések eldőltek. Hát még amikor Benzema meg is fordította a találkozót az 53. percben… A Schalke azonban nem így gondolta; a 19 éves cserecsatár, Sané kihasználta a harmadik súlyos védelmi megingást (egyébként szép gólt lőtt), majd a négy hónap után visszatérő Modric szerencsétlen gólpasszával kilépő ex-realos Huntelaar valami irgalmatlan nagy erővel zúdította a kapuba a labdát. Hosszabbítással együtt nagyjából nyolc perc volt még hátra, s én úgy éreztem magam, mint a 2002-es döntőben, amikor a fiatal Iker csereként beugorva bravúrokkal mentette meg csapatát a Leverkusen ellen. Most, egy másik német csapat ellen szintén Casillas kellett a továbbjutáshoz, aki a hajrában két nagyot is védett, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy jóindulattal is benne volt minimum két gólban (s a harmadiknál is megpróbálhatott volna legalább úgy tenni, mint aki legalább elvetődik a labda irányába…), ugyanakkor dőreség lenne mindent az ő nyakába varrni: ez a védelem már-már a tíz évvel ezelőtti botrányos állapotokat idézte, s alig egy hónap alatt két fontos meccsen is négyet kapott. Mi lesz itt a Camp Nou-ban??? (Természetesen sima Real győzelem!)

CR első góljánál látszódott, mekkora feszültség szabadult fel benne; érzi, se neki, se a csapatnak nem megy. Kíváncsi vagyok, tartja-e a nyilatkozatstopot a szezon végéig. Gareth Bale? Játékintelligenciája nincs, bántóan egylábas játékos és Angel di Mariánál is butább. Az, hogy gyorsan fut? Usain Bolt, a kengyelfutó gyalog kakukk és a bibliai Lót is gyorsak, mégsem igazolta le őket világrekordért a Real Madrid. Az a tény sem javít a megítélésén, hogy a hétvégén az ő két góljával vertük meg a Levantét. Carlo Ancelotti? Mint mindenkinek, neki is vannak hibái. Az, hogy soha nem rotál, s hogy miért nem használja a csereembereket, számomra is érthetetlen. De ettől még mindig a világ egyik legjobb edzője. A Real Madrid pedig pillanatnyilag még a BL címvédője…

A blancók jutottak tovább, de illő, hogy megemlékezzünk a győztes vesztesekről: a Schalke kis híján kipenderítette a Real Madridot a BL-ből. Ha belegondolunk abba, hogy mindkét meccsen volt egy bombakapufájuk… A visszavágón tudatosan, lendületesen és látványosan játszottak, s könyörtelenül kihasználták a Real védelmi megingásait, amiből nem volt kevés ezen az estén. Minden kedden focizok, de most úgy éreztem, látnom kell ezt a meccset – jó döntésnek bizonyult, rég láttam ilyen jó kilencven percet kivéve a Nyíregyháza-Fradit. Ez a Schalke csak ötödik a Bundesligában; számomra nem kérdés, melyik a világ legerősebb bajnoksága…

Chelsea-PSG: 2-2 (hosszabbítás után, összesítésben: 3-3, idegenben lőtt gólokkal a PSG jutott tovább)

