Madridban is beköszöntött a tavasz!

Miközben megüresedett a pápai szék, az áruházakban a csokinyuszik feltűnése jelzi Húsvét közeledtét, s végre a tavasz is megérkezett, a Real Madrid háromból három kőkemény meccset nyert meg nyolc nap alatt – nem mindig szépen futballozva ugyan, és néha jókora szerencsefaktorra is szükségünk volt, de ez akkor is bravúr a javából. Álmomban sem gondoltam volna, hogy sikerrel vesszük mindhárom akadályt, mivel előzetesen egyik meccsnek sem a Madrid volt az esélyese – aztán mégis… Egyszerű játék a foci, mondhatja Jose Mourinho; így kell egy lesajnált és temetett csapatból kupadöntőbe jutó és a Bajnokok Ligája győzelemre is esélyes, a bajnokságban pedig az ezüstéremre joggal pályázó együttest faragni. És máris van értelme a további szezonunknak!
Miközben megüresedett a pápai szék, az áruházakban a csokinyuszik feltűnése jelzi Húsvét közeledtét, s végre a tavasz is megérkezett, a Real Madrid háromból három kőkemény meccset nyert meg nyolc nap alatt – nem mindig szépen futballozva ugyan, és néha jókora szerencsefaktorra is szükségünk volt, de ez akkor is bravúr a javából. Álmomban sem gondoltam volna, hogy sikerrel vesszük mindhárom akadályt, mivel előzetesen egyik meccsnek sem a Madrid volt az esélyese – aztán mégis… Egyszerű játék a foci, mondhatja Jose Mourinho; így kell egy lesajnált és temetett csapatból kupadöntőbe jutó és a Bajnokok Ligája győzelemre is esélyes, a bajnokságban pedig az ezüstéremre joggal pályázó együttest faragni. És máris van értelme a további szezonunknak!

Kupán vágtuk a katalánokat

Ahhoz képest, hogy úgy nézett ki, a Real Madrid elengedi a kupát, mert minden más sorozatot fontosabbnak tart, Mourinho a legerősebb kezdőjét küldte pályára a Nou Camp gyepén (régen rossz, ha Arbeloa tagja a legerősebb kezdőnek, de hát ez a felhozatal; Pavónt és Cannavarót is elviseltük anno...). A Barcelona sem nagyon tartalékolt, azt leszámítva, hogy Pinto védett, ahogy az a kupában lenni szokott. Tizenhárom perc után már vehette is a kapuból ki a labdát, mert Ronaldo berúgta a jogosan megítélt tizenegyest – hogy Puyol és Piqué mi a fészkes fenét reklamáltak, szerintem ők sem tudják, gondolom, csak megszokásból rohanták meg a játékvezetőt, mert kevés ennél nyilvánvalóbb tizit láttam életemben. A korai vezetés tudatában a habfehérek nyugodtan játszhattak és kedvükre kontrázhattak, a Barcelona pedig szenvedett és helyzete sem volt – hazai pályán! A második félidőben Messi labdavesztése után Khedira vaktában előrevágta a labdát, Di Maria megindult, öröm volt nézni, ahogy Puyolt leültette spárgába, majd amikor kihagyta a helyzetet, Ronaldo higgadtan begurította az ismétlést. A továbbjutás lényegében eldőlt, amikor pedig Varane befejelte második el clásicóján második gólját is, szinte nem hittem a szememnek: saját közönsége előtt alázták meg a Barcelonát! Jordi Jessica Alba a végén valamicskét kozmetikázott az eredményen, de nem lehetett ráismerni a Barcelonára – és a Real Madridra sem. Az utolsó tíz percre azért beállt Pepe, csakhogy ne legyen balhémentes a meccs, s hogy 30. születésnapja alkalmából átharaphasson néhány torkot – teljesen felesleges volt a műbalhé, amit csinált, én kiállítottam volna, hogy hamarabb ehessen a tortájából. A Real Madrid 4-2-es összesítéssel jutott a döntőbe, ahol majd a városi rivális Atleticóval csap össze.

