Vogel foglyai – Patai Gergely jegyzete

A NEGYEDDÖNTŐ SPECIÁLIS MŰFAJ. Nem emlékszem olyan világversenyre, amely előtt ne hangzott volna el a szövetségi kapitányoktól, hogy erre a mérkőzésre kell élesíteni a formát, fejben is nagyon ott kell lenni, mert ez a vízválasztó.

Naná, hogy vízválasztó, elvégre senki sem szeretne az ötödik helyért játszani, miközben a riválisok éremért csatáznak. Női kézilabdázóinknak a negyeddöntővel véget ért az olimpiai torna, női vízilabdázóinknak nem, ők még kétszer beleugranak abba a medencébe, amelybe kedd este könnycseppeket hullajtottak. Szívből kívánom, hogy nyerjék meg a hátralévő két mérkőzésüket, de ha évek múltán Párizsra gondolnak, így is, úgy is az amerikaiak elleni vereség jut majd eszükbe.

Örök igazság, hogy a nagy tornák valójában a második héten kezdődnek. Hiába nyered meg mindegyik csoportmeccsedet és jutsz tovább elsőként, ha utána elhúzzák a nótádat – kérdezzék csak meg a spanyolokat, mit gondolnak a negyeddöntőről… Ami azt illeti, az előző budapesti vb-ről nekem is rossz emlékeim vannak, nagyon, de nagyon fájt, hogy az olaszok a telt házas Hajós uszodában kifogták a szelet férfiválogatottunk vitorlájából. Azóta eltelt két év, és megint az olaszok keresztezték az utunkat, csak nem a vébé, hanem az olimpia negyeddöntőjében. Eltelt két év, az erőviszonyok nemigen változtak – sok minden más viszont igen.

Kár lenne szépítenem: volt olyan periódusa a szerda esti mérkőzésnek, amikor nem ismertem rá szeretett sportágamra. Az első félidőben kis túlzással többet figyeltük a zsűriasztal monitorját, mint a medencét, pedig mégiscsak ott volt több látnivaló. Amikor Manhercz Krisztián kilyukasztotta a hálót, talpra ugrottam, amikor Vogel Soma ujjbeggyel kapufára tolta az olaszok ötméteresét, az asztalt csapkodtam – aztán a második negyed végén megint, de már nem örömömben.

Pedig négyperces fórba kerültünk, sajnáltam a vérző Jansik Szilárdot, de az ítélet finoman szólva is szigorúnak tűnt, féltem, hogy meglesz a böjtje. A nagyszünetben szinte felrobbant a telefonom, barátok, ismerősök kérdezgették, mégis mi történik a parton és a vízben, de nem volt idő magyarázatokat keresni.

Másodpercek alatt a pokolból a mennybe kerültünk, amikor egymás után többször is elsült Zalánki Gergő balosa, aztán a mennyből a pokolba, mert Del Lungo kivédte Jansik Szilárd ziccerét. De még nem volt vége, mert így nem lehetett vége.

Egyszer azt találtam mondani a rádióban, hogy ha ötméteresek jönnek, Vogel Somát ismerve hátradőlök – dehogy dőltem hátra, a torkomban dobogott a szívem. Pedig utóbb kiderült, nem volt miért izgulni: az olaszok is beleléptek a csapdába, Vogel foglyaivá váltak.

Három bravúr, eksztázis, libabőr. Mondtam már, hogy imádom a negyeddöntőket?

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!