A párharc értékelése: 7

Hát nem a Premier League… Az Arsenal és a City gyakorlatilag már az odavágók után elszállt, s meglepetésre a Chelsea is kipottyant a milliárdos társasjátékból. A londoniak idegenbeli 1-1 után, a Realhoz hasonlóan kényelmes pozícióban fogadhatták a PSG-t, akik ráadásul már az első félóra után elveszítették legnagyobb sztárjukat, Zlatan Ibrahimovicsot (vagy ahogy egy sportriporter nevezte, Ibrahim Zlatanovicsot…) – de Jose Mourinho elsüllyedt és bele is fulladt a maga dagasztott sártengerébe. Botrányos volt, amit a Chelsea művelt hazai pályán. Mert mi is történt? A francia csapat emberhátrányban is lefutballozta a védekezésre beálló angolokat, és végig gólra törőbben játszott. Az angolok egyetlen veszélyes játékosa Diego Costa volt – de ő sem a kaput, sokkal inkább az ellenfelek életét testi épségét veszélyeztette. Én elhiszem a frusztrációját, hogy befejező csatárként szerzett gól nélkül int búcsút az idei BL sorozatnak, de ha Ibra becsúszása pirosat ért a holland bírónál, az indolens spanyol kártyavárat építhetett volna azokból a lapokból, amelyeket érdemelt volna. Diego Costánál nagyobb tahót nem látott még futballpálya, pedig olyan világban élünk, ahol szabadlábon, házi őrizet nélkül élhet Busquets, Pepe és Balotelli is; ez kivételesen nem Jose bűne, már Diego Simeonétól így érkezett… Az viszont egyértelműen az övé, hogy kiesett a Chelsea. Minden az ő kezére játszott, hazai pálya és emberelőny, mégsem akarta megnyerni a meccset – s ahogy a Real Madridot, a Chelsea-t sem tanította meg a szögletek kivédekezésére, mindkét gólt így kapták. S ha már újra Real Madrid: hálásak lehetünk a Teremtőnek, hogy már nem ő a csapat edzője. Sokan elpároltak miatta a királyi gárdától, egyrészt pökhendi és egoista természete, másrészt undorító játékstílusa miatt. S ahogy az lenni szokott, még a kiesés után is neki állt feljebb… Szerinte a PSG húzta az időt és ölte a játékot – egyébként ez nem igaz, de ha igaz is volna, megértenénk a párizsiakat, akik kilencven percig emberhátrányban futballoztak, s érthetően, teljesen elkészültek az erejükkel. A meccs utáni értékelésben se bírta ki, hogy ne bökjön oda riválisainak („a BL-ről ezek után Wengert és Pellegrinit kérdezzék” – nyilvánvaló volt, hogy egy héttel később ők is kiesnek…), a Ligakupa és Premier League győzelemmel pedig sikeres a szezon? Ugyan már José, kicsit savanyúnak érzem azt a szőlőt… A Liga már félig zsebben van (a City úgy játszik, mintha szándékosan el akarná azt veszíteni…), de ne akarja nekem beadni, hogy egy kicsit sem zavarja ez a csúfondáros bukta. A PSG maximálisan megérdemelte a továbbjutást, amit elsősorban hatalmas szívének köszönhet. Laurant Blanc brigádja bárkire veszélyes lehet - a negyeddöntőben a Barcelonára is!

Bayern München – Sahtar Donyeck: 7-0 (összesítésben: 7-0)

A párharc értékelése: 6

Ha valaki legyint a Bayern München Bundesliga szezonjára, mondván, a BL-ben mutassák majd meg, nos azokat ki kell, ábrándítsam: ott is megmutatták… Igaz, ami igaz, a Sahtar Donyeck nem egy Barcelona, s még csak nem is egy Monaco, s az is tény, hogy a bajorok gyakorlatilag az egész meccset emberelőnyben játszották, de az ukránok valami irdatlanul nagy pofont kaptak; olyat, amit pár hónapja még ők osztottak ki a Bate Boriszovnak. Ezzel egyébként rekorder lett a Donyeck; egy azon BL szezonban senki nem nyert és kapott ki 7-0-ra – erről a kétes dicsőségről alighanem szívesen lemondtak volna Luiz Adrianóék… Ez a párharc, mondhatjuk, már az odavágón eldőlt: Ukrajnában kibrusztolt egy 0-0-t a német csapat, pedig akkor ők játszottak a hajrában emberhátrányban, ha akkor begyötör egy gólt a Sahtar, akár izgalmas is lehetett volna a visszavágó. Volna. Körülbelül két percig volt kérdéses a továbbjutó kiléte, ekkor Kucher újra történelmi tényezővé tette az ukránokat: minden idők leggyorsabb kiállítása az övé, 3 percet sem kellett rá várni. Mindent elmond a találkozó komolyságáról, hogy még Badstuber is gólt szerzett – nem irigylem a donyeckieket, különösképp a kapusukat, Pjatovot. De a Bayern következő ellenfelét, a Portót sem…

Porto – FC Basel: 4-0 (Összesítésben: 5-1)