Rendkívüli időpont és rendkívüli érdektelenség, avagy el clásico újratöltve

A hétvégi bajnokira a lélektani előny a blancókhoz került. Mourinho a manchesteri BL meccsre készülve a kispadra ültette Khedirát, Özilt és Cristiano Ronaldót is, Xabi Alonso és Di Maria pedig a keretből is kimaradt – mégis, az igen tartalékos Real már 5 perc után vezetett. Egyébként sokat elmond a Barcelonáról, hogy Victor Valdes lehetett a csapatkapitány – WTF??? ’A korona mögött’ madridi blog szerzőivel és Real szurkolók társaságában néztem a meccset a Pause nevű törzshelyükön, nagy élmény volt – a meccs különben elég lagymatag volt, amiben szerepet játszhatott a szokatlanul korai, négy órás kezdési időpont, valamint a valódi tét nélküliség is. Ám én jól szórakoztam, mert a hangulat frenetikus volt: Khedira pályára lépését ovációval, Arbeloáét értetlenkedve fogadtuk, hogy amikor az utolsó pillanatban, egy Barca kontrát megelőzendő lefaultolja lapot érően Tellót, örömmel konstatáljuk, na ezért érdemes volt behozni. Felszisszentünk Ronaldo két szabadrúgásánál is. Mindkettőt védte Victor Valdes: az elsőt reflexmozdulattal, a másodikat pedig a szemével, mert a két kapufa találkozásán csattant – fantasztikus lövés volt. Mint ahogy azt is jó volt látni, hogy pályára lépését követően egy perccel Piqué már kapott is róla egy sárgát. A végig ostobán és gyengén játszó Ramos aztán győztes gólt fejelt, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy a hosszabbításban felrúgta Adrianót, amiért kaphatott volna egy büntetőt a Barcelona. Meg kell, hogy dorgáljam Varane-t, aki harmadik klasszikusán már nem szerzett gólt – ejnye, bejnye, nem lesz ez így jó... A végén Iniestánál és Valdesnél is elszakadt a cérna (néha nálunk is, mert a Barcelonát a stúdióban "nem középiskolás fokon" istenítő és védelmező Hegyi Ivánt legszívesebben lezúztuk volna egy péklapáttal...), a kapus a lefújás után piroslapot is kapott – vélhetően utolsó el clásicóján, merthogy a nyáron elhagyja a Barcelonát (és nem igazol a Real Madridba sem...). A katalánok hiába varrják a bíró nyakába a vereséget, nem a 93. percben elmaradt büntető miatt kéne keseregniük, hanem inkább azért, mert a góljukon kívül összesen egy helyzetük volt, amit Messi kihagyott. 180 perc alatt semmi olyat nem mutattak, mely "a világ legjobb klubcsapata" címre predesztinálná őket. A Real mindkétszer megérdemelte a győzelmet, a kupameccsen lefutballozta a gránátvörös-kékeket, a bajnokin pedig B csapattal verte meg őket. Sajnálom Tito Vilanovát, akit még mindig Amerikában kezelnek betegsége miatt, de nem lehet mindent az edző hiányára fogni (mert a beugró Roura inkább hasonlít egy dokkmunkásra, egy alkoholistára, vagy Quasimódóra, mint edzőre). Ahol négyszeres aranylabdások, világ – és Európa-bajnokok futballoznak, ott nem állhat meg a tudomány, ha kiesik az edző. Ha volt olyan, aki más bolygóról érkezve tekintette meg ezt a két meccset, s nincs tisztában a jelenlegi helyzettel, aligha tudta megmondani, hogy ki a négyszeres aranylabdás, és ki az állandó üldözője, mert klubszimpátiától függetlenül be kell, hogy ismerjük, Cristiano ezerszer jobb volt, mint az argentin. (A közeljövőben közkívánatra a Barcelonának is fogok szentelni egy posztot, ezért most nem részletezném, hogy mik lehetnek még a gondok Katalóniában.)

A Vörösöknek se ördöge nem volt, se Ronaldója nem lesz...

