Pünkösdi királyság Madridban, avagy ez a REALitás???

Néhány hete, mikor legutóbbi blogbejegyzésemben azt írtam, hogy „a Real Madrid idén aligha lesz bajnok”, a kommentelők kereszttüzében kis híján kövezés áldozata lettem. Talán elhamarkodott volt ez a kijelentés a részemről, de jelenleg is úgy érzem: szenved a Madrid (a Ligában mindenképp, mert a kupa elődöntőben azért simán hozták a Derbit), s egyáltalán nem játszanak szépen. Azóta a Barcát már behozta a Real, s ha a hétvégén megverték volna az Atletic Bilbaót, meg is előzték volna őket. Persze, az első helyhez a győzelem is kevés lett volna. Torrente dörzsölheti a tenyerét, mert az új spanyol trónkövetelőt úgy hívják: Recreativo Huelva Atletico Madrid!

Hogy mi a nagyobb vicc és meglepetés, az Atletico 3 pontos előnye vagy Ronaldo 3 meccses eltiltása, melyet hétvégi kiállítása okán szabtak ki rá a spanyol főfejesek, rátok bízom, én mindenesetre utóbbira voksolok. Már csak azért is, mert számomra kicsit a kiállítás jogossága is kérdéses. Cé nem először bizonyítja, hogy nincsenek kötélből az idegei (vagy ha abból is vannak, könnyen szakadnak…), de ezért az arcon legyintésért nem biztos, hogy ki kellett állítani a friss Aranylabdást. Vagy ha már kiállították, a bilbaói Itturaspe is megérdemelte volna a korábbi, de nem közös zuhanyzás lehetőségét a fejelő mozdulatért. A spanyol bírókról régóta tudjuk, hogy csak áramot lenne szabad vezetniük, Ronaldót elmeszelték, de ezt a három meccset nélküle is hoznia kell a csapatnak (Getafe, Elche és Villareal lesznek az ellenfelek). A kupa visszavágón és a BL nyolcaddöntőkön legalább pihenten léphet majd pályára Zselé.

Lehet, én vagyok ÖE (Örök Elégedetlen), de nekem a szoros versenyfutás ellenére nem tetszik, ahogy idén a Real játszik. Persze lehet, el vagyunk kényeztetve, hisz nem is olyan rég még Raúl, a brazil Ronaldo, s Nistelrooy lövöldözték a gólokat, s Cristianót is kicsúfolták, ha egy meccsen nem szerzett mesterhármast. Idén minden más. Felvetődik a kérdés: hogy tapadhat a Real az élbolyra, ha játékuk időnként Mennyei Bajnokságunkhoz is kevés lenne? Nos, Ancelotti jó olasz módjára stabilizálta a védelmet, s 2014 első hónapjának nyolc tétmeccsét kapott gól nélkül húzták be a fiúk. Minden ott kezdődött, hogy minden madridi második álma teljesült: Arbeloa kikerült a kezdőből (az első álom Casillas újabb rendszeres játéklehetősége egyelőre még várat magára, de legalább a klubrekordot ő dönthette meg az Espanyol elleni kupameccsen). Carvajal sokkal jobb balbekk, mint Arbeloa; veszélyesebben támad, s jobban is védekezik. Pepének is kihúzta szó szerint a méregfogát a talján, a favágó portugál is a futballra koncentrál mostanában. Ez nem elhanyagolható szempont egyébként egy sokszoros portugál válogatottnál… Nem akarom elkiabálni, de szerintem Ramos is kezd újra magára találni (hogy élete egyik legrosszabb évét produkálva hogy került be mégis a FIFA Év Álomcsapatába, örök rejtély marad), s Marcelót is elkerülik a sérülések és a fodrászok is. A védelemmel már nincs baj, őszhöz képest rengeteget javultunk hátul.

Mi lesz itt, ha még Varane is teljesen bevethető lesz?

A támadószekció nem lenne rossz, de valami mégsem stimmel. Cristianón kívül nincs állandóan jó teljesítményt nyújtó csatár a csapatban. Bár kétségkívül Modric mostanában zseniális, de a lába ritkán sül el, álompasszait pedig nem sikerül mindig gólra váltani (köszönjük Benzema a semmit…), Di Mariának sok esze nincs a futballhoz, de időnként fantasztikusat játszik, Isco viszont amilyen jól kezdett ősszel, most már be sem fér a csapatba. A „milliódolláros bébi”, Gareth Bale pedig több időt tölt az orvosi szobában, mint a pályán… A legnagyobb talány számomra Karim Benzema. Még csak nem is az az ocsmány szakálla, mert ez alapján ugye nem tehetjük ki a kezdőből. Egy átlagos csapatban (például a Barcában, muhaha…) elmennek az ilyen centerek, s egyébként nem rosszak a mutatói. De ha jobban megnézzük például a statisztikáit, kb minden hatodik helyzetéből lő csak gólt, szerintem általában kerékkötője a csapatnak, nála halnak el a támadások. Sarkazni próbál, de egyik lábával kirúgja a másikat, két méterről ront üres kapuval szemben, sikertelen ollózási kísérleteiből olyan gyertyái vannak, melyeket a Szent Péter Bazilikában is irigykedve néznek (feltéve, hogy eltalálja a bőrgolyót, mert időnként szó szerint attól félek, hogy derékbe töri a karrierjét egy-egy földre huppanáskor...), hogy csak néhányat idézzek a Benya klasszikusok közül... Benzema nem Real szintű támadó. Bár ha Mourinho és Ancelotti nem így látják, akkor biztos nekik van igazuk… Sokkal jobb a véleményem Jeséről, szerintem ő nagy karriert fog befutni – Moratával együtt. A játékosállomány erős, a játék viszont döcög; szép és jó, hogy nyolc meccsen érintetlen maradt a háló, de a 17 rúgott gól azt bizonyítja, hogy dögunalmasak a Real meccsei.

