Párizsban folytatódott az atlétika káprázatos fejlődése

Usain Bolt 15 évvel ezelőtt, éppen ezekben a napokban írt történelmet a berlini világbajnokságon. A jamaicaiak legendája augusztus 16-án 9.58 másodperces „űridőt” futva győzött 100 méteren, hogy aztán augusztus 20-án mellé tegye 19.19 másodperces világrekordját 200 méteren. Akkoriban már kétségtelenül ő volt az atlétika nagy alakja, és még sokáig ő alakította a főszerepet. Bolt a királyszám és a hosszabb sprint táv legyőzhetetlen bajnokaként tündökölt, ráadásul karizmatikus egyéniség is volt, teljesítménye hihetetlenül népszerűvé tette a sportágat.

Aztán 2017-es visszavonulását követően megcsappant az érdeklődés a sportok királynője iránt. Mindenki az atlétika új arcát kereste, hosszú ideig sikertelenül. Ugyan voltak fantasztikus képességekkel megáldott versenyzők, de stadionokat megtölteni képes szupersztárokat nem láthattunk. Ez változott meg úgy négy évvel ezelőtt, amikor szinte egy időben tűntek fel olyan fiatalok, mint a svéd Armand Duplantis és az amerikai Sydney McLaughlin. Mindketten már világcsúcstartóként utaztak a 2021-re csúsztatott tokiói olimpiára.

Duplantisnak a japán fővárosban „csak” az aranyérem sikerült rúdugrásban, McLaughlin viszont 400 gáton tovább javította világcsúcsát, emellett a női 4x400-as váltóval is felállhatott a dobogó tetejére. Akkor már világos volt, hogy korszakos atlétákká válnak, akik a szemünk előtt írják a történelmet. Napjainkra mindketten eljutottak arra a szintre, hogy a legnagyobb versenyek szervezői az indulásuk bejelentésével számottevő jegyeladást tudnak produkálni.

Párizsban nem ezen múlt, hogy a Stade de France-ban minden délelőtt és este telt ház fogadta a versenyzőket. Sokkal nagyobb szerepet játszhatott benne, hogy a 2021-es olimpia atlétikaversenyeit a koronavírus-járvány miatt zárt kapuk mögött rendezték, a 2022-es világbajnokságot pedig a Nike periférián lévő főhadiszállására, ­Eugene városába vitték. A 2023-as budapesti vb-n is szinte minden este megteltek a lelátók és 35 ezer néző szurkolt a Nemzeti Atlétikai Központban. Most ennél rendre több mint kétszer annyian, 75 ezren gyűltek össze a francia fővárosban. Annak ellenére is, hogy a tavalyi vb-hez képest a szurkolóknak sokkal mélyebben a zsebükbe kellett nyúlniuk a belépők megvásárlásáért.

A világ legjobbjai mégsem okoztak csalódást, rögtön a nyitó este megszületett az első világrekord. Ám hiába ért el a Vernon Norwood, Shamier Little, Bryce Deadmon, Kaylyn Brown alkotta amerikai 4x400-as vegyes váltó 3:07.41-es csúcsot az előfutamok során, a másnapi fináléban a Femke Bol vezette Hollandia legyőzte a tengerentúli négyest. Aztán jött Duplantis, aki pályafutása során kilencedszer javította meg minden idők legjobb eredményét: 625 centiméteres ugrása olyan könnyed és légies volt, mint a 25. születésnapja másnapján 50.37 másodperces világcsúccsal diadalmaskodó Sydney McLaughlin-Levrone futása.

Ami jó az atlétikában, hogy aki nem bírja végigülni még a kétórásra sűrített programot sem, nem marad ki a buliból. A Nemzetközi Atlétikai Szövetség ugyanis a közösségi médiában az egyik legnaprakészebb és leglátványosabb munkát végzi. A néhány másodperces TikTok-videók korában egy-két jól megvágott snitt a legfontosabb pillanatokból, alatta pörgős, trendi zenével a fiataloknak is kedvet hoz a sportághoz.

Az atlétika jelenlegi „boomjához” ez is ugyanannyira hozzátartozik, mint az a 13 olimpiai rekord, ami az eredmények hihetetlen fejlődését mutatja. A 2021-es tokiói olimpiával kezdődően a 48 olimpiai versenyszámból összesen 15-ben dőlt meg a világcsúcs. A legtöbbet e teljesítmények közül színes és érdekes egyéniségek érték el. Elég csak a Párizsban az 5000 és a 10 000 métert is megnyerő kenyai Beatrice Chebetre, az országában dúló háború ellenére is szédületes magasságba jutó, a 210 centit is átugró ukrán Jaroszlava Mahucsih­ra, vagy a női 1500 méter kiszámíthatatlanságát anyukaként teljesen felülíró kenyai Faith Kipyegonra gondolni.

Párizsban a legeredményesebb versenyző Gabrielle Thomas volt, aki a Harvardon végzett neurobiológusként, most pedig a 200 méter mellett az egyaránt győztes 4x100-as és 4x400-as amerikai váltónak is a tagja volt. A holland Sifan Hassan teljesítménye is lenyűgöző: Emil Zátopek óta ő lett az első, aki egyazon olimpián az 5000 és a 10 000 méter mellett a maratonin is érmet nyert – a leghosszabb távon az olimpia zárónapján aranyat.

A népszerűségi verseny hatalmas a sportok között, az atlétika végre kezd visszatérni az őt megillető helyre.