„A futball nem élet-halál kérdése. Sokkal több annál!” Ez a mondat a Liverpool egykori edzőjétől, Bill Shankly-től származik, s körülbelül én is ezt éreztem, miközben készültem a BL visszavágóra. Szinte jobban izgultam, mint egy szigorlat előtt. Még el sem kezdődött a meccs, de már volt minek örülni. Az egyik, hogy Rooney (aki az odavágón egyébként förtelmesen gyengén játszott) a kispadon kezdett, már pedig így eggyel kevesebb veszélyforrással kellett szembenéznie a madridi védelemnek. Hogy ezzel mit akart Sir Alex, csak ő tudja – ő viszont biztosan tudja, mert a futballtörténelem egyik legnagyobb edzője, szóval kár is vitatkozni döntése jogosságán A másik pozitívum, hogy Barcelona meccs híján Rettegett Ivánt nem kellett meghívni a stúdióba, így helyette a néhány éve még a Zalaegerszeg dresszében éppen a Vörös Ördögök ellen rohangáló Urbán Flórián foglalta el a Sport televízió bársonyszékét – s bár csak minden harmadik mondatát értettük meg az egykori kőkemény hátvédnek enyhe beszédhibája miatt, szerintem elég is volt annyi belőle... Nemanja Vidics csatasorba állításakor már nem volt annyira őszinte a mosolyom, mert a szerb szerintem még mindig a világ egyik legjobb középhátvédje, ezt tegnap is bizonyította. Jobb oldalon újra feltűnt a Ponyvaregény sztárjának, Samuel L. Jacksonnak a dublőre, Patrice Evra (mint két tojás, és ezt csak most vettem észre), és kezdőként kapott szerepet az 1000. felnőttmeccsén pályára lépő walesi legenda, Ryan Giggs is, aki csapata egyik legjobbja volt ezen az estén. A Real Madrid kezdőjében semmi meglepetés nem volt, mert Pepe kimaradása már nem számít annak, s Arbeloának is minimum szexuális kapcsolatot kellene létesítenie Mourinho feleségével ahhoz, hogy kikerüljön a csapatból – bár lehet, még az is kevés lenne hozzá…

Ugye, hogy nincs különbség?

Az első félidő madridi szempontból gyalázatosra sikerült, aztán a második etap eleje is, csak idő kérdése volt, mikor rúgnak gólt a hazaiak. Szűk órán keresztül a Manchester United akarata érvényesült, remekül védekeztek, s bizony komoly helyzeteik is adódtak, míg a Madrid játékosai tanácstalanok voltak, mint Micimackó, amikor Nyuszi odújába szorul, kontrázni pedig nem tudtak a látogatók. Ám önerőből nem sikerült gólt lőniük az angoloknak – megtette helyettük ezt IQ bajnokunk, Sergio Ramos. Önerőből szerintem a padlóról felállni sem sikerült volna a Realnak – ebben segítségünkre volt Nani, illetve a török spori. Az is ritka, hogy valaki Arbeloát lerúgja, mert általában ez az ő szakterülete, ám a portugál elég csúnyán odalépett neki – két és fél éve Nigel de Jong ezt megúszta a vb döntőben, pedig ő sokkal brutálisabban rúgta mellbe Xabi Alonsót, Nani viszont nem. Erős döntés volt a kiállítás, szerintem semmiképp nem kellett volna ennyire belenyúlni a meccsbe. Ugyanakkor, ha az egykori verőlegény, Roy Keane szerint is jogos volt a kiállítás, és az angol lapok sem tiltakoznak nagyon, lehet, hogy kiállítást ért a mozdulat. Egy kis számmisztikai érdekesség: a két 17-es csatája után a Real Madridnak épp számértékük összegének megfelelő idő, azaz 34 perc állt a rendelkezésére, hogy kiharcolja a továbbjutást – emberelőnyben ez már egyáltalán nem tűnt mission impossible-nek (ami a bírót illeti, a továbbiakban sem jeleskedett: Rafael kezezése után talán kompenzálásként nem adott büntetőt a Madridnak, viszont az utolsó pillanatokban Sergio Ramosnak volt egy igencsak szabálytalannak tetsző szerelése saját büntetőterületén belül, amikor a bíró sípja néma maradt).

Itt a piros, hol a piros? Naninak nem volt kedve kártyázni...