A párharc értékelése: 5,5

S ha már Porto... A nyolcaddöntők egyik legsimább továbbjutását a portugálok hozták, a Baselt szó szerint felnégyelték a visszavágón. Ez a svájci csapat néhány hónapja még kilőtte a BL-ből a Liverpoolt, s egyáltalán nem egy kutyaütő társaság, a bombagólokra azonban nem volt ellenszerük. Ritka, hogy egy meccsen négy gólt is lőjenek a tizenhatoson kívülről, s még csak nem is mondanám, hogy a kapus, Vaclik tehetett volna bármelyikről is; egyedül a másodiknál volt esélye a hárításra, akkor bele is ért a labdába. Látva, hogy CR és Bale milyen hatékonysággal végzi el mostanában a szabadrúgásokat, a madridi szurkolók bizonyára leesett állal figyelték a nyáron eladott Casemiro bombáját; már ha tudták követni a szabad szemmel is alig látható labda mozgását… Portóban valamit nagyon jól csinálnak; dél-Amerikából ismeretlenül hozzák a játékosokat, akikből aztán sztárokat faragnak. Így kelt el korábban Falcao és James Rodriguez is, de nem kell jóstehetség ahhoz, hogy megállapítsuk, a szintén kolumbiai Jackson Martinez és a mexikói Hector Herrera sem itt fognak megöregedni. Marco Streller viszont már sehol nem fog, legalábbis a futballpályán nem, a szezon végén ugyanis szögre akasztja a stoplist. Klublegenda volt Baselben, bennem mégis leginkább az a kép él róla, mikor Szabics Imre posztriválisa volt a Stuttgartban. Milyen szép idők is voltak azok…

Atletico Madrid –Leverkusen: 1-0 (Összesítésben: 1-1, tizenegyesekkel 3-2)

A párharc értékelése: 4

A másik spanyol-német párharc is magában hordozta a bravúr lehetőségét, de ez végül benne is maradt: az Atletico Madrid megérdemelten jutott tovább a Bayer Leverkusen ellen. Csak a hosszabbítást láttam, de ez bőven elég volt; nem a játék, inkább a szenvedély, leginkább a szenvedés jellemezhette ezt a meccset – nem csak a játékosok sírtak egy-egy durva belépő után, hanem a labda is, a meccs nagy részében... A „gyógyszergyáriak” már az első félidőben egy szerencsésen pattanó Mario Suarez lökettel elveszítették az előnyüket, ezután pedig csak a védekezésre koncentráltak, s a hosszabbításra játszottak. Bár ha Niko Kovac tudja, milyen pocsékul rúgják fiai a tizenegyeseket, biztos más taktikát alkalmazott volna, így azonban Jaap Stam, David Beckham és Sergio Ramos után újabb világkörüli utazásra küldött labdákat láthattunk a Vicente Calderon katlanjában. A nyolcadik életévét taposó keresztlányom jobban rúgta volna a büntetőt, mint tették azt egyesek; ketten a német csapatból, Raúl Garcia az Atleticóból nem találta el a kaput sem, ami egy Kisvárda-Ajak szabolcsi derbin még lehet, elmegy, de egy BL nyolcaddöntőben elég röhejes. A legabszurdabb tizenegyes mégsem az övék volt: az első meccs leverkuseni gólszerzője, Calhanoglu középre gurított, a kapus pedig a helyén maradt. Ez mind a kapus, mind az ítéletvégrehajtó szemszögéből mindig nagy rizikót rejt magában; hisz a kapusnak általában akkor van esélye védeni, ha vetődik, s ekkor a kapu közepe üresen marad. A török így gondolkodott, Oblak pedig megfogta a tizenegyest. Stefan Kiessling is megmutatta, hol lakik a Jóisten (konkrétan az égbe lőtt), meg azt is, miért nem kap soha válogatott meghívót: labdájával együtt az is elszáll a szélben… Bár örültem volna, ha kiesik a tavalyi döntős, ha őszinte akarok lenni, nekik kellett továbbjutniuk, mert sokkal erősebb játékerőt képviselnek a németeknél, még ha ez az Atletico már közel sem az az Atletico, amelyik bucira verte (sokszor sajnos szó szerint…) fél Európát - a Real Madrid ellen a szezonban hetedik és nyolcadik alkalommal is összecsapnak áprilisban, ennél több kell majd ellenük... Ugyanakkor elismerésem a Leverkusené, hogy legalább izgalmassá tették a párharcot! A németeken kívül csak azokat a labdaszedőket sajnálom jobban, akik még mindig a Cibeles tér környékére kirúgott bőrgolyókat keresik…

Monaco-Arsenal:0-2 (Összesítésben 3-3, idegenben lőtt gólokkal a Monaco jutott tovább)

