A Fradinak győzelme, a Unitednek esélye - a posztnak címe nincs...

Megütötte a fülemet Faragó Richárd mondata a szerdai Ligakupa negyeddöntő után: „Letelt az életünkből 90 perc, a Fradi pedig 4-0-ra győzött.” A mondat első fele itt a lényeges, sokat elmond a jelenlegi állapotokról. A nemzeti ünnepünkre írt posztom alatt a kommentelők arról polemizáltak, vajon mi a legnagyobb baj a magyar focival. Az edzők felkészületlensége vagy a türelmetlenség velük szemben? Az utánpótlásképzés gyengesége? Idegenlégiósaink padoztatása? Bizonyára mindhárom tényező szerepet játszik abban, hogy az előrelépés mégsem annyira megkérdőjelezhetetlen, mint szeretnénk, de a Fradi-Loki hétvégi rangadó után elgondolkodtam: a problémák lehet, hogy ott kezdődnek, hogy ez a Debrecen több mint kétgyőzelemnyi pontelőnnyel vezetheti a tabellát… Ennek a posztnak nincs címe, de tartalma az van: Mennyei rangadó a hétvégéről, s a BL-ben is megvan a nyolc delikvens.

Kettős érzések és igazi futball nélkül

Akár kettős érzések is lehettek volna bennem a hétvégén, de a Fradi-Debrecen mérkőzésen a Puskás Stadionban eszembe nem jutott a Lokinak szurkolni, annak ellenére, hogy jelenleg a kálvinista Róma az otthonom. Persze, az új stadionnak örülök, élmény lesz MB1-es és válogatott meccsekre kilátogatni majd az impozáns létesítménybe, s az a helyzet, hogy a keleti rangadókat is nagyon várom már (szeretett Nyíregyházám ugyanis nyolc ponttal vezeti a másodosztályt, s jelenleg semmi nem utal arra, hogy Bajzát Petiék elbuknák a hajrát), de azért a Fradi mégiscsak a Fradi. A meccs első félideje nem volt rossz, de akkor is a Fradi dominált; Somália szép, okos (ámbár kicsit talán potyaízű) gólján kívül Mateosnak gyönyörű szabadrúgását, Böde Dánielnek pedig közeli ziccerét fogta földöntúli bravúrral Novakovic (így annak ellenére nálam ő a meccs embere, hogy egyetlen kirúgása sem sikerült a 90 perc alatt...), míg a Loki egyenlítő gólja a semmiből jött, szó szerint szélből kapott volt ((Volas egyébként nyolc bajnoki góljából hármat a Fradi elleni két meccsen szerzett, aligha vált a zöld-fehérek kedvencévé). A második félidő sajnos már csapnivalóra sikerült; a Loki szinte csak a védekezéssel törődött, s a Fradi játékában sem volt sok fantázia és ötlet, így nem öt lett, csak 1-1, holott úgy érzem, a zöldek közelebb álltak a győzelemhez. A Loki játéka nagyon nem tetszett nekem, hihetetlen, hogy ez a csapat a bajnoki cím fő esélyese, a Fradi ellenben szerintem nem lesz rossz. Mondom ezt annak ellenére, hogy eddigi három tavaszi bajnokijukból egyet sem nyertek még meg. Bár Böde Dániel kétségkívül formán kívül futballozik, azért ne törjünk pálcát felette (még véletlenül se kerüljön pölöskey-s magasságokba, vagy inkább mélységekbe…), de úgy hallottam, hogy Cristiano Ronaldo és Gareth Bale is Somália és Leonardo mezre vadásznak, valamint autogramra a két szélvészgyors szélsőnktől (most mondaná azt Taktikus Sándorunk, hogy ők is a fáról másztak le, de azért ők focizni is tudnak…). Mivel szoros az élmezőny, a dobogót meg lehet csípni – a Loki kiemelkedik (a vasárnapi játékukat látva ez elég nagy szégyen…), de a Videoton, a Győr, s különösen a Pécs, Diósgyőr és a Honvéd is simán előzhető.