A két edző közül a madridi reagálta le gyorsabban a kiállítást, és ez döntőnek bizonyult: a szokásához híven alibiző Arbeloát a támadószellemű Modric váltotta, aki nem vacakolt sokat, gyorsan kiegyenlített egy hajszálpontos lövéssel. De Gea hiába nyújtózkodott amíg a takarója ért, ezt a bombát nem lehetett védeni, a kapufáról vágódott a hálóba a laszti. Özil példát vehetne a horváttól, mert néha ő is kapura lőhetné a bőrgolyót, végtére is azért van, hogy szétdurrantsák, de nem akarom szidni nagyon Gülükét, mert három perccel később olyan zsugát adott sarokkal Higuainnak, amire tényleg csak a legnagyobbak képesek. Higuain aligha beadásnak szánta a gólpasszát, ám lecsúszott lövésére érkezett Cristiano, s újra a kapuban táncolt a labda – a Real Madrid öt perc játékkal is fordított. Örülök a győzelemnek, de amit a Real az utolsó 20 percben játszott, az érthetetlen volt számomra. Emberelőnyben is magukra húzták a Manchestert, egyedül Diego Lopezen múlt, hogy nem egyenlítettek ki a Vörös Ördögök. Ronaldón meg látszott, hogy ő akkor sem lő több gólt szeretett klubjának, ha reggelig játszanak, mert minden helyzetet elpepecselt – így is meaculpázott egy sort győztes gólját követően, szinte szégyellte magát, amiért el merte dönteni a dzsengát párharcot. Nem hinném, hogy azért, mert visszavágyna Manchesterbe, inkább a klub és a szurkolók iránti tiszteletből nem ünnepelt látványosan.

Majd kiugrik a bőréből örömében, nem látjátok??? "Szeretlek United, de a szívem és a mezem is zöld már! Jövök a Fradiba!!!"

Őszintén sajnálom a Manchester Unitedet. Ott lenne a helye Európa legjobb nyolc csapata között – de a Chelsea-hez, a Manchester Cityhez és vélhetően az Arsenalhoz hasonlóan Fergusonék sem jutnak be a negyeddöntőbe (hogy a Málaga-Porto, vagy a Schalke-Galatasaray párharcból melyik csapat jobb az említett angol együtteseknél, azt most inkább ne firtassuk...). A Real Madrid elérte célját, az egyik legjobb csapatot búcsúztatta a sorozattól, ráadásul hazai közönsége előtt – az Old Traffordot nem veszi be akárki. Nagy hőstett, de jobb lett volna azonos létszámban, kiállítás nélkül nyerni. Szerintem nem sok reálos tud most őszintén örülni a továbbjutásnak, én legalábbis nem tartozom közéjük. A Manchester kézben tartotta a meccset, taktikája működött, a Realnak egy órán keresztül sansza sem volt még csak helyzetbe sem kerülni. A találkozó egyáltalán nem volt sportszerűtlen és durva, nem volt benne a játékban a piroslap. Ha jövő héten kiesik a Barcelona (amire minden esélye megvan) a Madrid a BL talán legnagyobb favoritja lesz (bocs a Bayern és Juve szurkolóktól...).

Vidics és Ferdinánd a lefújás után gúnyos tapssal köszönte meg a "korrekt" bíráskodást

Ki kell élvezni a sikert, a Real számára most következik néhány laza hét (hacsak nem gondolják komolyan, hogy ledolgozható még a 13 pontos hátrányuk a Barcelonával szemben...), de nem lehet figyelmen kívül hagyni a hibákat. Mert voltak azért bőven. Higuain győztes gólpasszt adott, a mezőnyben sokat melózott, de kapura lényegében veszélytelen volt. Egy befejezőcsatár még nagyon hiányzik, mert nem várhatjuk mindig Ronaldótól, hogy kihúzza a csávából a csávókat. Coentrao sok hibával játszott, pedig fontos poszt az övé – hát nem egy Roberto Carlos (egyébként bárki bármit mond, Marcelo sem az, pedig kaptam kritikát bőven azért a napokban, mert Roby Carlost sokkal jobbnak tartom Mikrofonfejűnél...). Ráadásul ahogy Giggsy apó járókerettel együtt befűzte, az sem fog dicsőségére válni. Kaká újra halovány teljesítményt nyújtott, bár a végén volt egy rafinált lövése, amiből a kapufát találta el. Sergio Ramos kezd piqué-s mélységekbe süllyedni, ráadásul egyre több a felesleges szabálytalanság nála (mindhárom gól, amit kaptunk ebben a nyolc napban, nem mellesleg az ő lelkén szárad). Összesen három embert tudok kiemelni a Unitedet legyőző csapatból. Diego Lopeznek olykor szerencséje is volt, de tudjuk, csak annak van mázlija, aki megdolgozik érte, már pedig ő fantasztikusan védett. Ő volt a Real Madrid „degeája”, nem véletlenül fókuszált a kamera időnként a sérüléséből lábadozó Casillasra... Raphael Varane-nak egyetlen hibájára emlékszem, igaz, abból gólt is kaptunk, de hetek óta bizonyítja, hogy övé a jövő. Világklasszis már most, pedig még csak 20 éves. Most kell elérakni egy szerződéstervezetet 2030-ig!!! A továbbjutás szempontjából döntő jelentősége volt Modric pályára lépésének. Özil elég indiszponáltan játszott, a horvát pedig rögtön átvette a karmesteri pálcát, s öt perccel pályára lépése után pazar lövéssel visszahozta a meccsbe a Madridot. Ennél azért több jó teljesítményre lenne szükség.