A párharc értékelése: 6,5

Giroud bevarrta a kapusról visszapattanó labdát, Ramsey pedig kihasználta a védelmi megingást, a 2-0 azonban csak ahhoz volt elég, hogy az Arsenal megint szépen haljon meg. A továbbjutáshoz kellett volna még egy gól – Koscielny kapufájánál, s Giroud hajrábeli fejesénél közel is jártak ehhez az „ágyúsok”, de valljuk be őszintén, ez a hajó már valahol a Temzén elúszott… Wenger zsinórban ötödik alkalommal is kiesett a nyolcaddöntőben, ami ilyen erős kerettel nem kicsit ciki: Özil, Cazorla, Mertesacker, Giroud, Alexis Sanchez, hogy csak néhány nevet mondjak a húzóemberek közül… Az Arsenal az odavágó utolsó pillanatában kapott egy kontragólt, most látjuk igazán, mekkora jelentősége is volt annak a tőr döfésnek… Az Arsenal összességében egyébként nincs rossz formában, a Manchester Unitedet kiverték az FA kupából, s a Premier League-ben is feljöttek a City nyakára, de ez a BL kiesés el kell, hogy gondolkodtassa a londoni vezetőket: vajon meddig tart a türelem Wenger felé?

Barcelona-Manchester City: 1-0 (Összesítésben: 3-1)

A párharc értékelése: 7

Ami az egyik oldalon Wenger, az a másikon Pellegrini… Ahogy arra számítani lehetett, a Manchester City is búcsút intett Európának, s hogy ezt nem méretes pofonnal tette, azt csak Joe Hartnak köszönheti. Ihletett formában védett az angol válogatott kapus, kivédte Messiék szemét – neki konkrétan a büntetőjét is az odavágón –, egyedül Rakitic járt egyszer túl az eszén, szép gólt lőtt a horvát. Abszurd, de úgy is lehetett volna izgalmas a végjáték, hogy a City semmi érdemlegeset nem mutatott gyakorlatilag 180 perc alatt, de az általa kiharcolt, kicsit talán könnyű síppal befújt büntetőt Sergion Aguero nem tudta belőni (igaz, ő legalább eltalálta a kaput, de ezzel együtt Ter Stegen kapust is…). Egyébként nem volt rossz meccs, de ezt főleg a Barcának köszönhettük, akik rendre másra dolgozták és hagyták ki a ziccereket. Ilyen helyzetkihasználással az el clásicón is kiegyeznék… Az angol fociban nagyobb jelenleg a káosz, mint az m1 megújulását követő első napon...

Dortmund – Juventus: 0-3 (Összesítésben: 1-5)

A párharc értékelése: 7

Meg olyan szurkolói koreográfiával is bármelyik mennyei bajnokin, mint amivel a dortmundiak fogadták kedvenceiket: hátborzongató látvány lehetett – de nem a Juventusnak. A csizmás lábakra nem kötött béklyót a ’97-es, vesztes BL döntő felidézése, az első perctől ezer fokon égett a torinói tűz, és szétfutballozták a Borussiát. A Juventus nem számíthatott karmesterére, Andrea Pirlóra, aztán még az első félidőben elveszítette a középpálya másik motorját is, Paul Pogbát, a Dortmundnak mégsem volt esélye egy percig sem. Pontosabban addig igen, viszont két perccel később már nem igen: Carlos Tévez Weidenfeller hathatós közreműködésével bebombázta a vezető gólt. A tavasz összességében eddig nem sikerült rosszul a Dortmundnak, a Bundesliga utolsó helyéről már a 10. helyig felkúsztak, de ezen az estén semmi jelét nem láttuk annak, hogy ez a csapat a közelmúltban még bajnoki címekért vagy BL győzelemért csatázott volna. A Juventus megmentette az olasz klubok BL becsületét (egyben fityiszt mutatott az angoloknak is…), dörzsölheti tenyerét leendő negyeddöntős riválisa, a Monaco miatt, Dortmundban pedig jó lesz, ha beszereznek egy irányt mutató GPS-t, mely 85ezer őrült fanatikust túl harsogva kiáltja az éterbe, hogy „újratervezés”…

Természetesen lehet vitatkozni ezzel a szubjektív álomcsapattal, a látottak alapján azonban én így állítottam össze a nyolcaddöntők válogatottját!