A gólfelelősök: azért Xanyi és Böde beférne...

A Real Madrid feljövőben, a Barca viszont kisebb hullámvölgyben, így a pár héttel ezelőtti öt pontos fórja elfogyott a katalánoknak a "blancókkal" szemben. Messi visszatért – ha ez a jó hír, akkor mi a rossz??? Többször bebizonyosodott, a Barcában Messi mellett is vannak zsenik, akik az argentin jelenlétében nem tudnak érvényesülni: közéjük tartozik Pedro és Alexis Sanchez, de szerintem Neymar is jobban érzi magát, ha nincs a Bolha. Most minden megy tovább a régi kerékvágásban, Messire van kihegyezve minden támadás, de ő egyelőre még nincs jó formában, így a Barca is csak szenved. Legutóbbi három bajnokijukon mindössze négy pontot szereztek, szűk két év után kaptak ki hazai pályán a téli játékosbörzén alaposan megtépázott Valenciától, Lionel pedig szeptember óta nem szerzett bajnokin akciógólt.

Messi hálát adhat az Égieknek, hogy ilyen társai vannak...

Az Atletico Madridnak szerencséje, hogy ebben a posztban a bajnoki szerepléssel foglalkozom, mert a kupából éppen félúton vannak a kizúgás felé – azért tud a Real, ha akar. De az tény, hogy a szezon 2/3-ához közeledve pontelőnnyel verik a két gigász klubot, ami minden elismerést megérdemel. Fiatal, ambiciózus és szimpatikus az edző, Diego Simeone (bár biztos sokaknak még mindig az a jelenet jut az eszébe róla, ahogy a ’98-as vb-n elintézte Beckhamet), a kapuban a belga csodagyerek, Európa egyik legjobb formában lévő hálóőre, Victor Valdés Tibaut Courtois, középen karmester immár újra Diego, elöl pedig az idén a környezetváltás hatására újra formába lendülő David Villa, illetve az élete szezonját futó, de egyáltalán nem szimpatikus, bunkó és arrogáns Diego Costa, aki egyedüliként tartja a lépést Ronaldóval a gólkirályi címért zajló versenyben.

Vajon tarthatja ezt a szintet az Atletico, vagy előbb-utóbb kijön majd a rutin és a gazdasági különbség? Az Atletico bő évtizede jutott fel legutóbb az élvonalba, s azóta tudatos építkezés zajlik a csapatnál. Mint a United a Cityn, egy ideje már a Real sem röhöghet az Atleticón, főleg tavaly április óta nem, amikor kikapott tőle a spanyol kupa fináléjában. Real szurkolóként úgy gondolom, jót tenne a spanyol focinak egy meglepetés (s inkább az Atletico nyerjen, mint a Barca…), de szerintem ez még nem idén fog bekövetkezni. Kizártnak tartom, hogy az Atletico a szezon végén is a dobogó tetején fog állni, de már amiatt jobb az idei spanyol liga a korábbiaknál, hogy legalább nem kétesélyes a bajnokság.

„Az hogy lehet édes fiam, hogy egy olyan szar csapat szurkolója vagy, mint a Real Madridé” – a híres exzsarunak, Torrentének a fia bizony nem a Vicente Calderon stadionért rajong, de jelenleg az Atletico-fan fater lehet boldogabb, mert a városi rivális és a biszem bohóc Barcelona is csak a hátukat nézi. Hogy pünkösdi királyság-e az övék, s hamarosan helyreáll a világ rendje, nem tudhatjuk, de egyben biztos vagyok: Torrente és Diego Costa jól kijönnének egymással...

Mivel ennek az utolsó mondatnak semmi köze nem volt az egész cikkhez, vigaszdíjul néhány összefoglaló a közelmúltból zárásként!

A Real Madrid könnyedén elintézte az Atleticó-t tegnap, bár nagy szerencséjük is volt, hiszen két góljuk is megpattant. De sokkal többet támadtak, megérdemelték a győzelmet - a visszavágó formalitás lesz, ahol alighanem klasszikust látunk majd. Múlt héten elhunyt Luis Aragonés, aki ezer szállal kötődött az Atletico Madridhoz. Valóban ő volt a spanyol sikerek megalapozója, hiszen 2008-ban vele nyert EB-t a csapat, de én sose fogom megbocsátani neki, hogy Raúlt ő tette ki a válogatottból. Ettől függetlenül megkérdőjelezhetetlen szakmai tudása, eredményei pedig őt igazolták.