Persze hülye lennék, ha ezután a hét után kezdeném temetni és szidni a Realt. Barcelonában és Manchesterben is győzött, Mourinho taktikailag újra csatákat nyert, Ronaldo parádézott, Diego Lopez igazolta klasszisát, Varane személyében megleltük az új Hierrót, s nekem szombaton Morata játéka is nagyon tetszett. Bár két nagy ziccert is elrontott, nem biztos, hogy akár Benzema, akár Higuain ezt jobban oldották volna meg, a mezőnyben hatalmas munkát végzett, s gyönyörű gólpasszt adott Benyának. Egy hete még mindenki arról beszélt, hogy véget érhet a Madrid szezonja, viszont az a helyzet, hogy csak most kezdődik!!! Még éppen időben! Az is lehet, hogy Mourinhónak újra megjött a kedve a madridi kispadhoz???

Jó hír, hogy hamarosan én is visszatérek!

Bár kétségkívül jó volt őket nézni a múlt héten, egyedül Varane maradt hírmondónak a szokásos Dream Team-ben!

Stekelenburg (AS Roma)

Chiellini (Juventus) Varane (Real Madrid) Vertonghen (Tottenham)

Draxler (Schalke) Bonaventura (Atalanta)

Totti (AS Roma) Kagawa (Manchester United)

Pazzini (AC Milan) Suarez (Liverpool) Lewandowski (Dortmund)

S hogy miért is ők? Stekelenburg parádézott a Róma kapujában, Totti pedig gólt lőtt és két gólpasszt adott a Genoát legyőző csapatban. A „farkasok” a Juve legyőzése óta sorra nyerik meccseiket, s már az Európa-Liga sem tűnik elérhetetlennek. A Juve fontos pontot szerzett Napoliban, a címvédők gólját Chiellini szerezte. A Tottenham két gyors szélső gólt (Bale és Lennon) szerezve legyőzte az Arsenalt a londoni derbin, Vertonghen remek védőmunkával járult hozzá a győzelemhez. Bonaventura a Siena-verésből vette ki a részét két góllal, míg az ifjú Draxler duplája mellett egy gólpasszt is adott a Wolfsburgban nyerő Schalkénál. Kagawa először játszott igazán jól Manchesterben, de hétvégi triplája sem volt elég arra, hogy pályára lépjen a Real Madrid ellen. Pazzini tökéletesen helyettesítette Balotellit, két gólt vágott a Laziónak, s a gyalázatos szezonkezdés után immár dobogón vannak a rossonerik úgy, hogy 2013-ban még nem kaptak ki! Lewandowski két góllal szomorította a Hannovert, Suarez pedig hármat rámolt be a Wigannek, ezzel az uruguayi át is vette a vezetést a góllövőlistán.

Ez történt (kicsit nagyobb) dióhéjban. Hétvégén Magyarország „el clásicója” következik, az Üllői úton Fradi – Újpest derbi! Mindkét csapat hangolt: a Zöldek a Bíborosok Testületének futballcsapatát verték meg (lévén, jelenleg nincs Pápa...), míg a lilák a paksi atomrobbanás következtében 0-6-tal kezdték a tavaszt. Utóbbiaknak hasonlóan jó folytatást kívánok... HALA MADRID, HAJRÁ FRADI!!!