A türelem rózsát terem, de könnyen lehet, hogy Jose Gomesnek hamarosan már egy egész virágoskertre lesz szüksége, mert jelenleg nem áll jól a Videoton szénája. Idén ők sem nyertek még meccset, ez a keret pedig nem gyengébb, mint amivel Mezey György vagy Paulo Sousa dolgozhatott. Kíváncsi vagyok, meddig tart a türelem a portugál irányába... Más értelemben, de meglepetés az anyagi gondokkal küzdő pécsiek jó szereplése; megéljük, hogy Pölöskeyt visszasírják az Üllői úton és Debrecenben? Vagy túlzásokba azért ne essünk?:))) Nagy harc lesz a bent maradásért – a Kaposvár helyzete reménytelen, s az, hogy a Puskás Akadémia ellen mindössze egy magyar volt a kezdőben, s így sem nyertek, felveti újra a kérdést: van értelme ennyi külföldi szerepeltetésének, többek között a magyar fiatalok rovására? S ha már a Puskás Akadémiánál és a magyar fiataloknál tartunk… A felcsútiaknál olyan „ifisták”játszanak, mint Czvitkovics Péter, Tischler Patrik, Polonkai Attila, Gallardo, Vaskó Tamás és Lencse László – ez is csak egy megelőlegezett áprilisi tréfa lehet… A forduló a Honvéd – Paks döntetlennel zárult, melyen két tizenegyes született; ez után mondta azt sokat megélt, s futballszerető Nagyapám, hogy biztos abban, hogy annak idején a megyei harmadosztályban az Edelény sokkal jobb meccseket játszott ennél…

M, mint Moyes most még megúszta…

Arra a kérdésre, hogy kit rúgnak ki hamarabb: Jose Mourinhót Gomest vagy David Moyes-t, pár napja még talán a skótot mondtam volna, hiszen a United szurkolók és vezetők szemében aligha van annál nagyobb bűn, mint elveszíteni, ráadásul az Old Traffordon a Liverpool elleni derbit. Most mégis az a paradox esemény történt, hogy a „vörös ördögök” égtek, mint a Reichstag, gyakorlatilag egy percig sem volt esélyük a bajnokaspiráns Mersey partiak ellen (Gerrard két tizenegyest értékesített, a harmadikat viszont a kapufára rúgta). Ami Jenner a Fradinak, az Vidics a Manchesternek, azaz a gyenge idegzettel rendelkező szuperklasszisa – már negyedjére állították ki a Liverpool ellen a szerb védőt. Az Olympiakosz ellen aztán nagyobb csoda történt, mint az, hogy végre elkészült a Ferenciek tere – mint a régi szép időkben, Ferguson ténykedésekor, a párharcot ugyanis 0-2-ről kellett megfordítani. Bevallom, nem hittem, hogy ez sikerülni fog, mert ez a United idén egy csődtömeg, de mégis összejött a bravúr (mert ezt most én ebben az állapotban a bravúr kategóriába sorolom), Robin Van Persie pedig negyedik hollandként triplázott az elitsorozatban.

A Chelsea továbbjutása ennél simább volt, a Galatasaray mindössze négy percig reménykedhetett, mert eddig húzták kapott gól nélkül. S ha az uruguayi válogatott egyese, Muslera nem véd ihletett formában, schalkés „magasságokba” kerülhettek volna Drogbáék… Nem sok Chelsea meccset látok mostanában, de ebbe bele tudtam nézni, s tetszett a Kékek játéka. A középpályájuk iszonyat erős, Oscar, Hazard, Lampard és Willian is zseniális volt – sokra predesztinált Mourinho elit alakulata…

Két napja az is benne volt a levegőben, hogy angolok nélkül folytatódik a BL tavasz, ehhez képest ketten is továbbmentek a nyolc közé. A City és az Arsenal a papírformának megfelelően kiesett, számomra különösen a manchesteriek sima búcsúja a meglepő. A Barca semmi extrát nem nyújtott ellenük, de mégis kettős győzelemmel továbbment. A Bayern is továbbjutott már gyakorlatilag Londonban, bár a visszavágón motiválhatta (volna) őket a rekord a kieséses szakaszban elért győzelmek terén, de mivel Müller a hosszabbításban kihagyta a büntetőt, ez nem jött össze. (Itt jegyzem meg, hogy ebben a párosításban mindhárom megítélt tizenegyes kimaradt. Hol látunk ilyet a Mennyeiben???:)