Hart (Manchester City)

Boateng (B. München) D. Luiz (PSG) Th. Silva (PSG) Marcelo (Real Madrid)

Müller (B. München) Arda Turan (Atletico Madrid) Rakitic (Barcelona)

Tévez (Juventus) Huntelaar (Schalke) Ronaldo (Real Madrid)

És akkor magyar foci – ez még sajnos nem futball…

Ha már újra MB1-es szeretett Nyíregyházám, az a minimum, hogy meccsekre járok – igaz, egyszer sem ültem még a szektorukban, s csak egyszer láttam őket hazai pályán. Pech, hogy az élvonal három legerősebb csapatával mérkőztek meg, a gólarányuk 0-8 ezeken a meccseken, de hogy egy sosem feledett klasszikust idézek: az előrelépés megkérdőjelezhetetlen… Debrecenben novemberben elég kilátástalan játékkal, buta gólokkal, felesleges tizenegyesekkel 5-0-ra kikaptunk. Nem volt könnyű a Loki szektorban, debreceni barátokkal túlélni ezt a megaláztatást… Fehérvárra a Videoton meghívásából, ingyen mehettünk – a busz mellett, a belépőket is fizették, s ingyen hot dog és forró tea kupont is kaptunk, hazafelé meg uticsomagot. Persze, nem elsősorban a mennyei színvonala vonzott bennünket az ország másik felébe, hanem az élmény, amit a gyerekek kaptak: a játékosokat 22 görögkatolikus kisfiú vagy kislány kísérte ki a gyepre, akik egy-egy dedikált Videoton mezzel is gazdagodtak. Nagy élmény volt ez nekik, ha már a meccsben sok örömünket nem leltük: az első félidő végén kapott buta góllal, s a második félidő elején történő kiállítással megpecsételődött a sorsunk, amit még egy teljesen felesleges tizenegyessel is tetéztünk – de a bajnoki cím legfőbb várományosától még 3-0-ra is ki lehet kapni, ráadásul sokáig pariban voltunk a Vidivel. Aztán következett a Fradi elleni hazai meccs, amire – nyíregyházi klubkártya hiányában – barátaimmal a semleges szektorba sikerült jegyet váltani – bizony, már ilyen is van… Nem csapdosta a színvonal az egeket, de hajtós, küzdelmes meccs volt, a Nyíregyháza pedig pontot csípett a télen alaposan megerősödő Fradi ellen. Csak a szurkolók reakciója váltott ki bennem némi bosszúságot, ahogy Hajnalt és Gerát kifütyülték és szidták; hazánk két emblematikus figurája, akik focinkban talán példaképek is lehetnek, szerintem nem ezt érdemelték.

Bár gólt egyet sem szerzett a Szpari ezeken a meccseken, az látszik, hogy egyre inkább egyben van ez a csapat, s nem lesznek szerintem idén kiesési gondjaik. Ezen meditáljon inkább a Dunaújváros, a Honvéd és a Pápa – az ő bent maradásukban már nem vagyok teljesen biztos. Szegény Miriuta a csődbe kerülő kolozsvári Cluj-tól elmenekült, erre a Győr mögül is kihátrált az Audi, s kérdés, milyen sors vár a csapatra. És focinkra? Ahol 825-en látják a szezon rangadójának titulált MTK-Vidi meccset, ott van vajon remény a felemelkedésre???

Hiszem, hogy van! Jövő hétvégén Görögországot fogadjuk EB selejtezőn, nagyon fontos meccs lesz. Dárdai a Hertha tüzét eddig sikeresen oltja, s én sokat várok tőle a nemzeti tizenegy élén is. A közelmúltban olvastam Mátyus Jánossal, a Szpari edzőjével egy interjút a Nemzeti Sport mellékletében, a Sportkrémben, s nemzeti ünnepünk után aktuálisnak érzem, hogy ezzel zárjam posztomat, s talán a fontos selejtező előtt buzdításnak sem utolsó a hazaszeretetéről tett vallomása: „Legyünk büszkék rá, hogy itt születtünk. Büszke vagyok a történelmünkre, az országra, a városainkra, hogy megmaradtunk itt, a Kárpát-medencében a vérzivataros időkben is. Sok hibánk van nekünk, magyaroknak, de emeljük fel a fejünket, húzzuk ki magunkat, legyünk büszkék a nemzetiségünkre.”

Mit is mondhatnék: HAJRÁ MAGYAROK!!!